Péter évek óta gerincbetegséggel küszködik, az orvosok megmondták neki, hogy akut rosszabbodás esetén műtétre lehet szüksége. 2025 augusztusában bekerült egy vidéki kórház sürgősségi osztályára, mivel erős deréktáji fájdalma volt, és nem tudott rendesen mozogni. Itt csak fájdalomcsillapítót adtak neki, de nem csináltak képalkotó vizsgálatot, és nem fektették be a kórházba.
Végül ambuláns keretek között szeptemberben jutott el MR-vizsgálatra, ahol igazolták, hogy a kiszakadt gerincsérv nyomta az idegeket. Pétert október elején megműtötték. Olvasónk szeptemberben feljelentést tett szakmai mulasztás gyanújával: azt kifogásolta, hogy egy akut rosszabbodás esetén a sürgősségin nem végeztek képalkotó vizsgálatot, és nem adtak neki érdemi ellátást, így még hetekig szenvednie kellett.
A rendőrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megalapozott gyanújával nyomozást rendelt el, a tanúk kihallgatása folyamatban van.
Péter esete nem egyedi, a hozzánk eljutott olvasói levelek és a Facebookon elérhető nyilvános visszajelzések alapján a sürgősségire (SBO) érkező betegek gyakran 15-18 órákat várnak az ellátásra, és akkor sem biztos, hogy a megfelelő kezelést kapják. „Az SBO egy pokol. Vannak betegek, akik 18-20-22 órája ülnek ott. Étlen, szomjan, magatehetetlen, mozgásképtelen idősek. A nővérek és az orvosok arrogánsak, bunkók. Tájékoztatást sem hajlandók adni a saját állapotomról” – írta egy beteg egy budapesti kórház nyilvános Facebook-oldalán. Egy másik kommentelő édesanyja néhány hete került be a sürgősségire, 19 órát töltött várakozással, étlen-szomjan, egy tolószékben a sarokban. Neki azt mondták, el lehet menni saját felelősségre. Így tett egy másik beteg, aki 14 óra után távozott ellátás nélkül.
A Telexen decemberben írtunk a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályának problémáiról. A kórházban egy decemberben kiszivárgott levél alapján gyakorlatilag az összes sürgősségi szakorvos felmondott. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint a Szent Imre Kórházban egyre nagyobb problémát jelentett a hozzájuk érkező betegek intézményen belüli elhelyezése. A betegek feltorlódtak a sürgősségin, az osztály bedugult, az újabb érkező betegek rendszeresen hosszú ideig várakoztak, a folyosón, lépcsőkön ültek-feküdtek. „A helyzet ellehetetlenítette a jó minőségű és tempójú betegellátást, napi szintű feszültségekhez, frusztrációhoz vezetett, melyek miatt a sürgősségi osztály szakorvosai, végül nemrégiben osztályvezetője is sorban felmondtak” – írta a MOK oldalán.
Az orvosok a sürgős esetekre koncentrálnak
Az általunk megkérdezett sürgősségi osztályokon dolgozók szerint mindennapos probléma, hogy a betegeknek sokat kell várniuk az ellátásra. Ez nem feltétlenül az orvosok hibája, de mégis sokszor rajtuk csattan minden.
„Egy jolly joker a sürgősségi” – mondta lapunknak egy sürgősségin dolgozó ápoló, aki szerint az orvosok mindent megtesznek a betegekért, de egyszerűen nem bírják már a terhelést. „Három-négy orvos van egy műszakban, éjszakánként mindig hárman vannak, van, amikor 75 beteg fordul meg 24 óra alatt” – mondta az ápoló. Sőt, ennél még jóval magasabb esetszámok is előfordulnak kórházakban: például a Jahn Ferenc Kórház Sürgősségi Betegellátási Osztálya átlagosan 100-110, de nem ritkán 120-130 beteget lát el naponta.
