Büntetlenül pusztítják a védett erdőket a downhillesek

Az elmúlt évben drámai változásokat tapasztalt a Pilis délkeleti részén, a Kevélyek északi oldalán lévő erdőkben Takács Rita természetfilmes, aki helyi lakosként is sok időt tölt a természetben. Mint a Telexnek elmondta, a pilisborosjenői oldalon már évekkel ezelőtt kialakítottak downhill biciklisek néhány pályát, javarészt telepített fenyves erdőben, az északi oldalon pedig tavaly tavasszal jelentek meg először illegális nyomvonalak, és elég gyorsan Budakalászig terjedtek. Ezek az erdők nemcsak országosan védettek, de Natura 2000-es, különleges természetmegőrzési területek is egyben.

A Budai-hegységtől a Gerecsén át a Velencei-hegységig

A természetfilmes elmondása szerint a downhillesek által kialakított illegális ösvények korábban háborítatlan helyeken szabják keresztbe a védett erdőt. Már tűzrakó helyek is vannak a nyomvonalak mellett, szilveszter után pirotechnikai eszközök maradványait is lehetett látni az egyik úton.

A downhill kerékpárok speciális hegyikerékpárok, amikkel hegyre felmenni kevésbé, onnan lefelé száguldani viszont jóval nagyobb élmény. Az áruk elég borsos, állapottól és felszereltségtől függően használtan 2–500 ezer, újonnan 1–3 millió forint között van az áruk. A downhilles kerékpársport nagyjából egy évtizede tűnt fel Magyarországon, tömegesnek az elmúlt egy-két évben számít.

Azt, hogy ez a sport egyre népszerűbb, Takács Rita szerint az is mutatja, hogy már az interneten is elérhető a Kevélyen illegálisan kialakított kerékpáros nyomvonalak térképe. „Ez egy gyors és jelentős változás, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni”, indokolta a Telexnek, hogy miért fordult a nyilvánossághoz az ügyben.

Takács Rita azt mondja, nem a downhill kerékpárosok vagy a sportág ellen van, hanem a természet védelmében.

„El kell fogadnunk, hogy nem lehetünk mindenhol jelen, és nem használhatunk minden területet kedvünk szerint. A természet nem végtelen erőforrás. A védett területek pont miattunk, emberek miatt védettek. Önmagunktól kell megóvni őket.”

Megkerestük a Duna–Ipoly Nemzeti Parkot (DINPI), ahonnan azt a választ kaptuk, hogy előttük is ismert ez a probléma. Mint írták, „a terepkerékpározás (legyen szó bármelyik válfajáról) témája és problémaköre hosszú évek, évtizedek óta napirenden van a nemzeti parknál is az okozott természetkárosítás, a területhasználati konfliktusok, és adott esetben a veszélyességük (akár halálos kimenetelű balesetek) miatt egyaránt”.

Közlésük szerint az illegális pályák a 2010-es évek elejétől kezdtek el szaporodni, a terepi kerékpárosok mennyisége főleg a Covid óta nőtt meg látványosan. „Országos védelem alatt álló és Natura 2000-es területek is jelentős nyomás alatt vannak, különösen a hegy- és dombvidékeken. A kerékpárosok gyakorlatilag már minden térségben jelen vannak, és a pályák kialakítására is folyamatosak a próbálkozások. A Budai-hegységtől a Gerecsén át a Velencei-hegységig bezárólag egyaránt ismerünk régóta, de legalábbis évek óta fennálló pályákat és problémás helyszíneket, de vannak egészen frissen kialakítottak is” – írták.

Arra a kérdésre, hogy hol vannak ilyenek, a nemzeti park azt válaszolta, hogy egyiket sem szívesen nevesítenék, még egy közelítő helymegjelölés erejéig sem, „semmi szín alatt nem szeretnénk reklámot csinálni nekik”.

Egyértelmű a törvénysértés, és erre táblák is figyelmeztetnek

Dr. Gálhidy László erdőökológus, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője szerint a downhillesek okozta probléma előttük is ismert már legalább tíz éve. Nemcsak a Pest vármegyében, hanem Budapesten a Normafán, a János-hegyen és a Széchenyi-hegy sziklagyepein, sztyepprétjein is látni, ahogy, főleg hétvégente lezúdulnak a lejtőkön a biciklisek. Mivel ő maga is a Széchenyi-hegyen lakik, rendszeresen látja a downhilleseket csapatosan közlekedni; a tavaszi–őszi időszakban a legaktívabbak, kánikula idején kevésbé találkozni velük.

