Tarr Zoltán: Olyanná lett a református gyülekezeteink működése, amilyen a kommunizmus idején volt

A református lelkészből lett miniszter szerint számos gyülekezet úgy működik most, mint a kommunizmus idején; az államigazgatás helyzete pedig olyan, mintha elöl szaladna a mozdony, a vasúti kocsik meg próbálják legalább az irányt tartani – a Szemlélek beszámolója szerint többek közt erről beszélt Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a Sopronban megszervezett Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón Prőhle Gergely evangélikus országos felügyelővel.

Tarr Zoltán azt mondta, hogy ő nem akart miniszter lenni, politikus, párttag pedig végképp nem. „Ezeket el is mondtam Magyar Péternek, de megértettem, hogy jelenleg itt van szükség rám. Mostanra megtanultam: nem szabad elárulnom a miniszterelnöknek, hogy mit nem szeretnék” – mondta. Szerinte most „más formában szolgálja az Urat”.

Tarr Zoltán arról is beszélt, hogy alaposan meg kell változtatni azt, amire kereszténydemokráciaként szoktunk hivatkozni. „Néha szinte szeppukut volna kedvem elkövetni a parlamentben, ahogy hallgatom azokat az ellenzéki képviselőket, akik keresztény értékekről beszélnek, miközben pontosan tudható, hogy a szavaik és az életvitelük között mekkora a szakadék. Attól nem lesz keresztény a politika, ha állandóan keresztény Magyarországról beszélünk” – fogalmazott. Szerinte elképesztően messze kerültek hazánkban ezek a szavak a valóságtól.

„A túltolt állami kereszténység óriási hitelességi válságot okozott a hívek körében: olyanná lett például a református gyülekezeteink működése, amilyen a kommunizmus idején volt”

– mondta. Szerinte a félelem és az elhallgatás a jellemző napjainkban. Tarr Zoltán arról beszélt, hogy két nagy sikerterméke volt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének: a demokrácia meghekkelése, valamint a gyűlöletexport, ami még a tengerentúlon is érezteti hatását. Ehhez képest szerinte a Tisza Párt küldetése a demokrácia megújítása, az ő exportcikkük a részvételiség.

A miniszter a beszélgetésen elismerte, hogy most olyan az államigazgatás helyzete, mintha elöl szaladna a mozdony, a vasúti kocsik meg próbálják legalább az irányt tartani, ha a tempót nem is bírják. De ez szerinte a megörökölt lassú, abszurd, pazarló közigazgatásból is fakad, amely mára elavult, jelentős korszerűsítésre szorul.

Prőhle rákérdezett Tarr Zoltán egyházi szolgálati korszakának érdekességeire, kihívásaira: a miniszter azt mondta, hogy a kilencvenes éveket nem csupán a nagy szabadsággal együtt járó útkeresés határozta meg egyházi körökben, hanem vádaskodás, keservek felemlegetése jellemezte az évtizedet. Szerinte az ezredfordulóig kellett várni, hogy a fiatalok, a „jövő egyháza”, saját kezükbe vehessék saját közösségeik irányítását, saját céljaik megvalósítását.

Saját, református felekezetére utalva a miniszter azt mondta, hogy míg ő maga zsinati tanácsosként a függetlenség, az egyházi szuverenitás híve volt, egy idő után „az egyház őrállói nem engedték”, hogy ezt az elvet érvényesíteni tudja. „2015-ben olyan erős diszkrepancia állt be Bogárdi Szabó István püspök vezetésével, amely miatt távoztam az egyházi vezetői szolgálatból, mert nem voltam hajlandó felvállalhatatlan megállapodásokba belemenni. Hiszem, hogy az egyháznak lehet más a véleménye, mint az aktuális kormányzatnak” – mondta Tarr.

Magyar Péter markáns kommunikációja is szóba került: szerinte ez abból fakad, hogy az elmúlt 16 év hazugságait nem lehet csak úgy elfelejteni, a sokak által kifogásolt „harsányság” elmondása szerint rá is jellemző, bár kevésbé vehemens a stílusa, mint a kormányfőnek. Tarr Zoltán szerint „elképesztően brutális, döbbenetes, erőszakos leuralás jellemezte az elmúlt 16 évet”, és ahhoz, hogy megváltozzon a politikai kultúra, elengedhetetlen a hazugságok számonkérése. Szerinte ugyanakkor tiszteletben kell tartani azon választók véleményét is, akiket zavar a miniszterelnök némely megszólalása.