Tragikussá vált a magyar kultúra helyzete a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) szerint, ezért tüntetést szerveztek a magyar kultúra napján „Múltat őrzünk! Jövőt kérünk!” jelszóval. A tiltakozás fő oka évek óta jól ismert, mégis változatlan: nagyon keveset keresnek a könyvtárosok, a levéltárosok, a múzeumi és közművelődési dolgozók. A csütörtöki tüntetésen nagyjából 150 ember vett részt. A menet az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épületétől indult, ahol két beszéd hangzott el, és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnál tartott megálló után végül a Nemzeti Múzeum elé vonult.
„Miért is választottuk e helyszínt a jelenlegi megmozdulásunk
kiinduló pontjául? Mert ez egy szimbolikus épület” – mondta az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épületéről Kovács András, az intézmény főrestaurátora. Szerinte a 2017 óta bezárva álló, pusztuló szecessziós palota jól illusztrálja az elmúlt évtizedek elhibázott múzeumpolitikáját. „Évi súlyos százmilliókba kerül az adófizetőknek az épület őrzése, az állványzat bérlése, valamint a raktárak, irodák és műhelyek bérlése. Ezt a pénzt másra is lehetne észszerűen elkölteni” – mondta Kovács.
„Úgy tűnik, a tárcának nem a szakmaiság, a szakmai tudás, hanem a protokollrendezvények fénye és a kulturális épületekbe öntött beton köbmétere számít” – mondta Dobrovits Orsolya, a KKDSZ elnöke. Az elmúlt másfél évtizedben szinte nem volt olyan szakszervezeti eszköz, amit ne használtak volna az aláírásgyűjtéstől a tüntetésekig, egyedül sztrájkba nem léptek még eddig, mondta.
„Az öntött beton önmagában még nem kultúra” – fogalmazott. Szerinte annak ellenére, hogy a kormány „erős a számháborúban”, és óriási kulturális kiadásokat hangoztat, a dolgozóknak egyáltalán nem jut sok. „Látjuk, hogy mekkora nagy hordó a költségvetés, ha éppen a kormánynak szüksége van rá, de gyűszűnyi, ha a kulturális dolgozók béréről van szó.” Dobrovics szerint sok önkormányzatot nehéz helyzetbe hoz a kormány, mert ezek a települések a kulturális dolgozók bérének rovására tudják csak befizetni a rájuk kiszabott szolidaritási hozzájárulást az államnak.
„Tizenöt éve kérünk, tizenöt éve érvelünk, tizenöt éve rámutatunk. Minden egyes kulturális miniszterrel újrakezdjük, minden új államtitkárral leülünk, és az időleges eredményeken kívül hosszú távon nem jutunk az egyről a kettőre” – fogalmazott a szakszervezet elnöke. Abból a szempontból optimistának vallotta magát, hogy szerinte a szakmán belül erősödik a szolidaritás a dolgozók között. Bár a legerősebb nyomásgyakorlással, a sztrájkkal még nem éltek, Dobrovits Orsolya szerint egyre többekben felmerül ez az opció is a szakszervezeten belül.
A Nemzeti Múzeumnál Modor Bálint, a Petőfi Irodalmi Múzeum szakszervezeti titkára beszélt. „A fizetésünk 2022-höz képest januártól nem 50 százalékkal, hanem 35 százalékkal ér majd kevesebbet, a KSH inflációs adataival számolva” – mondta. „Nem értem és nem tudom elfogadni, hogy lehet az, hogy egy múltunkat őrző személy – Demeter Szilárd szavával végvári harcos – 2025-ben Budapesten 250 ezer forintot visz haza. Így ápolja, védje, gondozza a magyar kultúrát, és nevelje fel gyermekeit?” – kérdezte Modor Bálint.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium régóta ígéri, hogy rendezi a béreket, 2022 óta idén januártól emelték először a fizetéseket, 15 százalékkal. A szakszervezet szerint ez még tűzoltásnak is kevés, csak arra elég, hogy a négy év mintegy 50 százalékos inflációjának egy kis részét ellensúlyozza. „Ne feledjük el, hogy nem magától lett 8 órás munkanap, nem emberségből törölték el a gyerekmunkát, hanem a szakszervezetek küzdötték ki ezeket a hatalommal szemben. És akkor a hatalom bizony nem a TikTokon vagy a Facebookon lőtt vissza az emberekre” – mondta Modor, aki szerint lendületesebbé kell tenni a szakszervezeti munkát.