Ehhez érdemes tudni, hogy a sürgősségi osztályokon nem érkezési sorrendben látják el a betegeket. Létezik egy úgynevezett triázsrendszer, aminek lényege, hogy egy erre felkészített szakápoló megszűri a betegeket, és eldönti, kinek mennyire sürgős az ellátása. Ez alapján öt kategóriába sorolják be a pácienseket:
- 1: életveszély;
- 2: kritikus;
- 3: sürgős;
- 4: nem sürgős;
- 5: halasztható.
A nemzetközi ajánlás szerint az életveszélyes kategóriájú betegeknél egyből meg kell kezdeni az ellátást, a kritikus állapotú betegeknél 15 percen belül, a sürgős állapotúaknál fél órán belül. Még a nem sürgőseknél is egy órán belül, a halaszthatóknál pedig két órán belül. Persze a gyakorlatban – főleg a halaszthatóbb kategóriákban – ez nem így történik.
Beszéltünk egy sürgősségi osztályon dolgozó orvossal, aki azt mondta, hogy a szakmai protokollok szerint az ambuláns sürgősségi ellátásnak ideális esetben hat órán belül le kell zárulnia. Tehát ennyi időn belül kellene ellátni és elbocsátani azokat a betegeket, akiket nem vesznek fel osztályra. Ehhez képest általában a 4-es, 5-ös kategóriájú pácienseket inkább 12 órán belül szokták ellátni. Ezen az sem változtat sokat, hogy valaki mentővel érkezik, vagy a saját lábán: a mentővel érkezőket gyorsabban előszűrik, de utána náluk is a kapott besorolás lesz a mérvadó.
Az orvos azt mondta, ők már nem idegesítik magukat az időn, inkább arra koncentrálnak, hogy a sürgős eseteket minél előbb ellássák. Az ápoló szerint a sürgős állapotú betegeknek nem kell félniük: ellátják őket a sürgősségin, ilyen szempontból még működőképes a rendszer. Az orvos szerint sajnos már ezt sem tudják mindig garantálni:
ő éppen azért mondott fel nemrég egy sürgősségi osztályon, és megy át egy másik kórházba, mert szakmailag nem érezte biztonságosnak a betegellátást.
Volt olyan, amikor egy mentőtiszt értett a legjobban az életmentéshez az éppen ügyeletes orvosok közül, hiszen mellette három általános orvos dolgozott, és egy belgyógyász, aki vezette a műszakot. „Ez konkrétan a betegek veszélyeztetése, nekem kellett orvosként menedzselnem 10-15 őrzős beteget, vétettem szakmai hibákat, és nem azért, mert buta vagyok, hanem azért, mert nem a szakmai kompetenciáimnak megfelelő feladatokat kaptam – mondta az orvos. – Volt olyan 3-as triázskategóriájú beteg, aki hosszú órákat várt fájdalomcsillapítás nélkül.”
„Ez amiatt van, hogy a járóbeteg- és a háziorvosi ellátás nem megfelelő, és így mi háziorvosi rendelést és szakrendelést is tartunk – mondta a sürgősségi orvos. – Ha gyorsabban dolgoznánk, az a szakmai munka kárára menne.” Ezért úgy látja:
jelenleg az életmentésre koncentrálnak, tűzoltás folyik.
„Semmilyen kórképnek nem tesz jót, ha valaki 8-10 órán keresztül, gyakran étlen-szomjan üldögél” – mondta a Telexnek Svéd Tamás aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára, aki szerint most a sürgősségi osztályokon megmutatkozik az egészségügyi ellátás összes problémája. Ő is kiemelte, hogy ennek része a szakorvos- és szakdolgozói hiány, a betegedukáció hiánya és a kórházi kapacitások csökkenése.
Meghatározó a műszakvezető személye
Vegyük végig sorban, hogy milyen sarkalatos pontok vannak a sürgősségi ellátásban! A sürgősségi betegellátásban nagyon fontos szerepe van a műszakvezetőnek. „Ha nincs egy jó műszakvezető, akkor szét tud hullani az ellátás” – mondta a Telexnek a sürgősségi osztályon dolgozó ápoló. A műszakvezető az, aki koordinálja, összefogja az orvosok munkáját, aki konzíliumot hív össze, és aki dönt a nehéz kérdésekben. Hivatalosan a műszakvezetőnek oxyológus és sürgősségiorvostan-szakorvosnak, sürgősségi szakorvosnak vagy aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvosnak kellene lennie.
