Ősszel visszakerülhet az MTA-hoz az egész kutatóhálózat, társadalmi vitát indítanak a kérdésben
A Tudományos Technológiai Minisztérium jogszabálytervezetet készít, amely alapján idén ősszel visszakerülnek a 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiától elcsatolt kutatóközpontok. A bejelentést június 14-én egyeztetés előzte meg a Tudományos Technológiai Minisztérium és az MTA vezetői között. Az MTA és a tárca közös közleményben tett bejelentést.
A javaslatot szeptember elején társadalmi vitára bocsátják, és októberben már hatályba is léphet az új szabályozás.
A javaslattervezet szerint a hatályba lépéssel egy időben a korábban az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatolt négy bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpont, valamint a jelenleg a HUN-REN-ben működő központok az MTA alatt kerülnek közös irányítás alá.
A közlemény szerint az átalakítással, a magyar kutatóintézeti rendszert átláthatóbbá tennék, hogy elszámoltatható szervezeti és működési keretek között működjön. A tervek szerint az új rendszer sajátos jogállású formában működik majd, és kiterjed az élettudományi, a természettudományi és a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóintézetekre.
A megállapodás szerint a hálózat feletti alapítói jog a Magyar Tudományos Akadémiára száll. Ez a megoldás biztosítja a kutatóhálózat tudományos autonómiáját, ugyanakkor lehetővé teszi az egységes, átlátható és számonkérhető működést. Az átalakítás mintegy ötezer dolgozót érint: a jelenlegi HUN-REN kutatóhálózat megközelítőleg négyezer, valamint a visszatérő bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóintézetek mintegy 1200 munkatársát.
„A választott szervezeti forma kialakításakor kiemelt szempont volt a magyar kutatóhelyek európai uniós pályázati képességének megőrzése. Az alapítói jog ideiglenes állami kézbe kerülése olyan kockázatot jelentene, amely veszélyeztethetné a kutatóhálózat egyes európai uniós forrásokhoz való hozzáférését” – közölték.
A Tanács Zoltán vezette minisztérium és az MTA azt írja, olyan konstrukció kialakításán dolgoztak, „amely egyszerre biztosítja a közpénzek átlátható felhasználását, a tudományos autonómiát és a nemzetközi pályázati részvétel feltételeit.”