„Gondoljunk csak a tanárokra, akik évek kemény munkájával, folyamatos kiállással kiharcolták maguknak a béremelést. Most a mi átlagbérünk alig több mint fele az ő kezdő fizetésüknek.”
Modor Bálint minden ágazati dolgozót arra kért, hogy lépjenek be a szakszervezetekbe, és szervezzék be a munkatársaikat is, tegyék élőbbé a szakszervezeti életet. „Mutassuk meg a hatalomnak, hogy országszerte mennyien vagyunk, akik a múltat őrizzük, és jövőt kérünk! Hátha meghallják, addig, amíg szépen kérjük” – mondta.
A szakszervezet nyolc pontban foglalta össze a követeléseit, amelyeket kinyomtatva a jelenlévők között is szétosztottak:
- Érdekegyeztetés a döntéshozók és az ágazat képviselői között!
- Azonnali béremelés a közgyűjteményi és közművelődési területen!
- Életpályamodell kialakítása, rendszerszintű bérrendezést!
- Ágazati kollektív szerződést!
- Az ágazat épületeinek rendbetétele és raktári viszonyok rendezése!
- Hatékony műtárgy és állományvédelem, műemlékvédelmi rendszer felállítása!
- Szakmai utánpótlás nevelés és a pálya vonzóvá tétele! Szakmai autonómia biztosítása!
Az ágazat dolgozói nem csak Budapesten hallatták a hangjukat. A csütörtöki kiálláshoz csatlakoztak Dunaújvárosban, Győrben, Pécsen, Miskolcon és más településeken, mondta Dobrovics Orsolya a tüntetésen. A szakmai érdekképviseleti szervezetek közül is többen kifejezték szolidaritásukat: a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ), a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ), valamint a Tanítanék Mozgalom szintén szolidaritást vállaltak a kulturális ágazat dolgozóival.
Nem elég a tűzoltás
A január elsejei 15 százalékos emelést tavaly ősszel jelentette be Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár. Az intézkedés az állami, önkormányzati és civil fenntartású kulturális szervezetek dolgozóira vonatkozik. A KKDSZ szerint a teljes ágazatra vonatkozó béremelés előremutató, de messze nem elégséges, és nem változtat azon a mintázaton, hogy a kultúra területén a kormány mindig csak „tűzoltó jellegű”, egyszeri intézkedéseket hoz. A szervezet szerint az idéntől érvényes emelés
„messze elmarad a kulturális szférában felhalmozódott többéves bérhátrány és az inflációs veszteségek kompenzálásától, így ez a korrekció csupán a legsürgetőbb feszültségeket kezelheti, de nem jelent hosszú távú megoldást”
– fogalmaztak a január 8-i levelükben, amit Hankó Balázs kulturális miniszternek címeztek. A szakszervezet szívesebben látna olyan bérintézkedést, mint amilyenre más ágazatok dolgozóinál került sor, például a tanárok és az orvosok esetében. „Kiemelten méltatlannak tartjuk, hogy a rendelet megalkotását – immár sokadszorra – nem előzte meg érdemi, a reprezentatív szakszervezetekkel folytatott ágazati egyeztetés, a kész tények elé állítás, a néhány napos online kommentálási lehetőség pedig nem pótolhatja a valódi társadalmi párbeszédet” – írták a levélben.
A közgyűjteményi dolgozók korábban is többször tüntettek. 2025 nyarán feliratos pólókban várták az Iparművészeti Múzeum dolgozói Lázár János építési és közlekedési minisztert, aki a múzeum Jászberényi úti átmeneti telephelyén személyesen válogatta ki a Karmelitába szánt műtárgyakat. Szeptember elején a Magyar Nemzeti Múzeum dolgozói tiltakoztak az elmaradt bérrendezés miatt. Pécsen a könyvtári dolgozók demonstráltak a méltatlan fizetések miatt, és Szegeden is hasonló akcióra készülnek a könyvtári dolgozók novemberben. 2025 novemberében a Magyar Nemzeti Levéltár dolgozói tiltakoztak, mivel jelentős bérfeszültségek vannak az intézményben: nem ritka az olyan helyzet, hogy egy frissen belépett munkatárs közel annyit keres, mint az, aki már 10-15 éve ott dolgozik.
