„Lovagolhatunk a szavakon, én nem hívnám ezt öncenzúrának, de van egy ilyen kifejezés, hogy szerkesztői szabadság”

Szerdán állománygyűlést tartottak az MTVA Kunigunda utcai központjában, miután reggel hosszú idő után Magyar Péter a Kossuth rádióban, majd az M1-en is nagy figyelemmel övezett interjút adott a közmédiának a Tisza Párt által kétharmaddal megnyert választás után. A gyűlést Németh Zsolt, a köztévé csatornaigazgatója tartotta, akit a munkatársai csak Pitbullnak becéznek. Az ott elhangzottakról és az érkezők reakciójáról már írtunk, de egy hangfelvétel is eljutott hozzánk a teljes gyűlésről.

A Telexhez eljutott hangfelvételek alapján a beszélgetés normális hangnemben zajlott, a dolgozók többször is elnevették magukat, de a lapigazgatónak nézeteltérései akadtak néhány dolgozóval, akiket zavart, hogy Németh a saját „okosságaival” nyúl bele az anyagokba.

„Semmi dráma nincs, és nem azért szerettem volna, hogy összejöjjünk, mert valami óriási bejelentést tudnék tenni, inkább azért szerettem volna, hogy nagyon röviden beszéljünk arról, hogy mindenki nyugodjon meg, és nagyjából tekintsük át a ránk váró időszakot” – mondta Németh a dolgozóknak.

A csatornaigazgató szerint nagyjából látni lehet, hogy mire kell számítani a csatorna jövőjével kapcsolatban. Örvendetesnek nevezte, hogy Magyar Péter „törvényes keretek között akarja lebonyolítani annak a négy pontnak a megvalósítását, amit ugye kapásból beígért”. Ennek egyik pontja „a szólásszabadság, a média helyzete és egyéb nyalánkságok”, ami Németh szerint rájuk is vonatkozik. „Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy ha tartja a szavát, mert ugye miért ne tartaná, akkor itt egy szabályozott keretek között zajló átadás-átvétel fog lezajlani.”

„Sok arc van itt a teremben, aki már látott ilyet, nem egyet, nem kettőt a koránál fogva. Tehát ők pontosan tudják, hogy ez hogy szokott zajlani. Sokan vannak itt, akik még nem éltek meg ilyet, sőt, ez volt az első munkahelyük”

– mondta Németh. Szerinte „beindult a nagyon-nagyon rossz reflex”, és „egymást elkezdték hülyíteni a kollégák, korra, nemre, szakmai csoportra való tekintet nélkül, hogy itt mi várható, hogy várható, üzengetnek egymásnak a kollégák, hogy ki lesz gyorsabban kirúgva, mint a másik”.

„Azt gondolom, hogy ez […] egy kevésbé kulturált közösségben sem ildomos, hogy a kollégák egymásnak ellenségeivé váljanak negyedóra, 20 perc alatt, miközben 10-15- 20 éve dolgoznak együtt.” Németh szerint ezzel méltatlan helyzetet teremtenek, aminek következtében mindenkinek rossz lesz a hangulata.

Mindenkitől azt kérte, hogy „méltósággal viselje, bírja ki ezt a harminc napot, ne ölje meg a másikat, ne engedje, hogy őt megöljék. Próbálja meg kulturáltan kibírni, tök mindegy, hogy kire szavazott, mit szavazott, kit szeret, kit nem szeret”. Aki pedig nem bírja, arra kérte, hogy menjen szabadságra, „vagy ha van krónikus betegsége, azt pihenjen ki a következő hónapban, és akkor már felfrissülten tud nekivágni a következő x évnek”. Arra is megkérte a kollégáit, ha továbbítanák mondandóját, azt pontosan tegyék, mert mikor korábban eljutott egy-egy beszéde a sajtóhoz, nagyon szomorú volt, hogy „a legjobb poénjaim elsikkadtak”.

Az egyik dolgozó ezután arról érdeklődött Németh Zsoltnál, hogy továbbra is továbbítani fogják-e az anyagokat jóváhagyásra. „Tehát külpolitikában, belpolitikában vannak olyanok, amiket én szeretnék látni, ezen a gyakorlaton ezután sem szeretnék változtatni, én egyébként nem továbbítom senkinek, magam szeretném ezeket mindig látni. Ez eddig is így volt, ezután is” – mondta.

Erre az újságíró visszakérdezett, hogy komolyan mondja-e, hogy nem továbbítja senkinek, mire Németh Zsolt annyit reagált, hogy „igen, mert ha továbbítanám, harminc másodpercen belül nem hiszem, hogy tudnék válaszolni a kollégáknak. Fogadd el tőlem, hogy ez nálam így megy”.

„Én készséggel elfogadom, amit mondasz, bár az elmúlt tíz évből nyilván számtalan olyan levél jutott el hozzám akarva-akaratlanul, véletlenül talán, amiben meg tudom nevezni, hogy mely kormányzati szereplők értekeznek arról, hogy mehet-e egy anyag vagy sem. Illetve az úgynevezett okosságok, amiket megkapunk, azoknál szintén van, hogy helyettes államtitkári szintről érkeznek” – mondta erre az újságíró, aki szerint például a szerda reggeli két interjújából is kihúztak neveket.

