A kampány finisében nem Orbán Viktor és kihívója, Magyar Péter párharcára, hanem Magyarország és Ukrajna egyre kiélezettebb konfliktusára terelődik a figyelem. A kormánypárt láthatóan tudatosan élezi ki a két ország közötti konfliktust, de ebben Volodimir Zelenszkij is segítségére van: az ukrán elnök egy egyértelmű utalással gyakorlatilag megfenyegette a magyar miniszterelnököt, amennyiben Orbán blokkolná az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelt.
Zelenszkij mondataira még Magyar Péter is csak úgy tudott reagálni, hogy megvédte Orbánt, mondván, egyik külföldi vezető sem fenyegethet magyar embert, bárki is az illető. A legújabb, a magyar–ukrán viszonytól feltételezhetően nem független akció, az ukrán pénzszállító autók lefoglalása, és az arra adott ukrán reakció is inkább az eszkaláció, mintsem a vitás kérdések rendezésének irányába hat. Zelenszkij nemcsak a fenyegető mondataival segítette ki a Fidesz kampányát, hanem azzal a kijelentésével is, miszerint ő nem javítaná meg a Barátság olajvezetéket. Ezzel ugyanis Orbán azon állítását erősíti, hogy a vezetéken nem technikai, hanem politikai okok miatt nem jön az orosz olaj Magyarországra.
Egyelőre nem tudni, hogy az ukrán–magyar konfliktus, azon belül is Zelenszkij szavai milyen hatással lesznek a kevesebb mint másfél hónap múlva esedékes országgyűlési választásra, leginkább a még bizonytalan szavazókra. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ami történik, alapvetően a Fidesznek kedvez. Zelenszkij szavai egyesek szemében igazolhatják a fideszes propagandában már évek óta épített képet az „agresszív, követelőző” ukrán vezetésről. Ez akár kedvezhet is a Fidesznek a választásokig hátralévő időben.
Politikai közhely, de ez esetben akár igaz is lehet, hogy egy külső ellenség hatására a politikai közösség még akkor is összezár a vezetője mögött, ha egyébként erős fenntartásai vannak vele szemben. Ebben az értelemben egyes szavazók szemében Orbán Viktor hős vezetőnek tűnhet, aki akár még a halálos fenyegetéseket is vállalva megvédi az országot a háborúba keveredéstől. A miniszterelnök utalt erre a már-már mártírszerepre az ATV-nek adott interjújában. Az is a Fideszt segítheti, ha a kampány hátralévő részében nem a belügyek, hanem az orosz–ukrán háború és Ukrajna EU-csatlakozása van napirenden. Két olyan téma, amiről a Tisza igyekszik a legkevesebbet kommunikálni.
Mégis, korántsem biztos, hogy egy ilyen helyzetből a Fidesz profitálni tud.
Az elmúlt 16 évben leginkább Soros György és Brüsszel ellen háborúzott a kormánypárt. Két olyan entitás ellen, amely valójában kreált ellenség volt. És ha voltak is vitáink egy-egy állammal, például Norvégiával a civilek finanszírozása miatt, azok sem rövid, sem hosszabb távon nem jelentettek valós, egzisztenciális fenyegetettséget. A verbális, politikai „háborúskodás” nagy része pedig abban az időszakban zajlott, amikor a gazdasági konjunktúra miatt a legtöbb ember úgy érezte, jól mennek a dolgok.
Egy olyan helyzetben, ahol nincs valódi tétje a konfliktusoknak és a magyar virtus rizikó nélkül szárnyalhat, a választók többsége sem közvetlenül, sem közvetetten nem érzi fenyegetve magát. Ám amikor a veszély kézzelfoghatóbbá válik, akkor a biztonság iránti igény felértékelődik. Részben ennek is köszönheti a Fidesz, hogy 2022-ben nyerni tudott: akkor azzal kampányoltak, hogy az ellenzék háborúba sodorná az országot.
Csakhogy a 2022-es kampányban éppen a fordítottja történt annak, amit most tapasztalhatnak a választók. Akkor még közel sem volt olyan rossz a magyar–ukrán viszony, mint most. Akkor nem volt kérdés, hogy Ukrajnából jön orosz olaj. Akkor a Fidesz kommunikációja éppen a lehetséges konfrontáció ellenpontjára épült, és az ellenzéket láttatta olyan politikai kalandornak, ami a felelőtlen politikájával háborúba sodorná az országot, és veszélyeztetné az energiabiztonságot.
Ezúttal viszont éppen a Fidesz vállal egyre nyíltabb konfliktust abban bízva, hogy ha a fenyegetettség érzetét felerősíti, az neki kedvez. Ezzel viszont kockáztat: a szavazók egy része azt érezheti, hogy a kormány nem képes megvédeni őt, hiszen már olajblokádról, már ukrán támadásról beszél. Egy ilyen helyzetben nem lesz valami, ha a másik hatalomra kerül, hanem már van valami, ami semmiképpen sem békés.
Márpedig ha az ukrán–magyar feszültséget a szavazók a biztonságukat érintő veszélyforrásként értékelik, akkor könnyen úgy ítélhetik meg, hogy a két ország viszonya csak akkor rendezhető, ha nem a Fidesz van kormányon. Egy ilyen percepció a Fidesz ellen dolgozna, mert a megnyugvást és az ukránokkal történő „kiegyezést” valószínűleg nem Orbán Viktortól, hanem Magyar Pétertől várnák. Vékony jég, ha a Fidesz a magyar–ukrán feszültség élezéséből próbál politikai tőkét kovácsolni a kampányban – de ez nem jelenti azt, hogy ne sikerülhetne neki.