Gálhidy szerint azt, hogy a Budai Tájvédelmi Körzetet – ami az európai ökológiai hálózatba tartozó Natura 2000-es terület része is egyben, és így teljes mértékben védett – ilyesmire használhassák, mindenekelőtt a fogaskerekű vasút, és az azon való kerékpárszállítás teszi lehetővé. „A fogason normál biciklit szinte nem is látni, mert a hegyi lakosok között a biciklizés a terepviszonyok miatt nem túl népszerű. A downhillesek lent beszállnak a fogasba a Városmajorban, felmennek a hegyre, lezúgnak, aztán újra felvitetik magukat, naponta így több kört is meg tudnak tenni.”

A WWF szakértője kérdésünkre elmondta, hogy a downhillesek jogszerűen csak ott közlekedhetnének az erdei utakon, ahol ki van jelölve, hogy kerékpárral szabad menni, de úgy látja, a downhill kerékpározásnak épp az a lényege, hogy nem a kijelölt erdei utakat használják, hanem saját utakat vágnak.

„A szórakozás része, hogy mindig új utakat kell kialakítani, néha nemcsak úgy, hogy használnak valami kanyargós, akadálypályának beillő útvonalat, hanem saját maguk is építenek rá akadályokat, ugratókat. Az utak használatával néhol olyan mély árkokat vájnak az erdő talajába, amik térdig érnek – ez azon túl, hogy természetkárosítás, szögezzük le, hogy konkrétan törvénybe ütközik.”

Szerinte azt, hogy ez szabálysértés, a bringásoknak is illene tudniuk. A Normafán például, ahol rendszeresen behajtanak az erdőbe, van egy sorompó, ahová két helyen is ki van téve tábla, hogy biciklivel tilos a behajtás.

A Budapesti Rendőr-főkapitányságtól azt tudtuk meg, hogy ha valakit rajtakapnak azon, hogy természetvédelmi területen downhillezik, „a rendőr feljelentést tehet, helyszíni bírságot szabhat ki, és figyelmeztetéssel is élhet, amit az összes körülmény mérlegelésével, az adott intézkedés során hoz meg.

Természetvédelmi szabálysértés esetén a kiszabható legmagasabb bírság összege 200 ezer forint. Ha a rendőr a természetvédelmi szabálysértésen túlmutató, a bűncselekményi kategóriát elérő magatartást vagy jelenséget észlel, az illetékes rendőrkapitányság hivatalból vagy feljelentésre büntetőeljárást indít.” Utóbbi kategória arra az esetre vonatkozhat, ha valakit természetkárosításon érnek.

„A védett területek akadálypályaként hasznosítása a vandalizmus egy formája”

A WWF szakértője szerint ezek a bringák sokkal robusztusabbak, mint egy normál kerékpár, vastag gumiabroncsokkal, speciális felfüggesztéssel vannak felszerelve, és emiatt hatalmas károkat tudnak okozni természetvédelmi területen. Gálhidy szerint „a Tündér-szikla környékén például védett növénytársulások, úgynevezett nyúlfarkfüves gyepek fordulnak elő, de maga a kőzet is annyira puha, porózus, hogy ott, ha lezúdulnak ezekkel a kerékpárokkal, akkor viszik magukkal nemcsak a talajt, hanem a kőzetet is. Vannak területek, ahol már szemmel láthatóan is hatalmas az erózió, a talajfelszín tönkretétele.

Amikor a természeti értékeket figyelmen kívül hagyva belezúznak az aljnövényzetbe ezekkel a gépekkel, a védett területet akadálypályaként használják, az a természettel való kapcsolatnak egy nagyon degradáló, használatba vevő formája, az én megítélésem szerint a vandalizmus egy formája.”

A használat miatt nemcsak lekopik a talaj felszíne, hanem össze is tömörödik. Takács Rita erről azt mondja, hogy amikor a Kevélyek védett erdeiben tavaly tavasszal először látta a kerékpáros nyomvonalakat, akkor még puha, humuszos volt a talaj, „belesüppedt az ember lába, ha végigment egy-egy ilyen úton. Mostanra azonban a talaj kemény, sok helyen a termőréteg teljesen lekopott, nem ritkák a 15-20 centiméter mély keréknyomok. Amikor ilyen nyomvonalakat vájunk az erdők talajába, az olyan, mintha a bőrét tépnénk fel, lekopik a humusz, kihal a növényzet, szétszakadnak a gyökerek. Ráadásul a nyomvonalak minden használattal egyre mélyülnek, szélesednek, kerülőutak jelennek meg, a használat pedig újabb használatot generál.”

