A poszméhek a szezámmagnyi agyukkal is képesek olyan komplex problémákat megoldani, mint a csimpánzok

A tudomány régi klasszikus kísérletét végezték el egy újabb állatfajon a finnországi Turku Egyetem kutatói. Több mint egy évszázaddal ezelőtt Wolfgang Köhler német pszichológus egy banánt úgy akasztott fel a magasba, hogy az elérhetetlen távolságban legyen a csimpánz számára, majd a közelében elhelyezett egy halom dobozt és ládát. A csimpánz pedig hamarosan egymásra rakta a dobozokat, felmászott rájuk, és leszedte a csemegét. Azóta a kísérletet madarakon és elefántokon is elvégezték, és mindkét állatfaj sikeresen átment a teszten.

Olli Loukola viselkedésökológus kíváncsi volt, vajon a poszméhek is képesek-e ugyanerre a feladatra. A Science folyóiratban nemrég megjelent cikkben Loukola és kollégái azt bizonyították be, hogy a szezámmag nagyságú aggyal rendelkező poszméhek igenis képesek erre. A tudósok szerint a poszméhek következetesen képesek voltak egy kis hungarocell golyót olyan helyzetbe gurítani, amelyből fel tudtak rá mászni, hogy elérjék a fejük felett lévő jutalmat. A kísérletet többször is elvégezték, hogy kiderüljön, célirányos viselkedésről van szó.

Loukola azt mondta, ő se számított erre az eredményre, és végül arra a következtetésre jutott, hogy „a nagyon apró agyak is képesek szuperkomplex problémákat megoldani”.

Az NPR cikke idéz egy primatológust (főemlősökkel foglalkozó kutatót), aki szerint alapvetően azt feltételeznénk, hogy a nagyobb agy erősebb kalkulációs képességet jelent, ezért is csodálatos, hogy a poszméheken sikerült bizonyítani ennek ellenkezőjét.