„Amikor elvállaltam ezt a feladatot, az én kérésem volt, hogy a gyerek szó kerüljön be a minisztérium nevébe. Nem csak a szemléletváltás miatt, magában a struktúrában is meg akartam jeleníteni, hogy a gyerek került a középpontba” – mondta Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter a Koragyerekkori Platform második országos konferenciáján csütörtökön. Lannert eredetileg oktatáskutatóként vett volna részt a rendezvényen, csak közben Magyar Péter kinevezte miniszternek. Szintén előadó lett volna a konferencia két másik kormányzati vendége, Kereki Judit kora gyermekkori jóllétért felelős szakállamtitkár és Bódis Kriszta társadalompolitikai koordinációért felelős kormánybiztos. A konferencia szervezői többször is utaltak arra, hogy korábban ellenszélben dolgoztak, az előző kormányzat nem volt együttműködő velük, a kormányváltással viszont mainstreammé vált az a gyerekközpontú szemlélet, amit a Koragyerekkori Platform mindig is képviselt.
Lannert kiemelte, hogy Magyarországon először kapott külön államtitkárságot a koragyerekkor. A kutatások azt mutatják, hogy minél korábban fektetünk be a gyerekek támogatásába, annál nagyobb a gazdasági megtérülés is, különösen a hátrányos helyzetű családok esetében. Ennek ellenére Magyarországon „nagyon perverz” a finanszírozás, a felsőoktatásban egy hallgató jutó források nemzetközi átlaghoz képest magasak, az alsóbb szinteken viszont fele annyit költ az állam a gyerekekre. „Úgy gondolom, hogy ezt a rendszert mindenképpen a fejéről a talpára kell állítani. Nem véletlen, hogy a miniszteri kommunikációmban is először a szakmával, a fiatalokkal és a szülőkkel beszélek, a rektorok még egy kicsit várnak.”
Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy ki legyen a koragyerekkor felelőse a minisztériumban. 2008-ban saját kutatócéget alapított, aminek az első nagy munkája a koragyermekkori intervenció feltárása volt, a programot Kereki Judit vezette. Azt is elmondta, hogy minisztereként gyerekközpontú, adatvezérelt és partnerségre alapuló oktatáspolitikát szeretne megvalósítani. Szerinte erősíti az ő területét, hogy Bódis Kriszta személyében külön kormánybiztosa lett a társadalompolitikának. Az is segíti a munkájukat, hogy soha ennyi nő nem volt a kormányban, mint most, aminek már most látszik a pozitív hatása.
Kereki Judit arról beszélt, hogy nagy az összhang a Tisza-kormány elképzelései és a Koragyerekkori Platform munkája között, mert mindkettőben kiemelt szerepet kap a koragyerekkor jelentősége, valamint az ágazatok és szakmák közötti együttműködés fontossága. Bemutatta a 2021-ben indult Gyermekút programot, aminek az volt a célja, hogy a hátrányos helyzetű térségekben élő gyerekek minél hamarabb megkapják a szükséges egészségügyi vizsgálatokat és gyógypedagógiai fejlesztéseket. Hosszú távon az a cél, hogy országosan egy olyan koordinált, integrált ellátási rendszert alakítsanak ki, amiben a gyerek időben megkapja a számára szükséges ellátásokat.
Bódis Kriszta társadalompolitikai koordinációért felelős kormánybiztos azt mondta, hogy össze kell gyűjteniük a terepen dolgozó szakemberek tapasztalatát és tudását a rendszerszintű változás eléréséhez. Nekik kell megmondaniuk, milyen intézményi és törvényi változtatásokra van szükség az ellátórendszer lyukainak betömködéséhez. Kormánybiztosként az a feladata, hogy stratégiává gyúrja azt a víziót, ami a szakmában már megfogalmazódott a gyerekközpontú jóléti társadalomról. Minden kormányzati szereplőnek tisztában kell lennie ezzel a vízióval. Beszélt a több mint húsz éve működő Van Helyed Rendszerről is, ami a gyerekek és a családok hosszú távú, szükségletalapú támogatására épül.
Hangsúlyozta, hogy nem a modell országos lemásolása a cél, hanem azoknak az az alapelveknek alkalmazása, amik bizonyítottan segítik a gyerekek fejlődését. Ilyen alapelve a korai támogatás, az életútalapú kísérés, a személyre szabott segítségnyújtás és a különböző szakmai területek összehangolt együttműködése. Bódis szerint a Van Helyed Rendszer hatásvizsgálatokkal bizonyítottan képes megszakítani a mélyszegénység és társadalmi kirekesztettség újratermelődését: a programban részt vevő gyerekek nagyobb eséllyel járják ki az általános iskolát, folytatják a tanulmányaikat középiskolában, és vállalnak munkát vagy jutnak be a felsőoktatásba. A rendszer egyik legfontosabb eleme a patrónusi rendszer: a patrónus szerepét betöltő pedagógusok, szociális szakemberek gyakorlatilag a magzati kortól az iskolakezdésig kísérik a gyerekeket és szüleiket. „Azt szeretnénk országos szintre emelni, ami a Van Helyed Rendszerben bizonyított. Hogy a gyermekek
szükségleteire épülő, az élethosszig tanulásra fókuszáló, hosszú távú támogatás nemcsak erkölcsileg helyes, hanem társadalmilag és gazdaságilag is eredményes.”