De a gyakorlatban ez sokszor nem valósul meg, és egy-egy 12 órás műszakot belgyógyász, kardiológus vagy egyéb végzettségű szakorvosok visznek.
Ez azért probléma, mert az életmentésre ezek az orvosok szakmailag nincsenek úgy felkészítve, mint például egy intenzív terápiás orvos. A hozzánk érkezett visszajelzések alapján ráadásul, ha még megfelelő végzettsége van is a szakorvosnak, akkor is gyakran már túl idős, 80 év feletti. „Van olyan műszakvezető, akinek húsz éve nyugdíjba kellett volna mennie” – mondta a sürgősségin dolgozó ápoló.
Elmesélt egy nemrég történt esetet, amikor az egyik esti műszakba beosztott orvos megbetegedett, a műszakvezető idős volt, nem igazán lehetett rá számítani, így lényegében egy orvos maradt. Az ápoló szerint itt azt kellett volna mondani, hogy nem tudják folytatni az ellátást, mert az a betegekre nézve nem biztonságos. Végül a helyzetet úgy oldották meg, hogy a kardiológiáról lejött az egyik orvos, és ő lett a műszakvezető, persze csak a gyakorlatban, papíron nem változott semmi.
Svéd Tamás a műszakvezető hiányáról azt mondta: sokszor az a helyzet, hogy a „kórházon belül gyöngéd vagy kevésbé gyöngéd erőszakkal kapacitálják” a más szakvizsgájú orvosokat a műszakvezetésre. Ez távolról sem ideális, mert a sürgősségin számos olyan dologhoz kellene érteni, ami nincs benne a más osztályokon dolgozó, másra specializálódott orvosok napi rutinjában. Illetve, ha egy belgyógyász orvos átmegy műszakvezetőnek a sürgősségire, akkor ő a saját, például kardiológiai vagy gasztroenterológiai osztályáról fog hiányozni. Vagyis addig az ottani betegellátó kapacitás csökken. „Az átvezénylés mindig vész- és részmegoldás, ami további problémákat görget maga előtt” – mondta a MOK főtitkára.
Szerinte hiába próbált a helyzeten segíteni az egészségügy vezetése azzal, hogy már „kellő tapasztalattal bíró” belgyógyászokkal is fel lehet tölteni a műszakvezetői állományt, ez a meghatározás nem egyértelmű. Nincs konkretizálva sem a tapasztalat, sem az átvezénylés korlátai.
A neurológiai beteget a nőgyógyászatra fektették
Egy sürgősségi osztály a műszakvezető mellett akkor tudja jól ellátni a feladatát, ha van elegendő orvosa és szakdolgozója, és kellően felszerelt. Ha pedig az első ellátás megtörtént, és a beteg nem engedhető haza, van hová továbbadni. Ha kórházi felvételre van szükség, akkor a beteget vagy a háttérkórház megfelelő osztályaira, vagy a lakcíme és kórképe alapján megfelelő másik intézménybe viszik. Itt van az újabb probléma:
az átszállításhoz mentőkapacitásra van szükség, amire gyakran sokat kell várni. A háttérkórházban pedig akkor tudják osztályra áthelyezni a beteget, ha van szabad kórházi ágy.
Az általános egészségügyidolgozó-hiány és a kórterembezárások miatt viszont gyakran erre is várni kell. Így végeredményben bedugulnak a sürgősségi osztályok „Ezek mind együtt vezetnek a félnapos várakozáshoz, ez egy önrontó kör” – mondta Svéd Tamás.
