Különös, hogy az oroszoknak kémkedő, a börtön elől Moszkvába menekülő Kovács Béla nem volt Szijjártó radarján

Kovács Béla, az Oroszországnak kémkedő egykori jobbikos EP-képviselő 2017. szeptember 25-én Brüsszelben, képviselőtársa, Balczó Zoltán irodájában futott össze egy ismerősével és annak barátjával. Amikor az ismerőse az ellene folyó eljárásról kérdezte, Kovács magabiztosan közölte: nem aggódik, mert Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pár napja találkoztak, és megbeszélték, hogy „elengedik” őt.

Tény, hogy 2017. szeptember 22-én a két külügyminiszter valóban tárgyalt egymással az ENSZ New York-i közgyűlésén; ha ott valóban alkut kötöttek a politikus sorsáról, Kovács erről jó eséllyel csak az oroszoktól értesülhetett, akiknek kémkedett.

A Balczó Zoltán irodájában elhangzottaknak két tanúja is volt. Ugyanakkor Szijjártó Péter a választások után a Telexnek adott interjújában tagadta, hogy Lavrovval bármikor is beszélt volna Kovács Béláról. A leköszönő külügyminiszter az interjúban azt állította, hogy Kovács „nem volt a radarján”. „Béla ügyével nem nagyon foglalkoztam, őszintén szólva” – fogalmazott Szijjártó.

Ez azért érdekes kijelentés a részéről, mert a Kúria 2022-ben jogerősen öt év fegyházra ítélte Kovács Bélát. Azért ítélték el, mert bizonyítottnak találták, hogy orosz hírszerzőknek adott át információkat, hogy így bomlassza az Európai Unió intézményeit, és kedvezzen az orosz érdekeknek. Kovács ellen jelenleg is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, ez a rendőrség honlapján ellenőrizhető.

Kovács Béla rendszeresen találkozott az orosz hírszerzéssel azután, hogy 2010-ben európai parlamenti képviselő lett, és információkat adott energetikai ügyekről vagy EP-választásokról.

Beépült a magyar politikába

Kovács Béla múltját már a régi Indexen, a 2014 szeptemberében megjelent A nagy Oroszország kovácsolta frigy című cikkemben részletesen feltártam. Kiderítettem, hogy a Tata mellett, egy orosz katonatiszt gyermekeként született politikust csecsemőként nevelőszülők fogadták örökbe. Nevelőapja, idősebb Kovács Béla a Külügyminisztérium Diplomáciai Testület Ellátó Igazgatóságán volt karbantartó, majd 1976 és 1980 között a tokiói magyar nagykövetségen teljesített külszolgálatot gondnokként, miközben felesége ugyanott szakácsként dolgozott. Kiküldetésük Japánba nem volt véletlen: az oroszoknak már ekkor terveik voltak az ifjabb Kovács Bélával, aki Tokióban ismerkedett meg későbbi feleségével, egy nála idősebb, már akkor a KGB-nek dolgozó orosz nővel.

Kutatásaim során felkerestem a nevelőapát is, aki váltig állította, hogy menye akkoriban az akkor még szintén hírszerző Vlagyimir Putyinnal is munkakapcsolatban állt. Bár ezt nem tudtam ellenőrizni, az egyértelművé vált, hogy Kovácsot az orosz felesége szervezte be, majd Oroszországban kapott kiképzést. Végül a kétezres évek elején azért tért vissza Magyarországra, hogy beépüljön a hazai politikába, amihez az akkoriban szerveződő Jobbik ideális platformnak bizonyult.

Amikor Kovács múltját feltártam, az ellene folyó eljárás még gyerekcipőben járt, így a politikus és felesége előéletéből akkor még csak sejteni lehetett azt, ami ma már tény: Kovács Béla az orosz titkosszolgálat ügynöke volt. Utólag visszatekintve azonban feltűnő, milyen könnyen megúszta az ügyet. Számos körülmény utal arra, hogy a valódi felelősségre vonás elmaradása mögött az Orbán-kormány érdektelensége állt.

Nem csaptak le rá, csak feljelentették

A kémügyek ideális esetben tettenéréssel végződnek – feltéve, ha a hatóság célja a vádemelés, és nem az „átfordítás”, vagyis a lebukott kém saját szolgálatukba állítása. A tettenérést általában titkos operatív feldolgozás előzi meg, melynél a kémelhárítás bizonyítékokat gyűjt, és rögzíti a konspiratív találkozókat, majd a megfelelő pillanatban a nyomozó hatóságok őrizetbe veszik az illetőt. Kovács Béla esetében azonban sem tettenérés, sem őrizetbe vétel nem történt; utóbbit egyébként EP-képviselői mentelmi joga is hátráltatta volna.