A természetfilmes az elmúlt két évben sokat volt terepen, mivel egész estés természetfilmet forgattak a Turjánvidékről, az Alföld egyik utolsó igazán jelentős, összefüggő láp- és mocsárvidékéről, ami gyors ütemben szárad. Azt mondja, „szemmel látható, hogy a klímaváltozást érzik az erdők, a növények állandó stresszben vannak a szárazság miatt, a talaj porzik, és nemcsak az Alföldön, hanem a Kevélyen is. Az illegális downhill nyomvonalak is tovább szárítják az erdőt.”

A kerékpározással járó gyors talajeróziót mutatja szerinte az is, hogy olvadás, vagy eső után ezeken a helyeken ahelyett, hogy beszivárogna a víz a talajba, lefolyik, leömlik az utakon, vagy megáll a mélyedésekben és elpárolog. Az a talaj, ami ezekről az ösvényekről a használat miatt eltűnik, rendkívül lassan képes regenerálódni. Néhány centiméternyi termőréteg kialakulásához akár évszázadokra is szükség lehet.

A DINPI tájékoztatása szerint ők dokumentálják az okozott károkat, de még nem végeztek célzott felméréseket a downhillesek okozta természetkárosításokról. „Az okozott károk pontos megítélése nem egyszerű, ezt sok esetben az alapállapotra vonatkozó felmérések hiánya is akadályozza, egy nagy területű hegyoldal minden négyzetméterét nem lehet előre felmérni” – írták.

Nem csak a természetre, az emberekre is veszélyes

De azon kívül, hogy törvénysértő a downhillezés a természetvédelmi területeken, veszélyes is. A WWF szakértője nemegyszer látta, hogy a védőöltözetes, bukósisakos bringások az ösvényekről nagy sebességgel lezúdulnak a kiránduló, babakocsit toló gyalogosok közé a Tündérhegyi vagy a Jánoshegyi úton, és a gyalogosoknak kell félreugraniuk, ha nem akarják, hogy elgázolják őket.

Nemrégiben ez velem is megtörtént a Gellért-hegy dunai oldalán kutyasétáltatás közben. Egy downhilles ugratott be a hegyen kanyargó ösvényre, ahol rajtunk kívül még tucatnyi turista sétált. Csengetés vagy bármilyen más figyelmeztetés nélkül csapódott be a tömegbe, majd zúgott le a lépcsőkön, kész csoda volt, hogy nem történt baleset.

„Ez egy extrém sport, ami nemcsak arra veszélyes extrémen, aki űzi, hanem arra is, aki ott van a környékükön”

– mondja erről Gálhidy.

„Gondoljuk el, mi lenne, ha az egész országban csupán 300 mentős dolgozna”

Takács Rita azt mondta, a downhillesek okozta problémákat minden lehetséges helyen jelezte, írt többek között a természetvédelmi őrszolgálatnak, a természetvédelmi hatóságnak és a rendőrségnek is, de érdemi segítséget sehonnan nem kapott.

Az ügyben felvette a kapcsolatot az érintett önkormányzatokkal is, és eddig egyetlen helyről kapott csak választ: Budakalász polgármestere, Forián-Szabó Gergely osztotta a természetfilmes, és a szakmai szervezetek aggodalmait. Azt írta, „az engedély nélküli pályák kialakítása és használata jogszabályba ütközik, és elfogadhatatlan károkat okoz a természeti környezetben”. Felmerült, hogy kiképezzenek önkéntes polgári természetőröket, akik segíthetnék a hivatásos természetvédelmi őrök munkáját, erősítve a jelenlétet a problémás területeken.

A természetfilmes azt mondja, a hosszú levelezések után az a szomorú tapasztalata, hogy a nemzeti parkoknál és az erdőkezelőknél „egyszerűen nincs sem kapacitás, sem rutin az ilyen ügyek kezelésére. Az utóbbi évtizedben a természetvédelem intézményét leépítették, a jogait megcsorbították. Magyarországon összesen körülbelül háromszáz természetvédelmi őr dolgozik. Gondoljuk el, mi lenne, ha az egész országban csupán 300 mentős dolgozna.”