„Folyamatos szembeszéllel dolgozunk, matekolni kell, hol tudjuk elhelyezni a beteget, jellemzően a belgyógyászaton, a kardiológián és az intenzíven a legkevesebb a szabad ágy” – mondta lapunknak a sürgősségin dolgozó ápoló. Ilyenkor a beteg ottmarad a sürgősségi fektetőben, ahol hivatalosan 24 órát lehetne, de gyakorlatban sokszor 48 vagy akár 72 órát is várakozik, mire találnak neki szabad kórházi ágyat. A lapunknak nyilatkozó sürgősségin dolgozó orvos is megerősítette, hogy gyakran az osztályokon nincs hely, hiába kellene egy beteget áthelyezni.
Ennek a helyzetnek a kreatív megoldásáról elmesélt az ápoló egy történetet: egy középkorú beteg neurológiai problémával érkezett hozzájuk a sürgősségire, a neurológus is lejött az osztályról megvizsgálni. Úgy döntöttek, hogy kórházi ellátásra van szüksége, viszont nem volt szabad hely a neurológián. Ezért végül az lett a döntés, hogy felveszik a nőgyógyászatra, végül is nőbeteg, ott fogják kezelni a neurológiai problémáját.
Ebből a példából is látszik, hogy a sürgősségi ellátás már közel sem ideális. A Bajcsy kórház esetében is írtunk hasonlóról: ott a belgyógyászatról más osztályokra visznek át betegeket, egy teljes emelet sötéten és üresen áll. Ennek is az az oka, hogy nincs elég szakember, így a betegeket nem tudják elhelyezni.
Fontos lenne a betegek edukálása is
A hosszú várólistákról és az ellátási nehézségekről nem csak az intézmények tehetnek. „Nagyon sok beteg nem tudja, hogyan működik a sürgősségi, sokan háziorvosi ambulanciának gondolják, és három hónapja fennálló problémával jönnek be” – mondta a Telexnek a sürgősségin dolgozó ápoló. Szerinte ha óránként két-három ilyen beteg beesik, az már lényegesen megnöveli a várakozási időt.
A lapunknak nyilatkozó egészségügyi dolgozók abban egyetértettek, hogy a betegek egészségértése, egészségtudatossága alacsony szinten van. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mire is való a sürgősségi ellátás, és mit tehetnek ők maguk otthon, ha, mondjuk, fáj valamijük vagy betegnek érzik magukat.
„Nem tanítjuk meg az embereknek, mi az, amivel háziorvoshoz kell fordulni, mi az, amivel szakrendelésre kell időpontot kérni – utóbbiak közül melyikre kell beutaló és melyikre nem –, és mi az, amivel valóban a sürgősségire kell menni” – mondta Svéd Tamás. A MOK régóta szorgalmazza, hogy az egészségtudatosságot kicsi kortól oktassák.
Ha a beteg tudja is, hogy a problémájával a háziorvoshoz kell fordulnia, ott azzal szembesül, hogy több mint ezer praxis betöltetlen, és csak helyettesítéssel, sok helyen csak heti néhány órában tudják megoldani az ellátást. Ha pedig valaki kap is beutalót szakrendelésre, nem ritkán hónapokat kell várnia, és ez idő alatt a betegsége rosszabbodhat, így végül mégiscsak a sürgősségin köt ki.
Az ügyelet átalakításával nem sikerült tehermentesíteni a sürgősségi osztályokat
A sürgősségi osztályok leterheltségét a kormány is érzékelhette, többek között az alapellátási ügyeleti rendszer átalakítását is azzal indokolták, hogy tehermentesíthetik a sürgősségi osztályokat. Az ügyelethez olyan akut problémákkal lehet fordulni, amik a következő háziorvosi rendelésig nem várhatnak, de nem igényelnek sürgősségi ellátást. A rendszer célja volt az is, hogy a háziorvosi és sürgősségi ellátás hatékonyan összekapcsolódjon, ezzel csökkentve a várakozási időt.
Így a sürgősségi osztályokra csak a valóban életveszélyes, súlyos esetek kerültek volna, míg az egyéb, akut panaszokat az ügyeleti pontokon látnák el.
