Nagyon sok gyermek hűsölt alatta: 150 éve áll az öreg tölgy a szegvári iskola udvarán, esélyes az európai Év fája címre

„Rengeteget ökörködtünk alatta, nem is tudnám elképzelni, milyen lenne az iskolaudvar a fa nélkül” – mondta a Szegedernek egy negyvenes éveiben járó szegvári nő arról a legalább 150 éves kocsányos tölgyről, amely a helyi Forray Máté Általános Iskola udvarán áll, és amely idén elnyerte a 2026-os Év fája címet. Az Ökotárs Alapítvány által szervezett verseny győztese ősszel már Magyarországot képviseli a hasonló európai versenyen.
A Csongrád-Csanád megyei település főterén egy másik nő azt mondta, ő csak néhány évig járt a Forrayba, de az évnyitókra és évzárókra később is mindig visszatért, és örül annak, hogy a település nemcsak erre a tölgyre, hanem a többi idős fára is odafigyel.
„Szerencsére gondját viselik ezeknek a fáknak” – jegyezte meg.
A 4 ezer lakosú Szegváron járva néhány perc alatt kiderült, hogy a tölgyet szinte mindenki ismeri. Nemcsak az egykoron az iskola padjait koptató helyiek tudtak róla mesélni, hanem azok is, akiknek soha nem volt közük az intézményhez: egy ötven év körüli házaspár számára természetes, hogy a tölgy mára a település egyik jelképe: „hiba lenne nem ismerni”. Mások is úgy vélték, a fa nemcsak az iskola dísze, hanem egy jelkép, ami a szegváriakat képviseli.
Ugyanígy látja ezt Lukács Istvánné, a 280 éves iskola egyik tanítónője, aki az Év fája verseny kezdetétől igyekszik egyengetni a tölgy sorsát. A fa kora, alakja és formája miatt döntöttek úgy, hogy benevezik a megméretésre. Szerinte az öreg tölgy az intézmény és a település közösségének összetartását szimbolizálja, és több mint másfél évszázada kíséri végig a szegvári gyerekek iskolás éveit.
„Nagyon sok gyermek hűsölt alatta, árnyékot adott a ballagásokon, az évnyitókon és az évzáró ünnepségeken is. Ha a fa beszélni tudna, sok szép történetet hallhatnánk tőle.”
Az iskola megújult logóján is az öreg tölgy szerepel, mert egyszerre jelképezi a múltat, a jelent és a jövőt, hívta fel a figyelmünket Lukács Istvánné. A tanítónő szerint a fára mindig úgy tekintettek, mint amit 150 évvel ezelőtt azért ültettek el, hogy a felnövekvő generációk is óvják és vigyázzanak rá. Kérdésünkre azt is elárulta, hogy az elmúlt évek aszályai nem okoztak látható károsodást rajta, a tölgy jól viseli a szárazságot, állapotát pedig rendszeresen ellenőrzik és karbantartják a szakemberek.
A fa történetéről a Szentes TV-nek beszélt Bárány Brigitta iskolaigazgató, aki szerint pontosan nem tudni, ki és mikor ültette az iskola fáját. Az azonban biztos, hogy egykor három tölgy került Szegvárra, amelyek közül mára már csak az iskola udvarán álló maradt fenn.

A tölgy történetét ugyanakkor egy helyi legenda őrzi, amelyet Bárány kérésére Ujvári Ágnes költő, írónő, a Szegvári Irodalmi Kör vezetője írt meg. E szerint egy fehér kócsag ejtette el azt a makkot, amelyet Forray Máté kántor ültetett el az iskola udvarán azzal a kívánsággal, hogy ágai együtt növekedjenek azokkal a gyerekekkel, akik itt tanulnak. Hogy valóban így történt-e, azt nem lehet tudni, mindenesetre az iskolában a bejárattal szemben elhelyezett tablón a következő mondat olvasható: „Ahogy a tölgy lassan, de szilárdan nő, úgy formálja a tudás az embert.”
A több mint 15 méter magas, öt méternél is nagyobb törzskerületű tölgy 1976 szavazattal nyerte meg az idei Év fája versenyt. Miután kiderült, hogy bekerült a hét döntős közé, az iskola és a település lakói kampányba kezdtek, hogy minél többen szavazzanak rá. Az összefogás végül sikerre vezetett, a helyiek mellett a testvértelepülések is támogatták voksukkal a szegvári tölgyet.
Lukács Istvánné szerint az Év fája cím az egész közösség számára nagy elismerés. „Büszkeséggel tölt el bennünket, tanulókat, tanárokat és volt diákokat is, hogy egy olyan fát díjazott a szakmai zsűri, amely hosszú évtizedek óta összekapcsolódik az ide járó gyerekek diákéveivel” – írta. Az első helyezéssel a tölgy ősszel Magyarországot képviselheti az európai Év fája versenyen, ami szerinte Szegvár és az iskola hírét is viszi majd az öreg kontinensen.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.