Gálhidy László úgy vélte, hogy a downhillesek által használt területeken a nemzeti park a természetvédelmi kezelő, az ő feladatuk (és persze a rendvédelmi hatóságoké) lenne ennek a jelenségnek a kontrollja, de ő úgy látja, hogy az előbbieknek nincsenek meg rá az eszközeik, az utóbbiaknak pedig az akaratuk.

A DINPI ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a nemzeti parki szakembereik a terepi jelenlét és őrszolgálati akciók során fellépnek a szabálytalanul kerékpározókkal szemben, figyelmeztetve, illetve tájékoztatva őket. Mint írták, tavaly „a természetvédelmi őrszolgálat több sikeres akciót is végrehajtott illegális downhillezőkkel szemben például Budakalász térségében és a Nagy-Kevély északi oldalán. Ennek keretében több helyszíni bírság is kiszabásra került. Vöröskőváron is volt több akció 2025-ben a készenléti rendőrséggel közösen, itt is szabtak ki helyszíni bírságokat. A jövőben is várható a természetvédelmi őrszolgálat önálló és rendőrséggel közös fellépése.” Hogy pontosan hány esetben bírságoltak eddig, az nem derült ki a válaszból.

A Pilisi Parkerdő mint a terület vagyonkezelője Takács Rita megkeresésére azt válaszolta, nekik nincsenek hatósági jogköreik. Egy dolgot tudnak tenni, részt vesznek a természetvédelmi és rendészeti szervekkel a járőrözésekben, amiknek az elsődleges célja az erdőlátogatók tájékoztatása, a „jogszerű erdőhasználat elősegítése”. A budai hegységben lovas rendőrökkel együtt vesznek részt ilyen ellenőrzésekben, amiket jó példának neveztek – de ők sem részletezték, hogy ezek a járőrözések milyen gyakoriak, és hol voltak idáig.

Budaörs határában egy krosszpályát már felszámoltak, de nem biztos, hogy ez a megoldás

Megkerestük a Kevélyek, a Normafa, a János-hegy és a Széchenyi-hegy esetében hatósági jogokkal felruházott Pest Vármegyei Kormányhivatalt, hogy megtudjuk, ők kaptak-e már illegális kerékpáros pályákról bejelentéseket. Azt írták, hozzájuk a Pilisi Parkerdő Zrt. részéről egy, egy magánszemély részéről pedig egy másik bejelentés érkezett „a Budai-hegységet érintő problémára, pontos helyszín megjelölése nélkül”. Ugyanakkor leszögezték, hogy „aki védett területen arra kijelölt úton kívül kerékpározik, vagy kerékpáros pályát épít, szankcionálandó”.

Arra a kérdésünkre hogy milyen társhatóságokkal dolgoznak együtt a jelenség megfékezésén, és hogyan próbálják megakadályozni a downhillezéssel járó természetkárosításokat, azt válaszolták, hogy a kormányhivatal „már felvette a kapcsolatot a legkritikusabb helyszínek vonatkozásában a leginkább érintett Pilisi Parkerdő Zrt.-vel és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal a megfelelő vagyonkezelői, természetvédelmi lépések megtétele érdekében”.

Mint írták, az erdészeti hatóság egy konkrét esetben krosszpálya felszámolását rendelte el Budaörs határában. „Mint általában, az illegális pálya kiépítőjét, üzemeltetőjét itt sem lehetett felderíteni, ezért a helyreállításra a Pilisi Parkerdő Zrt.-t kellett kötelezni, amely a helyreállítást el is végezte.”

A DINPI válaszából úgy tűnik, hogy ők nem a pályák elbontásában látják a megoldást. Az utóbbi két évtizedben több illegális pályát sikerült ugyan felszámolniuk többek között úgy, hogy balesetveszélyt nem okozó korlátokat, akadályokat telepítettek, de az ő észlelésük szerint a pályák fizikai megszüntetése sokszor csak újabb nyomvonalak kialakulását hozza magával.

„Hiába alakítana ki bárki legálisan egy pályát sok pénzből”

A Takács Ritának küldött válaszában a Pilisi Parkerdő a megoldást és a hosszú távú konfliktuskezelést abban látta, hogy legális pályákat építsenek a terepkerékpározók számára. Mint írták, ilyen lesz a Pilis Bike Hálózat fejlesztése elnevezésű projekt, aminek keretében Pilisvörösvár térségében 6,3 kilométer hosszú, biztonságos hegyikerékpáros pálya épül.

