„Most mi a helyzet? Nagyon nagy a csend!” – Károly magára maradt a Digitális Polgári Kör rettegő tagjaival együtt

„Legyenek itt velünk” és „ne hagyjuk, hogy ezek a csoportok is a polgári körök sorsára jussanak” – ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel találkozik most cikkünk főszereplője, Károly, aki tavaly nyáron digitális polgárrá lépett elő. Jelentkezett több Digitális Polgári Körbe (DPK), és csendes megfigyelőként csatlakozott a Facebook-csoportjaikhoz. A választás után másfél héttel úgy tűnik, hogy ezeket a korábban nagyra tartott, posztok és feladatok tucatjaival elárasztott közösségeket teljesen magára hagyta a Fidesz. Eltűnő politikusok, félelem és értetlenkedés a vereséggel egyedül hagyott Digitális Polgári Körökben.

Szabó Zsófi azt üzente

„Károly beszivárgott Orbánék digitális polgári köreibe, és megnézte a digitális honfoglalás első hónapját” – írtuk meg tavaly augusztus végén Károlyunk történetét, aki szétnézett a Fidesz innovációjában, amit a választási győzelemhez vezető út egyik fontos eszközének tartottak. A mondás ekkor az volt, hogy az ellenfél (értsd: Tisza) erős a digitális térben, röhögő fejekkel és vicceskedő kommentekkel támadják a közösséget, ezért itt az idő szerveződni és visszavágni.

A DPK-k bejelentésekor Orbán Viktor nem kis elvárásokat fogalmazott meg. Tusványoson azt mondta, hogy kezdeniük kell valamit a digitális térrel, amit szerinte a trollkodás ural, ezért a közösségüket újra kell szervezni az új világnak megfelelően: a trollkodással szemben létre kell hozni a hazaszeretet kultúráját. „A baloldaliak, a globalisták, a háborúpártiak már mind ott garázdálkodnak a digitális térben. Nekünk is szükségünk van digitális honfoglalásra” – tűzte ki a célt Orbán.

Károly a választás napjáig tényleg úgy érezte, hogy nincs egyedül. Még a választás napján, április 12-én 17:05-kor is kapott egy emailt Szabó Zsófi műsorvezetőtől, aki előtte azért posztolta az első számú DPK-ba is ugyanezt az üzenetét:

„Még nem késő elindulni.”

Ezt a Facebook-csoportot, illetve DPK-t közvetlenül a távozó miniszterelnök alapította még tavaly júliusban, és az egyik legnagyobb taglétszámú ilyen közösséggé vált. A tagok közt van Miklósa Erika és Dopeman is.

A választás napján még szépen pörögtek a posztok a Fidesz vezető arcaitól: Reviczky Gábor-videóval kezdtek, üzent maga Orbán Viktor, hogy „hatalmas a tét: háború vagy béke”; Orbán Balázs kérte Károlyékat, hogy kommenteljenek a miniszterelnök posztjához, de írt Szijjártó Péter és Szentkirályi Alexandra is. A ma már a NAV-tól tartó Rákay Philip pedig így szólított fel: „MINDENKI POSZTOLJON A SAJÁT ÜZENŐFALÁRA! Írd ki, hogy te már szavaztál a Fideszre és buzdíts erre másokat is.”

Üzenetekből és buzdításból egyébként a választás előtti napokban, sőt hónapokban sem volt hiány, Károly jól is szórakozott ezeket olvasva. Az egyszerű DPK-tagok viccelődtek a Tisza energiaprogramjával (egy jégcsaposra fagyott férfi alá írták oda, hogy „működik”), ventiláltak a Hősök terén tapasztalt „agresszivitásról” és elmélkedtek az orosz energiáról való leválásról is. Szentkirályi Alexandra közben arra biztatta a több mint 115 ezer tagot, hogy osszák meg Orbán Viktor bejegyzését az 1 millió kézfogásról, mert „1 MESSENGER ÜZENET = 1 KÉZFOGÁS”. Szentkirályi tovább is ment. Annak is adott tanácsot, aki „mindent meg akar tenni a »nemzeti oldal« sikeréért. Írjatok rá legalább 10 ismerősötökre Facebookon, és mondjátok el nekik, hogy mi a választás tétje, győzzétek meg őket.”

Meg kell nyomni a választást

Eközben a Digitális Polgári Kör nevű adminisztrátor megállás nélkül árasztotta el Károlyt és a csoportot olyan videókkal, amikben sportolók, például Baji Balázs és Rubint Réka, vagy éppen énekesek, műsorvezetők, mint Szabó Zsófi, Dér Heni és Pataky Attila osztották meg, hogy miért szavaznak vasárnap a Fideszre. A megosztásra, kommentelésre és csetelésre való felszólítás mellett egy dolgot minden posztban és videóban kiemeltek az egyes számú Digitális Polgári Körben:

Magyar Péter és Brüsszel háborút akar, a választás tétje pedig röviden annyi: háború vagy béke.

