Gyorsabban pusztulnak a szegedi fák, mint ahogy pótolni lehet őket

Szegeden új fafajokkal, új ültetési módszerekkel és a lakosságot is bevonó, úgynevezett Faéltető programmal próbálnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. A cél nem egyszerűen új fák ültetése, hanem olyan városi zöldfelületek kialakítása, amelyek a forróbb, szárazabb éghajlaton is hosszú távon fennmaradhatnak. De vajon megmentik-e ezek az intézkedések a város fáit?

A klímaváltozás következményei a szegedi faállományon is egyre látványosabban megmutatkoznak. Tavaly több mint 2300 kiszáradt vagy elpusztult fát kellett kivágni Szeged közterületeiről, miközben a város 800 új fát ültetett – mondta a Szegedernek Gulyás Ágnes. A Szegedi Tudományegyetem adjunktusa szerint ugyanakkor félrevezető lenne kizárólag a klímaváltozással magyarázni a helyzetet.

A hőhullámok és az egyre gyakoribb aszály valóban egyre nagyobb terhelést jelentenek a fáknak, de ugyanekkora problémát okoz az is, hogy egy kivágott fa helyére sokszor már nem lehet újat ültetni, mert az elmúlt évtizedekben

olyan sűrű közműhálózat épült ki a város alatt, hogy a korábbi fahelyek egy része egyszerűen megszűnt.

„Néha cipőkanállal kell keresni azt a helyet, ahol egy új fa biztonságosan elfér” – mondta Gulyás.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a város maga is felerősíti a klímaváltozás hatásait. A burkolt felületek nappal felmelegszenek, éjszaka pedig lassan adják le a hőt, miközben a lehulló csapadék jelentős része el sem jut a fák gyökérzónájáig. A városi fák ezért kettős nyomás alatt állnak: egyszerre küzdenek a burkolt felületek okozta tartós vízhiánnyal és városi hőszigethatással – mondta Gál Tamás, a Szegedi Tudományegyetem városklíma-kutatója.

Mindkét szakember úgy látja, hogy Szeged különösen kitett ennek a folyamatnak, hiszen az ország egyik legmelegebb térségében fekszik, ahol a sűrű beépítettség tovább emeli a hőmérsékletet.

A most kivágott fák egy része valójában évekkel ezelőtt kezdett pusztulni

A szakemberek szerint félrevezető lenne kizárólag az adott év időjárásából kiindulni. Egy rendkívül száraz nyár hatása sokszor csak évekkel később válik igazán láthatóvá, ekkor a fák fokozatosan legyengülnek, romlik az immunrendszerük, végül pedig a kórokozók és a kártevők is könnyebben támadják meg őket. Gulyás azt mondta, hogy „nagyjából két év alatt megy végbe ez a folyamat”, a térséget 2022 óta szinte folyamatosan rendkívüli aszály sújtja, így az egyes száraz időszakok hatásai egymásra rakódnak, és ez vezet oda, hogy ki kell vágni a fákat.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Tisza tartósan alacsony vízállása miatt a talajvízszint is csökken. Mint mondta, ilyenkor nemcsak felülről érkezik kevesebb víz, hanem az idősebb fák is egyre nehezebben jutnak a talaj mélyebb rétegeiből nedvességhez.

Gál szerint a klímaváltozás hatása már a fák működésén is jól látszik. Mint mondta, az elmúlt évtizedben eltolódott a vegetációs időszak, a nyári hőhullámok idején pedig egyre gyakoribb, hogy a fák már júliusban vagy augusztusban lehullajtják lombjuk egy részét. Arra is kitért, hogy ez a fák védekező mechanizmusa, hiszen kevesebb levéllel kevesebb vizet párologtatnak el, így nagyobb eséllyel vészelik át a hosszan tartó aszályt.

Ezt viszont a kártevők is kihasználják: „A legyengült immunrendszer miatt a másodlagos kártevők – például a platán csipkéspoloska – drasztikus elszaporodása is közvetlenül a felmelegedő klímához és a fagymentes, enyhe telekhez köthető” – magyarázta Gál.

Nem ugyanazok a fák adják majd az árnyékot Szegeden

A kutatók szerint mindezek ellenére nem kell attól tartani, hogy a városok fák nélkül maradnak, viszont várhatóan a következő évtizedekben jelentősen átalakul a faállományuk. Egyre több fajról derül ki ugyanis, hogy már nem képes alkalmazkodni a Dél-Alföld egyre forróbb és szárazabb klímájához, ezért a fajcsere hosszú távon elkerülhetetlen, és már zajlik is – jelezte Gál.

Gulyás szintén arról beszélt, hogy a fafajok változása már most is jól látszik Szegeden. Az ötven-hatvan évvel ezelőtt gyakran ültetett nagylevelű és kislevelű hársak közül sok rossz állapotban van, a nyár végére gyakran teljesen leég a lombjuk. Hasonlóan sérülékenyek a sekélyen gyökerező fajok, például a nyírek, a fenyők és a tuják. „Ezeket sokszor akkor sem tudjuk életben tartani, ha mindennap öntözzük őket. Nemcsak a talaj száraz, hanem a levegő is. A légköri szárazság is nagyon agresszíven támadja ezeket a fajokat” – mondta Gulyás.

A kutatók szerint ezért már nem az a kérdés, hogy milyen fákat ültettek ötven évvel ezelőtt, hanem az, mely fajok lesznek képesek túlélni a következő ötvenet. Gál szerint a jövőben egyre nagyobb szerepet kapnak „a szárazságtűrőbb fajok, például a nyugati ostorfa, a perzsa varázsfa vagy egyes klímaadaptív juhar- és kőrisváltozatok”.

És bár elsőre logikusnak tűnhetne, hogy ezeket a mediterrán térségből érdemes kiválasztani, Gulyás szerint a Kárpát-medence éghajlata más irányba változik. „Nálunk nemcsak a nyarak forróbbak, hanem a telek is szélsőségesek maradhatnak. Inkább a kelet-európai és a nyugat-ázsiai sztyeppterületek növényvilága jelenthet megfelelő mintát.”

Nem elég új fákat ültetni, a várost is át kell alakítani

A kutatók szerint legalább ennyire fontos, hogy milyen körülmények közé kerülnek az újonnan ültetett fák, ezért Szegeden az elmúlt években olyan megoldásokon dolgoztak, amelyek már nemcsak a faültetésről, hanem a városi környezet átalakításáról is szólnak.

Ennek része az új ültetési protokoll is, amelyet a budapesti Főkert szakembereivel közösen dolgoznak ki. A cél, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a fahely előkészítése, a csapadék helyben tartása és a talaj állapotának javítása – magyarázta Gulyás. Ezek a fejlesztések már nem egy-egy kísérleti helyszínről szólnak, hanem arról, hogy a klímaadaptív szemlélet a város működésének részévé váljon. Gál úgy látja, a városi fák jövője azon is múlik, hogy a városok mennyire tudnak alkalmazkodni a megváltozott klímához.

Gulyás elmondta, hogy ha ezek a lépések városszinten is megvalósulnak, akkor igenis van esély megmenteni a város fáit. Szerinte ugyanakkor a következő tíz év ebből a szempontból kritikus lesz, és nemcsak az önkormányzatok, hanem a lakók szerepvállalására is szükség lesz.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.