Gálhidy László szerint azonban ez a megoldás sem vezet feltétlenül célra, mivel

„ez a sport egy kicsit olyan, mint a graffitizés, az a lényege, hogy illegálisan működik, ezért hiába alakítana ki bárki legálisan egy pályát sok pénzből – úgy, hogy szintén a természetből kellene erre elvenni területet –, szerintem nem tudnák átterelni az erdőkből a kerékpárosok jelentős részét. Nem akarnának mindig ugyanazon a pályán haladni körbe-körbe, elveszne belőle az a szabadság, az az újdonság, amit élveznek.”

Arra a felvetésemre, hogy ha sem az illegális pályák elbontása, sem a legális pályák építése nem vezetne célra, akkor megoldás lehetne-e egy érdekegyeztető fórum életre hívása a természetvédelem civil és nemzeti parki szereplőivel, a különböző hatósági szervekkel, és a downhill kerékpárosokkal, Gálhidy azt mondta, hogy szerinte ez sem lehetséges. Tudomása szerint a downhilleseknek nincs egyesületük vagy sportszövetségük, inkább kisebb-nagyobb baráti társaságokról lehet beszélni.

„A tevékenységüket alapvetően nem űzni kellene, hanem szabályozni”

Megkeresésünkre ezt az állítást támasztotta alá a legnagyobb magyar facebookos downhilles közösség, a Downhill Hungary is. Mint írták, Magyarországon nincs önálló downhilles szövetség, ők csak „egy informális social media platform, ami a hazai downhilles közösséget kívánja összefogni”. A Downhill Hungary képviselője, Király Ármin szerint „a János-hegyre járó downhilleseknek semmilyen direkt természetkárosító szándéka nincs, a legcsekélyebb mértékben sem, egyszerűen mozogni, sportolni, közösségi életet élni vágyó fiatalokról és idősebbekről van szó, akik ebben a mozgásformában találják meg a szórakozásukat. A tevékenységüket alapvetően nem űzni kellene, hanem szabályozni.”

Meglátása szerint ehhez sportszakmailag megfelelő ösvényrendszer és tömeges használatra alkalmas infrastruktúra kellene, ilyen azonban jelenleg nincsen. Mivel ők Budapesten leginkább a János-hegyen támogatnának ilyesmit, ahol már van egy illegális nyomvonal, felvették a kapcsolatot a DINPI-vel és a XII. kerületi önkormányzattal is, hogy „közösen olyan keretrendszerbe tereljük ezt a jelenséget, amely a hatóság számára elfogadható, a felhasználók számára legális, az önkormányzat számára helyi politikai szempontból megfelelően kommunikálható, a gyalogosok és a természet számára pedig biztonságos”. Mint írták, egyelőre egy bejárást sikerült összehozniuk, ami nem zárult érdemi, kézzelfogható eredménnyel, de ők nyitottak a tárgyalások folytatására.

A hazai downhill versenysport a Magyar Kerékpáros Szövetség (MKSZ) felügyelete alatt, a mountain bike szakág alá sorolva zajlik, ez évente egy-két hivatalos versenyben merül ki. Megkeresésünkre Sió Zoltán főtitkár azt válaszolta, hogy álláspontjuk szerint, „természetvédelmi területeken, különösen Natura 2000-es besorolás alatt álló részeken, a jogszabályok betartása minden esetben alapvető elvárás. A Szövetség elítél minden olyan tevékenységet, amely a természeti környezet károsításával jár, ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is hangsúlyozni, hogy a probléma kezelésének hosszú távú megoldása nem kizárólag tiltásokon, hanem megfelelő alternatívák biztosításán keresztül érhető el.”

Azt írta, az MKSZ támogatja olyan kijelölt, fenntartható módon kialakított downhill és egyéb gravity pályák létrehozását, amelyek egyszerre szolgálják a sportág fejlődését, a természetvédelmi szempontok érvényesülését, valamint a többi erdőhasználó biztonságát. Ennek érdekében az elmúlt időszakban több egyeztetés is zajlott például egy esetleges kamaraerdei fejlesztés kapcsán, amely megfelelő alternatívát biztosíthatna. A szövetség nevében Sió Zoltán azt írta, hogy ők is nyitottak arra, hogy a témában érintett szervezetekkel közösen keressék a megoldási lehetőségeket.