A MOK főtitkára az alapellátási ügyeleti rendszer átalakításáról azt mondta: a gyakorlatban nem sikerült tehermentesíteni a sürgősségi osztályokat.
„Nem érezzük, hogy levette volna a terhet az ügyelet a sürgősségiről, általában ügyeletről beküldik a betegeket a sürgősségire” – erősítette meg ezt a tapasztalatot a sürgősségin dolgozó ápoló.
A sürgősségin dolgozó orvos szerint nagyon sok beteg érkezik úgy hozzájuk, hogy előtte az ügyeleten voltak, onnan küldték őket a sürgősségire, de ez nem volt indokolt. Itt jön be a felelősség kérdése: az egészségügyi dolgozók szerint az ügyeleti mentős gyakran úgy van vele, hogy inkább nézzék meg a beteget a sürgősségin is, az a biztos. Az ügyeleteken dolgozók sokszor nem szakorvosok, nincs akkora szakmai tudásuk, hogy felmérjék a beteg állapotát, és nem is szakmai teamben dolgoznak, mint a sürgősségin. Így még nagyobb rajtuk a felelősség.
A félelmük annyiban jogos, hogy a mulasztásoknak súlyos következményeik lehetnek. Például tavaly a Miskolci Járási Ügyészség emelt vádat halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt két kórházi dolgozó ellen, akik a betegfelvevő pulttól kórházi ellátás helyett háziorvoshoz irányítottak egy férfit, a beteg másnap hajnalban meghalt.
Éppen ezért van az, hogy a sürgősségire kerülő betegek ellátását nem utasítják vissza akkor sem, ha egyébként nem tűnik indokoltnak az ellátásuk. Ennek is az az oka, hogy ha a páciensnek mégis lesz valami komoly baja, akkor annak a felelősségét nekik kell vállalniuk. Tehát mindenkit ellátnak, és
itt adódnak össze a felsorolt okok, és lesznek a 15-18 órás várakozások.
A sürgősségin dolgozó orvos is úgy látja, hogy mindenki áttolja a felelősséget, és mivel a sürgősségi a legprogresszívebb osztály, így a végén itt lyukadnak ki a betegek. Mindezért a beteg az idejével fizet – mondta az orvos.
Az Országos Kórházi Főigazgatóságtól megkérdeztük, hogy szerintük mi az oka a hosszú várakozásnak, hogyan lehetne javítani a helyzeten. Azt is szerettük volna megtudni, hogy az egyes triázskategóriákban pontosan és átlagosan mennyit kell várniuk a betegeknek a sürgősségin. Ezekre részletesen nem válaszoltak, azt írták: a sürgősségi betegellátó osztályokon a várakozási idő egyénenként és az időszakok függvényében is jelentősen eltérhet, hasonlóan más uniós országok gyakorlatához.
„Általános szakmai irányelv szerint MSTR I (életveszélyes állapot) esetén az ellátás azonnal megkezdődik, MSTR II (kritikus állapot) esetén rövid időn belül szükséges, míg MSTR III–V kategóriákban a várakozási idő a betegforgalomtól és a szükséges vizsgálatoktól függően változhat. Kevésbé súlyos panaszok esetén az Alapellátási Ügyeletet kell igénybe venni, a kevésbé súlyos eseteket ott is szakszerűen el tudják látni, és a várakozási idő az SBO-khoz képest jelentősen rövidebb lehet.
Ma Magyarországon egyetlen beteg sem marad ellátatlanul, és mindenki megkapja az állapotának megfelelő, szakszerű ellátást.”
Mire lenne szükség ahhoz, hogy a helyzet javuljon? Svéd Tamás azt mondta: itt egy tollvonás nem elegendő, ennél bonyolultabb a kép: szükség van a sürgősségi szakorvosok létszámának bővítésére, a szakdolgozók megtartására, munkájuk jobb anyagi elismerésére. Muszáj megnövelni a kórházak háttérkapacitásait és a betegedukációról is gondoskodni kell.