Felmerült az energiabiztonság kérdése is, és a rezsicsökkentés eltörlésétől való félelem. Károly csodálkozva nézte, amikor Orbán Viktor jobbkeze, Nagy János államtitkár olyanokat írt a Török Áramlatot ért „szabotázsakcióról”, hogy „a kialakult helyzet rendkívül súlyos: a magyar családok és a magyar gazdaság ellátása is veszélybe került”. Érvként előkerült az is, hogy ebben a bizonytalan időszakban a 16 éve kormányzó Fidesz „biztos kezére” van szüksége az országnak és nem Magyar Péterre és a Tiszára.

E bejegyzések között néha Szabó Zsófi kérte, hogy a húsvéti ünnepek alatt a tagok beszélgessenek politikáról, hol pedig egyszerű felhasználók vetették fel, mi lenne, ha a Híradó.hu oldalán lájkolni kezdenének, mert túlsúlyba kerültek a röhögős fejek. Összefoglalva: Károly mint egyszerű DPK-tag azt érezhette, hogy ebben a közösségben a feladatok ki vannak osztva, el vannak látva biztató tartalmak sokaságával, de néha belefért egy kis humor is. Azt persze mindenki érezte, hogy meg kell nyomni a választást, mert az ország sorsáról döntenek, azaz háború vagy béke lesz április 12-e után.

Károly annyira lelkes volt, hogy nemcsak DPK-ba, hanem a Harcosok Klubjába (HK) is belépett korábban, egyébként is ez volt előbb. Bár Orbán a Digitális Polgári Körök létrehozását azzal indokolta, hogy „nem mindenkinek való a harc”, Károly nehezen tudott különbséget tenni a két csoport tartalma között. Ez a klub a kampány végére már csak arra szolgált, hogy feladatokat osszanak a digitális harcosoknak: kommentelj, posztolj, készíts álló videót az oldalra, győzz meg mindenkit!

Annyi egyedi tartalom volt a Harcosok Klubjában, hogy mindennap érkezett a miniszterelnöktől egy személyesebb üzenet. A kampányban az is előfordult, hogy az ország nyilvánossága is innen értesült egyes információkról. Orbán ezeket az üzeneteit mindig a választásig hátralévő napok számával, és azzal zárta, hogy „Harcoljunk az igazságért! Harcoljunk a hazugság ellen.” Az utolsó ilyen üzenetében, április 12-én azt írta: Ma kell megvédenünk Magyarországot!

A miniszterelnök mondatai alapján Károly úgy látta, hogy a digitális polgárok megtették, amit megkövetelt a haza – vagy legalábbis azt biztosan, amit a Fidesz. Orbán Viktor a kampányzárójukon azzal biztatott mindenkit, hogy bő fél éve is – épp, amikor ezek a közösségek létrejöttek – ők voltak a többség, csak éppen csendben voltak.

„A közösségük nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a digitális térben megtámadják őket, rájuk küldik a röhögő fejeket. Az volt a feladatunk, hogy mi legyünk a hangos többség, és ma hangos többség vagyunk”

– biztatott a miniszterelnök. Bevallva ezzel nyilvánosan is, hogy mindennél jobban zavarta őket, hogy a bejegyzéseik alatt sok a kritikus, lesajnáló komment, illetve elszaporodtak a posztokon a „röhögő fejek”.

A megmondóemberek nyomtalanul eltűntek

Április 12-én este aztán Károly lesújtó hírt kapott. 16 év után a Fidesz–KDNP nem kapott újra bizalmat a választóktól, sőt a Tisza Párt kétharmados győzelmet aratott. „Az előttünk álló napok a sebek gyógyításáról szólnak, de aztán újraindul a munka és ebben mindannyiótokra számítok” – üzente Orbán a közösségnek a vereség után. Majd miután a „mainál szebb estéket” kívánt, elbúcsúzott.

Az egyes számú DPK-ban Károly az eredmények ismertetése után nagy csendet tapasztalt. A pár órája még tucatjával posztoló politikusok és kormánypárti megmondóemberek nyomtalanul eltűntek. Még egy-egy ösztönző posztot se hagytak hátra, olyat például, hogy „most jön egy kis csend, de aztán újult erővel folytatjuk”. Április 13-án, miközben a Tisza győzelmét országszerte az utcákon ünnepelték, Menczer Tamástól csak annyi kapaszkodót kapott éjfél után az egyes számú DPK, hogy „Nincs vége. Ne féljetek! Itt vagyunk. Mindig itt vagyunk. Veletek.”

Aztán miután a politikusok, a fideszes megmondóemberek és az adminisztrátorok jelentkezésére hiába vártak, maradtak az egyedi kezdeményezések. Jöttek az értetlenkedő, felháborodott és persze a csalódott posztok az egyszerű tagoktól. Többen leírták, hogy borzalmakra számítanak, aggódnak a családjukért, egzisztenciájukért, míg mások azt fejtegették, hogy most kell igazán összefogni.