„Így lesz. Így lesz, ma reggel sem továbbítottam senkinek. Amire én úgy gondolom, és az engedtessék meg nekem, ez eddig is így volt, és ezt bármikor vállalom is. Ez ezután is, a következő egy hónapban így marad, egészen addig a napig, amíg én itt állományban leszek. Azt gondolom, hogy ez korrekt válasz volt” – szummázta mondandóját a csatornaigazgató, mire az újságíró visszaszólt: „hát, más elképzeléseink vannak a korrektről”.

„A válaszom, azt gondolom, korrekt volt. Azt, hogy ezt te nem ítéled korrekt megoldásnak, az egy másik kérdés” – zárta volna le Németh Zsolt a beszélgetést, ha a következő felszólaló nem ugyanezzel kapcsolatban kérdezte volna.

„Hasonló a kérdésem, hogy végezhetjük-e szakmai alapon a munkáinkat, akik mondjuk harminc-negyven éve ezt csináljuk, vagy továbbra is a megadott utasítások szerint?” – kérdezte. Erre Németh Zsolt megismételte, „továbbra is ugyanazzal a szerkezettel szeretnénk működni, tehát a te közvetlen főnököd a Mezei Zsolt. A Mezei Zsolttal egyeztetve fogod tudni végezni egészen addig a munkádat, amíg a Mezei Zsolt itt a cégnél regnál”.

Miután egy dolgozó a média beszántásának menetrendjéről kérdezte Németh Zsoltot, ő három lehetséges forgatókönyvet vázolt. Úgy gondolja, lehet, hogy „van ez a hitvita a hírszolgáltatás felfüggesztéséről”, és hiába „örülnék én a legjobban”, hogy ne legyen szolgáltatás, törvényi kötelezettségük szolgáltatni. Mint elmondta, hogyha Magyar Péter „körbeturnézta Lengyelországot, Ausztriát és Brüsszelt”, újra be fogják hívni, hogy „számoljon be, legyen kedves, az elvégzettekről, és akkor hátha többet fog már mondani róla”.

Németh Zsolt szerint „elmehetünk ilyen romantikusba”, mert „akik régen itt voltak már, azok tudják, hogy ez klasszikban úgy szokott működni”, hogy egy új cégvezető kinevez egy új cégigazgatót, aki hoz egy-két embert, és feltérképezik, hogy mi hogyan működik. Majd újabb embereket hoznak be, lesz egy kisebb létszámleépítés is, de rájönnek, hogy van, akivel együtt tudnak dolgozni. A nehezebbik megoldás szerinte az, hogy idejön 300 ember, és lecseréli a jelenlegi dolgozókat.

Németh Zsolt szerint a harmadik verzió az lenne, hogy kimondják, „ilyen költségvetésű intézményre nincs szükség”, visszavesznek a hírszolgáltatásból, és például csak napi egy híradó lesz, se MTI, se külföldi tudósító, mivel ezeket „az idő már rég túlhaladta”. Mivel Németh Zsolt szerint már „lehet Facebookkal választást nyerni, lehet, hogy a tévére sincs szükség ebben a formájában”.

A negyedik felszólaló ismét arra kérdezett rá, hogy „várhatunk-e továbbra is úgymond okosságokat”, mire Németh azt mondta, hogy ha neki eszébe jutnak „okosságok”, „akkor lesz olyan, amire én azt mondom, hogy igen, ezzel érdemes foglalkozni”.

„És ezeket az okosságokat magadtól találod ki?” – kérdezett vissza az első újságíró, mivel hozzá még egy olyan okosság is eljutott, nem is egy, aminek a szerzője egy helyettes államtitkár.

„A következő hónapban garantáltan az én okosságaimat fogod megkapni, hogyha az eljut hozzád” – válaszolt erre Németh.

„Tehát akkor igazából tovább folytatódik az öncenzúra?”

„Hát, most lovagolhatunk a szavakon, én nem hívnám ezt öncenzúrának, de van egy ilyen kifejezés, amiről nagy a vita, hogy létezik szerkesztői szabadság, ami valójában inkább szerkesztési szabadság, tehát ha megállapodik ilyen vagy olyan alapon egy társulat abban, hogy elfogad egy szabályrendszert, akkor onnantól kezdve az a szabályrendszer keretein belül mozgunk” – filozofált a csatornaigazgató.

„Zsolt, ezt nem mondhatod komolyan te sem, hogy az MTI szerkesztőségi kézikönyve alapján dolgozunk? Akkor milyen érdekes az a szerkesztői szabadság, amelyik a ma reggeli anyagból kizárólag Várhegyi Attila és Rogán Antal nevét húzza ki, az milyen szerkesztői szabadság, Zsolt?” – kérdezett ismételten az újságíró, mire Németh Zsolt annyival felelt, hogy minden döntését és következményét vállalja.

Németh ezt úgy is vállalhatja, hogy a következő harminc napban már nem lesz az intézménynél – mondta erre az újságíró, amire a csatornaigazgató azzal kontrázott, hogy a következő harminc napban már az újságírónak sem kell ott lennie és hallgatni az okosságait. A tömegből egy hang ezután azt kérdezte, mi van akkor, ha valaki ezentúl nem tartja be ezeket az „okosságokat”. „Én eddig sem küldtem el senkit” – szólt vissza Németh Zsolt.