Gyurcsány Ferenc: A kisebb-nagyobb csalás mindig ott van az életben

Pár évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc egy krimit olvasva azt gondolta, ilyet ő is tudna írni, és hogy ellenőrizze, elővette a laptopját, és elkezdett írni – mondta a politikus a SzínTér adásában. Csütörtökön jelent meg az egykori miniszterelnökkel készült beszélgetés, a főzéshez fűződő viszonyáról, a hitről és az öncsalásról is beszélt a műsorban.

Elmesélte, hogy mi vezetett a szakácskönyve megírásához. „Valójában én korábban kezdtem el főzni, drága édesanyámnak, Katusnak nem volt még arra sem pénze, hogy engem napközibe beirasson, ezért aztán amikor vége volt az óráknak, 9-10-11 évesen magam mentem haza. De ő még a gyárban dolgozott, fonónő volt, nekem kellett valamit csinálni, ha nem akartam megelégedni egy vajas vagy zsíros kenyérrel.” Elkezdett főzni, és később, a kollégiumban is megtartotta ezt a szokását. „Volt egy idő, amikor ez nagyon magával ragadott, a 2010-es évek legelején, amikor úgy olvastam szakácskönyveket, mint mások a krimit.”

„De ahogyan jött, úgy el is ment” – mondta Gyurcsány. A mai napig ő főz rendszeresen a családban, és náluk egyébként is „a fiúk főznek fura módon”. „A fiúknak jobban rááll az agya, a keze, a lelke a főzésre. Klári sem jeleskedett sohasem a konyhában” – mondta Gyurcsány. Szerinte a „főzés a legdemokratikusabb kultúra, mert ha mást nem, teát főzni, kenyeret pirítani szinte mindenki tud”. „A Klári mindig főzetni akart velem sárgarépa-főzeléket. Hát én azt ki nem állhatom, és nem is főztem korábban. Neki időnként főztem, de az olyan is lett, meg kell mondjam. Szóval ha az ember nem örömmel főzi meg, nem talál benne valamilyen fajta élményt, akkor az nem lesz jó” – mondta Gyurcsány Ferenc.

A műsor második felében egy rakásból olyan cetliket kellett kihúznia, amire különböző fogalmakat írtak a műsor készítői. Az első fogalom a melankólia volt. „Én ritkán vagyok melankolikus, miközben lehet az embernek ezer oka, hogy kicsikét kedveszegetten, elmélázva, kicsit búsulva merengjen és magába zuhanjon” – mondta Gyurcsány. „Benne van az életben, nem?”

„Édes – mint az élet” – húzta ki a következő szót. Úgy gondolja, élete egy része a másik szakmájában „nagyon verekedős volt”, pedig ő alapvetően egy pozitív csávó: „az élet egy fantasztikus dolog. Akarni kell szeretni, ez magától nem megy”.

Gyurcsány ezután a csalás szót fogta ki. „Kisebb-nagyobb csalás mindig ott van az életben, mi több, az öncsalás is, amikor az ember önmagát szeretné picit másnak látni és mutatni. Az első randevúra szépen fel szoktunk öltözni” – mondta az egykori miniszterelnök. Úgy látja, teljesen természetes, hogy „ott él bennünk egy picikét a rossz is”, a kérdés szerinte mindig az volt, hogy „meddig tekintjük ezt elfogadhatónak”.

Végül a hit szót húzta ki. Úgy gondolja, hogy „bizonyos rabbinikus értelmezések szerint teljesen természetes, hogy a teremtő Jahve nem tökéletesre teremtette a földet, például csak azért se, mert nekünk kell egy sor dolgot befejeznünk”. „Bor nem terem a szőlőtőkén” – példálózott. Szerinte antropológiai értelemben „nincs olyan emberi közösség, ami ne talált volna rá a saját istenére, vagy amire ne talált volna rá a saját istene. Nincs. Azaz az istenhit az emberi létezéshez hozzá tartozik.”

Arról beszélt, hogy hit nélkül nincs ember: „hogy ez istenhit-e, vagy másban való hit, az egy dolog. Én nagy tisztelettel tekintek a hitre és nagy adományának gondolom az életnek, miközben nem vagyok istenhívő.” „Egyébként rám talált a hit gyerekkoromban, és később engedtük el egymás kezét. És nem hiszem, hogy most már újra meg fogjuk ezt a kezet fogni” – mondta az egykori politikus az adásban.