Sokan pedig azt írták le, hogy valóban félnek, rettegnek attól, mi következik most. Mi lesz akkor, ha nem Orbán Viktor az ország miniszterelnöke?

És bizony voltak többen, akik kérték, hogy a közéleti személyek, a vezető fideszes politikusok, az adminisztrátorok ne hagyják abba, posztoljanak. „Legyenek itt velünk továbbra is” – kérte egyikük. „Nem szabad, hogy e megalázó arányú választási vereség után az önzetlen hazafiakat tömörítő nagyszerű DPK csoportok ugyanolyan sorsra jussanak, mint anno a polgári körök” – írta egy másik tag.

Hiába a kérések és a felvetések az értetlenül álló, sok esetben a háborútól is félő közösség részéről. Károly egyelőre azt tapasztalja, hogy a 115 ezer tagot számláló csoportban, ahol április 12-ig óránként érkeztek a posztok a Fidesz vezető arcaitól, most legfeljebb naponta 3-4 bejegyzés jelenik meg egyszerű tagoktól, akik próbálnak valamilyen vigaszt nyújtani vagy éppen értelmezni az eredményeket.

Se Orbán Viktor, se Lázár János, se Szijjártó Péter, se Szentkirályi Alexandra nem üzent semmit Károlynak és annak a közösségnek, amitől a csodát várták a választáson, és ahol naponta osztották a feladatokat a szimpatizánsoknak. Az adminisztrátorok megosztották Orbán Viktornak a választás óta kitett két-három Facebook-bejegyzését, és azt az egyetlen interjút, amit a választás óta adott. Károly már nem kap napi üzenetet a Harcosok Klubjában sem. Sőt, jelenleg úgy tűnik, hogy Orbán Viktor egy éve még büszkén bejelentett innovációja 61 ezer taggal teljesen elhalt a választás óta.

Legyenek itt velünk továbbra is

Károly kiábrándultnak és magányosnak érezte magát. Üzenet után kutatva szétnézett néhány másik, kisebb DPK-ban, hátha ott talál is valamit. Az elvileg a fake news ellen harcoló Zebra DPK-ban miután április 12-én gratuláltak Magyar Péternek, néhány nappal később, bár korántsem akkora rendszerességgel, de ott folytatták, ahol abbahagyták: napi egy állítólagos álhírt most is „lelepleznek”.

A háborúellenes DPK-ban is csak azért talált sok bejegyzést Károly, mert van egy nagyon aktív tag, aki továbbosztja az összes megszólaló fideszes politikus és influenszer posztjait. Emellett néha megjelenik és szép napot kíván a DPK egyik alapítója, az MCC diplomáciai vezetője, Kiss Rajmund, aki nemrég Moszkvába járkált, hogy onnan mondja el, milyen lehetőségeket kínál az orosz hadsereg.

„Most itt mi a helyzet? Nagyon nagy a csend”

– írta egy DPK-tag a budapesti közösségbe, ahol a fővárosi Fidesz-frakcióvezető, Szentkirályi Alexandra azt üzente április 12-én késő este, hogy „mi soha nem adjuk fel”. Ezen túl eddig csak négy bejegyzést tettek közzé, de ezek is Orbán Viktor továbbosztott posztjai vagy éppen egy-két lelkes tag üzenete. Károly azt látta, hogy a több mint 6 ezer tagot számláló Szuverenitásvédelmi DPK-ban is megállt az élet a választás óta. Itt kizárólag annyira futotta, hogy lecserélték a szavazásra buzdító borítóképet. Hasonlóan nagy a csend az elvileg gazdasági témákkal foglalkozó Gazdálkodj okosan DPK-ban.

Károly választás utáni bizonytalanságát, illetve magárahagyottság-érzését az sem segíti, hogy több, általa követett politikus is törölte magát vagy eltűnt a Facebookról. Pedig ők naponta akár 10 alkalommal is posztoltak április 12-ig.

• Megígérte, hogy visszavonul a politikától, ha kikap egyéniben, így a választás után különösebb búcsú nélkül törölte is magát mindenhonnan Navracsics Tibor, aki miniszterként egyébként még tagja a leköszönő kormánynak.
• Nem elérhető a távozó nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, Kovács Zoltán oldala sem.
• A visszavonuló Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter Facebookját is eltüntették már.

Károly aztán április 21-én, kedden este újra emailt kapott, amire Szabó Zsófi április 12-i üzenete óta nem volt példa. Rákay Philip írt neki és azt kérte tőle, hogy támogassa a petíciót, amiben kitartásra biztatják a Magyar Péter által távozásra felszólított Sulyok Tamás köztársasági elnököt. Ennyi. Egyelőre ennyi.