Orbán rendszerében volt 4,5 olyan év, amikor az igazságügyi minisztérium minden titkos megfigyelést engedélyezett

„2017. január 1 és 2021. július 30. között összesen 6129 új titkos információgyűjtési kérelem érkezett a szolgálatoktól a[z igazságügyi] minisztériumba, és – láss csodát, mindegyik esetben megkapták az engedélyt. Ez átlagosan minden egyes napon 3,7 engedélyt jelentett a vizsgált időszakban” – írják a HVG-ben megjelent írásukban a TASZ jogászai, akik javaslatot is tesznek arra, hogyan lehetne a jövőben megakadályozni a titkos megfigyelések politikai célú felhasználását. A 24.hu által korábban megszerzett adatok szerint az Orbán-rendszer 16 évében 18906 esetben engedélyezték a titkos megfigyelést a szolgálatoknak, amiknek csak 50 kérelmét utasították el.

A vizsgált időszakban, melynek adatait a TASZ-nak ki kellett perelnie, a külső engedélyhez kötött megfigyelések külső engedélyezése merő formalitásnak bizonyult, amit az is mutat, hogy ugyanebben az időszakban 3349 lejárt engedély meghosszabbítását is kivétel nélkül jóváhagyta az igazságügyi minisztérium, amely ezeket a vonatkozó jogszabályok szerint engedélyezhette. A TASZ jogászai szerint a folyamat eleve nem is lehetett több formalitásnál, mert a szabályozás alapján nem is adottak a feltételei annak, hogy az engedélyező valóban mérlegelhessen. A döntéshozatalkor a minisztérium válaszai szerint az engedélyező nem rendelkezett információval arról, hogy milyen technológiát alkalmaznak majd a megfigyelés során – lehallgatják a célszemély telefonját, bemikrofonozzák a lakását, vagy egy kémszoftverrel begyűjtik a telefonja minden adatát. De a miniszter a meghosszabbításra vonatkozó kérelmeket is anélkül bírálta el, hogy a szolgálatoknak be kellett volna mutatniuk az addigi megfigyelés eredményeit.

Jellemző az is, hogy a minisztérium megfogalmazásában nem engedélyezték a megfigyeléseket, hanem „nem éltek az elutasítás jogával”, pedig egy jogállami rendszerben nem az volna az engedélyező feladata, hogy kivételesen nemet mondjon, hanem „hogy szigorú alapjogi mérlegelés után csak akkor adja meg az engedélyt, ha a beavatkozás alkalmas az igazolt nemzetbiztonsági érdek elérésére, és ahhoz képest szükséges és arányos korlátozást jelent az érintett szemszögéből” – írták cikkükben a TASZ jogászai.

Írásukban eleve problémásnak nevezik, hogy a titkos megfigyeléseket az igazságügyi miniszter – illetve sok esetben valójában az őt helyettesítő államtitkár, a vizsgált időszakban a később bűnvádi eljárás alá vont Völner Pál – engedélyezhette. „Demokratikus jogállamban a titkos megfigyelések engedélyezését a végrehajtó hatalomtól független bírói fórumra kell bízni, amely képes ténylegesen kívülről kontrollálni a szolgálatok kérelmeit” – írják, de még ez sem jelent elégséges garanciát, ha az ügyben döntő bíró nem ismeri, milyen technológiával milyen adatokhoz férhet hozzá a titkosszolgálat, így az milyen mértékű beavatkozást jelent az érintett magánéletébe. Ahogy azt is mérlegelnie kell, hogy valóban fennáll a hivatkozott nemzetbiztonsági érdek, amit tényleg csak megfigyeléssel lehet megóvni.

Javasolják továbbá, hogy a megfigyelés lezárultával az érintettet tájékoztassák arról, hogy megfigyelték. Ez adna ugyanis egyedül lehetőséget arra, hogy legalább utólag ellenőrizhesse, adott esetben vitathassa az állami beavatkozás jogszerűségét. Most egy titkos megfigyelés érintettjei legfeljebb véletlenszerűen tudhatják meg, hogy megfigyelték őket. Elvben a megfigyeltek kérhetnek megismerési engedélyt, de kérelmüket csak akkor bírálják el, ha előre meg tudják jelölni a róluk szóló minősített irat iktatószámát. Arról a „nemzetbiztonsági szervek műveleti nyilvántartásának átvilágíthatatlanságához fűződő érdek” miatt nem adnak választ, hogy egyáltalán kezelnek-e valakiről minősített adatot, és ha igen, milyen azonosító alatt. A TASZ tudomására jutott adatok szerint 2021-ben 106 megismerési engedély iránti kérelmet nyújtottak be az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz, ami mind a 106-ot elutasította.

A TASZ jogászai szerint olyan rendszerre van szükség, amiben a titkos megfigyelés nem maradhat korlátlan ideig megismerhetetlen az érintett számára, a megfigyelés lezárultával pedig rendszeresen vizsgálni kell, fennáll-e még olyan konkrét nemzetbiztonsági érdek, amely indokolja az információk visszatartását. „Ha ilyen érdek már nincs, az érintettet tájékoztatni kell a megfigyelés tényéről, időtartamáról, az alkalmazott eszközökről és az engedélyezés alapjául szolgáló indokokról” – írták.