Lemondták a fizetős bált, ezért a Rotary Club 130 rászorulót hívott meg vacsorára a Hotel Sopronba

Lemondták a fizetős bált, ezért a Rotary Club 130 rászorulót hívott meg vacsorára a Hotel Sopronba
A menü – Fotó: Soproni Szociális Intézmény / Facebook
Nagy Márta
Nagy Márta
Soproni tudósító

10292


Százharminc rászorulót; magányos időseket, hajléktalanokat, fogyatékkal élőket látott pazar vacsorán vendégül a Rotary Club Sopron. Eredetileg bált szerveztek volna a négycsillagos Hotel Sopronban, de az utolsó héten változott a forgatókönyv. Az exkluzív menü maradt, a közönség lett más, és erre szombat este minden rotarysta büszke volt.

„Én még életemben nem voltam szállodában, vagy ilyen finom helyen, és talán enni sem ettem még ilyen jót” – dörmögte nagy bajusza alatt Németh Imre. Az erősen sántító, négy éve hajléktalan 65 éves férfi a legjobb pulóverét húzta fel. A Hotel Sopron fehér abrosszal terített, feldíszített éttermében szombat este nem ő volt az egyetlen, aki először járt hasonló helyen.

Százharminc vacsoravendég ült az asztaloknál és állt sorba a csévingeknél, olyan férfiak és nők, akik egyébként talán nem is találkoznának egymással: pszichiátriai betegek, sérültek, hajléktalanok, az anyaotthon lakói, nyugdíjas klubok tagjai.

Most van a helyén a Rotary!

A rendhagyó vendéglátás tulajdonképpen az influenzajárványnak köszönhető. A Rotary Club Sopron idén is megtartotta volna hagyományos bálját, az előzetes felmérés szerint 130 vendégre számítottak. Csakhogy az utolsó héten kiderült, megbetegedésre hivatkozva sokan mégsem váltották meg a 29 ezer forintos jegyeket.

„Hétfőn kénytelen voltam lemondani a bált, szerdán aztán arról tájékoztatott a szálloda, hogy a szerződés értelmében a rendezvény költségeinek száz százalékát ki kell fizetnünk” – mondta Gyenge Koppány, aki már harmadik éve elnöke a Rotary Club Sopronnak. Akkor döntöttek úgy, hogy akkor inkább a rászorultakat látják vendégül.

Azt kérték a Hotel Soprontól, hogy mindent ugyanúgy készítsenek el, mintha a báli vendégeket várnák, a terítés, a menü, a díszítés is legyen ünnepi. A költségeket a klub harminc tagja állta, köztük Varga Gábor elismert magyar jazz-zongorista és zeneszerző, aki a báli műsort is megtartotta. „Most van a helyén a Rotary!” – fogalmazta meg érzéseit, ahogy végignézett közönségén.

A Soproni Szociális Intézmény (SOSZI), valamint a család- és gyermekjóléti ellátás állította össze a rotarysok kérésére azok listáját, akik vendégei lehettek a rendhagyó bálnak. Buszokkal vitték a szállodába a nehezen mozgó rászorulókat. Németh Zoltán, a SOSZI igazgatója bevallotta, először meglepődött a lehetőségen, de példamutató megoldásnak tartja.

„A rászorultság sokféle lehet” – hangsúlyozta a vacsora előtt, és azt kérte az asztalnál ülőktől, ne éljék meg ezt bélyegként. Nem csak anyagi okokból lehet valaki mások segítségére szoruló; betegség, átmeneti krízis, magány, megoldhatatlannak tűnő élethelyzet is rászorulóvá teheti az embert.

Kókuszos édesburgonya krémleves, burgundi marhasült, háromféle desszert

„Egy ilyen este nem csupán egy vacsora, hanem megbecsülés. Nem csupán ételt adunk; figyelmet, méltóságot és emberséget kínálunk” – mondta Gyenge Koppány. És ezen az estén tényleg elfelejthették nehézségeiket a meghívottak. Volt, aki a desszerttel kezdte a vacsorát – a színes édességek tetszettek meg neki legjobban –, de aztán szépen sorban megkóstolt mindent.

Bőven volt mit. A kókuszos édesburgonya krém- és a tárkonyos borjú raguleves után mandulás spenótos gnocchi, harcsapaprikás, szalonnában sült falusi csirkemell borsmártással, Cordon Bleu, burgundi marhasült volt a választék, hozzá szalvétagombóc, csónakburgonya, túrós csusza és párolt zöldségek. Volt hideg előétel, salátabüfé és háromféle desszert is.

Semmi nem ment kárba, a soproni klub egyik alapítója, Schneider István még arra is megkérte a helyettes séfet, ha valami maradna a büféasztalokon azt dobozolják be és adják oda a távozóknak. A vállalkozó már 1988 óta aktív a szervezetben, de nem emlékszik hasonló esetre: „Sok adományt gyűjtöttünk, sokszor segítettünk, de ez most más. Közvetlen és nagyon emberi”.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!
További élő árfolyamok!