A rendőrség kapott már bejelentéseket, de megszüntették az eljárásokat

A természetvédők szerint amíg ennek a jelenségnek nem lehet legális keretet adni, addig az egyedüli megoldást a minél szélesebb körű tájékoztatás és a szükséges mértékű szankcionálás hozhatná el. Hivatalos feljelentést például a DINPI tehetne az ügyben, azonban tájékoztatásuk szerint mindössze egyetlen, egy XII. kerületi esetben fordultak csak a hatóságokhoz az elmúlt években. Mint közölték, mivel a Normafánál készült kamerafelvételeken a downhilleseket a bukósisakjuk miatt nem tudták azonosítani, a kerékpárokon pedig nincsen egyedi azonosító, a rendőrség lezárta a nyomozást. Meglátásuk szerint „reálisan csak tettenérés esetén van esély szankció megállapítására. Az illegális pályakialakítások folyamatában ugyanakkor a tettenérés rendkívül nehéz, mivel jellemzően folyamatosan, kis lépésekkel fejlesztett nyomvonalakról van szó.”

A Normafán, a János-hegyen és a Széchenyi-hegyen főként hétvégente zajló downhilles versenyek miatt megkerestük a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, hogy megtudjuk, ők kaptak-e ilyen ügyekben bejelentéseket, és ha igen, akkor hol tartanak a nyomozások, történtek-e helyszínelések.

A BRFK válasza szerint az elmúlt években a XII. Kerületi Rendőrkapitányságára egy bejelentés érkezett 2025. december elsején, „amellyel kapcsolatosan a rendőrkapitányság természetvédelmi szabálysértés elkövetése miatt folytatott szabálysértési eljárást. A bejelentésben szereplő adatok szerint a Normafa-lejtő környékén fiatalok illegális sporttevékenységet végeztek. Tekintettel arra, hogy az eljárás során az elkövetők nem voltak beazonosíthatóak, az eljárást a rendőrség megszüntette.” Ez feltehetően az az eset lehet, amiről a DINPI is írt.

Azt is megkérdeztük, hogyan igyekszik megakadályozni a budapesti rendőrség a természetkárosításokat, amire azt felelték, hogy „a BRFK a problémakör kapcsán felvette a kapcsolatot a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékes igazgatóságával”.

A Kevélyek ügyében megkerestük a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányságot, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy downhilles kerékpározással kapcsolatban az elmúlt években a Budaörsi Rendőrkapitányságra egy feljelentés érkezett, amely alapján természetkárosítás bűntettének gyanúja miatt indítottak büntetőeljárást. „A feljelentésben szereplő adatok szerint Pilisborosjenő, Üröm és Budakalász közigazgatási területéhez tartozó park részen, valamint erdészeti területen alakítottak ki ilyen jellegű pályákat, nyomvonalakat. Tekintettel arra, hogy az ügyben nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, így az eljárást a kapitányság megszüntette.”

Szerettük volna megtudni, hogy mi alapján írták azt, hogy nem volt megállapítható a bűncselekmény. Voltak kint a helyszínen, de nem találták meg a nyomokat, vagy megtalálták a nyomokat, de úgy ítélték meg hogy nem történt természetkárosítás? A rendőrség nem segített megérteni a döntésüket, válaszukban mindössze annyit írtak, hogy „megkeresésére válaszolva kérjük, hogy a korábban megküldött válaszunkat tekintse irányadónak”.

A WWF szakembere szerint nem nagyon érthető, hogy a rendőrség miért nem járőrözik hétvégente, tucatjával tudnák kiszabni a szabálysértési bírságokat. De nem csak a rendőrségtől lehetne várni, hogy tetten érje a downhillezőket, a XII. kerületnek például van kerületi rendészete, ők is közbeléphetnének.

Gálhidy elmondása szerint ő már több esetben egyeztetett Pokorni Zoltán előző és Kovács Gergely jelenlegi polgármesterrel is ebben az ügyben, de úgy látja, hogy nem történik előrelépés, és nem érti, hogy ennek mi az oka.

„Ez olyan, mint a tilosban parkolás: ha senki sem szankcionálja, akkor mindenki ott áll meg, ahol akar. Márpedig erről a jelenségről el lehet mondani, hogy hiába törvénybe ütköző, tömegesen követik el napról napra.”