Ehelyett csupán annyi történt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálni kezdte az ügyet. Forrásaink szerint az eljárást olyan ügyészre bízták, aki nem volt járatos a hasonló, kémkedéses ügyekben.

Kovács Béla ügyét bonyolította, hogy a politikus nem fért hozzá államtitkokhoz, így azokat átadni sem tudta. Bár a közvélemény a kémkedést gyakran a titoklopással azonosítja, Kovács valójában egy úgynevezett aktív intézkedés, azon belül is egy befolyásolási művelet részese, egyik végrehajtója volt. Ebben sikeresnek bizonyult: nemcsak az akkor még szélsőjobboldali Jobbik, de más európai radikális pártok külkapcsolatait is képes volt manipulálni és Moszkva-barát irányba állítani.

A Fidesz-kormány két legyet ütött egy csapásra

Maga a meggyanúsítás is rendhagyó módon zajlott. 2014 májusában a Magyar Nemzet írta meg elsőként, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) kémkedés gyanúja miatt feljelentést tett ellene. Ez az eljárásrend szokatlan, mivel így a célszemély és annak orosz társai is értesülhettek a lelepleződésükről úgy, hogy közben semmilyen kényszerintézkedéstől – így például őrizetbe vételtől – nem kellett tartaniuk. Az őrizetbe vétel ilyenkor azért is lenne lényeges, hogy a hatóságok meg tudják akadályozni a bizonyítékok eltüntetését és a külföldi kapcsolattartók értesítését. Kovácsot azonban nem vették őrizetbe; mentelmi jogát csak 2015 októberében függesztették fel, így a jogerős ítéletig gyakorlatilag szabadon mozoghatott a világban.

Úgy tudjuk, hogy ez a különös menetrend az AH több, az ügyet közelről ismerő munkatársát is felháborította. Szervezetükön belül úgy vélték, a titkosszolgálati felderítést politikai okokból, „felülről” akasztották meg idő előtt. Egy volt titkosszolgálati munkatárs a Telexnek azt mondta: ha több idejük lett volna a Kovács-ügyön dolgozni, akkor valószínűleg tetten is lehetett volna érni a politikust és az orosz hálózatot is mélyebben fel lehetett volna tárni.

Akarva vagy akaratlanul, de azzal, hogy a Kovács Béla elleni műveletet idő előtt szivárogtatták ki a kormányközeli Magyar Nemzetben 2014 májusában, a Fidesz-kormány két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt látványosan gyengíthette a kormánypártra egyre veszélyesebb Jobbikot, másrészt gesztust tett Oroszország felé azzal, hogy a műveletet még azelőtt leállíttatta, hogy Kovács érdemi, helyrehozhatatlan károkat okozott volna az orosz hálózatnak. Az is különös, hogy noha Kovács Bélát súlyos bűncselekménnyel vádolták, a bíróság soha nem rendelt el ellene kényszerintézkedést, noha éppen a történet utóélete bizonyítja, hogy fennállt a szökés, elrejtőzés veszélye.

Úgy tudjuk, Kovács politikai menedékjogot is kapott Oroszországban, tehát szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is kiadják őt Magyarországnak.

Amikor Orbán megállapodott Putyinnal a paksi bővítésről

Azt, hogy az Orbán-kormány szándékosan engedhette el Kovács Béla kezét, nemcsak az ügyet ismerő források által elmondottak, de korabeli külpolitikai mozgások is erősítik.

Kovácsot 2009-ben, azaz még a második Orbán-kormány hivatalba lépése előtt kezdte el megfigyelni a kémelhárítás, és öt évvel később, 2014 tavaszán hozták nyilvánosságra az ügyét, illetve hagytak neki egérutat. A 2014-es év fontos lehet ebből a szempontból. Ez az év ugyanis fordulópontot jelentett az Orbán-kormány és Oroszország kapcsolatában, melyet elsősorban a gazdasági együttműködés szorosabbra fűzése jellemzett, különösen a nukleáris energia területén.

2014 januárjában Orbán Viktor miniszterelnök Moszkvában megállapodást írt alá Putyinnal a paksi atomerőmű bővítéséről. A projekt finanszírozásához Oroszország mintegy 10 milliárd eurós hitelt nyújtott Magyarországnak. Ez a megállapodás jelentősen növelte Magyarország oroszországi energetikai és pénzügyi függőségét, amit a kormány a nemzeti érdekekkel és a rezsicsökkentés fenntartásával indokolt.

Bár 2014-ben az orosz–ukrán konfliktus (a Krím félsziget annektálása) miatt az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, az Orbán-kormány kritikus álláspontot képviselt a szankciókkal kapcsolatban, hangsúlyozva a párbeszéd fontosságát és az orosz kapcsolatok fenntartását.