Nem egyik napról a másikra, de még csak nem is egyik évről a másikra állt elő az a politikai kudarc, amellyel a kormánypárt immár hosszú ideje küzd a Szőlő utcai javítóintézet ügyének kezelésében, és tágabban a gyermekvédelem területén. Vagyis azzal, amit a most bezárt Szőlő utcai intézet szimbolizál. Egy legalább hat éve zajló folyamat egyik állomása ez. Olyan politikai és politikai kommunikációs döntések sorozata, amelyeknek a legelején a Fidesz még lehetőséget, politikai eszközt látott a gyermekvédelem témájában, ma pedig már szabadulna tőle – ha tehetné.
A történet – legalábbis a Fidesz nézőpontjából – 2019-ben kezdődött.
Ekkor Kaleta Gábort, Magyarország akkori perui nagykövetét titokban hazarendelték, miután egy külföldi hatóság nyomozása során pedofil tartalmakat találtak a diplomata számítógépén. 19 ezer felvételt. A külügy igyekezett eltitkolni az ügyet, de kiszivárgott, hogy Kaletát hazahozták, a történetet a régi, akkor még nem kormányzati befolyás alatt álló Indexben tártuk fel hat évvel ezelőtt.
Kaleta pedofilbotránya annak ellenére a Fideszt találta el, hogy a volt perui nagykövet nem számított klasszikus fideszes kádernek. Karrierdiplomataként több kormány alatt is pozícióban maradt, és rendre átcsúszott a nemzetbiztonsági átvilágításokon, még 2010 előtt is. Az, hogy kettős élete nem lepleződött le és a rendszerben maradhatott, ugyanannyira volt az akkori, mint a korábbi kormányok bűne – legalábbis politikai értelemben.
Kaletát a bíróság 2020-ban ítélte el. Felfüggesztett börtönt kapott, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Pedig a bíróság nem kivételezett vele, azért, amit tett, az akkori törvények és gyakorlat szerint egy büntetlen előéletű vádlott esetében nem járt börtön. A társadalom a Kaleta-ítéleten felháborodott, túlzóan enyhének tartotta. Ebben valószínűleg szerepet játszott, hogy nem egy hétköznapi ember állt a középpontban, hanem egy diplomata, egy magas rangú figura – máskülönben a korábban kiszabott hasonló ítéleteket is morgolódás és komoly sajtófigyelem követte volna.
Érezve a társadalom reakcióját, az ítéleten nemcsak az ellenzék, de kormánypárti politikusok is felháborodtak. És ami ennél is lényegesebb: politikai lehetőséget láttak benne.
Ekkor egy-két évvel voltunk a 2022-es választás előtt. A kormánypártnak lehetősége lett volna hanyagolnia a témát, továbblépni, ám a Fidesz az ellenkezőjét tette: ráerősített az ítélet elleni közfelháborodásra, mondhatni, hogy a társadalmi elégedetlenség élére állt.
A Fidesztől ez nem idegen, a kormánypárt nem először kelt ki egy bírósági ítélet ellen és erősítette fel a nép hangját. A második Orbán-kormány harmadik évében, 2013-ban Rogán Antal emelt szót a bíróság azon döntése ellen, amellyel házi őrizetbe helyezték az ittasan halálos balesetet okozó szlovák milliomosnőt, Eva Rezešovát.
A Fidesz motivációja kettős volt. Részben azért háborgott a Kaleta ügyében született ítéleten, hogy még jobban eltolja magától a közvélemény szemében fideszes Kaletát, részben pedig azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon az ítélet nyomán fellángoló társadalmi felháborodásból.
A Kaleta-ügyre adott ellenreakció kommunikációs ugródeszkává vált azzal, hogy a kormánypárt mindezek mentén pedofilellenes kampányt indított. Ennek részeként Kocsis Máté frakcióvezető „pedofilellenes törvényjavaslatot” nyújtott be az Országgyűlésnek. Tette ezt úgy, hogy előtte a kormányzati propaganda szinte teljesen elhallgatta a Kaleta elleni eljárást: miközben zajlott az eljárás, a kormánypárti médiában alig esett szó az ügyről, az Origo például egyáltalán nem foglalkozott vele.
Ahogy 2019-ben az ellenzék a Fideszre akarta rátolni Kaletát, úgy tolta a kormánypárt 2021-től kezdve legalább akkora vehemenciával az ellenzékre, a „liberálisokra” a pedofíliát, miközben önmagát a gyermekek védelmezőjeként pozicionálta. Az Alapjogokért Központ például előásott egy 2014-es Népszabadság-cikket „A pedofil is ember” címmel, amelyet bizonyítékként használtak arra, hogy a liberális oldal szerintük „lépésről lépésre csepegteti a megértés és tolerancia molekuláit” a társadalmi abnormalitások irányába. Ebben az időszakban vált tudatos stratégiává az LMBTQ-közösség és a pedofília összemosása.
A hergelés nemcsak az ellenzék ellen irányult, hanem a Fidesz identitását is erősítette. „Mi vagyunk azok, akik védik a gyerekeket, a másik tábor az, amelyik meg akarja őket rontani” – nagyjából így szólt az üzenet.
Ettől kezdve a kormánypárt a saját szavazótábora számára felnagyított és politikai térbe emelt minden, akár érintőlegesen a pedofíliához kapcsolható ügyet. Csakhogy elkövettek egy hibát. A gyermekvédelmet úgy emelték a zászlajukra, hogy valódi fedezett nem volt mögötte, a szektor ugyanolyan állapotban volt, mint most, amikor a bezárt Szőlő utcai intézet a gyermekvédelmi csőd szimbólumává emelkedett. A Fidesznek azonban akkor még szerencséje volt. Azok a gyermekvédelmi szakemberek, akik tavaly akár névvel, akár név nélkül, de megszólaltak a nyilvánosságban, akkor még csöndben voltak.
2024 februárjában, a kegyelmi üggyel vált először nyilvánvalóvá, hogy a Fidesz kommunikációs bástya építése helyett 2021 után saját magának ásta a gödröt. Ekkor derült ki, hogy Novák Katalin államfő egy pedofilügyben bűnsegédként elítélt embernek adott kegyelmet úgy, hogy az ügy érdekében valószínűleg magas rangú emberek jártak közben. A kegyelmi ügy azért ütött nagyot, mert a Fidesz a saját szavazótáborát ekkor már érzékenyítette ebben a témában – éppen a Kaleta-ítéletre adott reakciójával. Márpedig a kegyelmi ügy teljesen szembement a 2021-től módszeresen felépített, fideszesként eladott gyermekvédelmi szerepfelfogással. Ráadásul a Kaleta-ügy ismét visszatért, de nem úgy, ahogy azt 2021-től kezdődően a Fidesz építette, hanem a 2019-es verziójában. A Kaleta-ügyről az embereknek a fideszesnek elkönyvelt Kaleta Gábor jutott eszébe, nem az, hogy a Kaleta ügyében született ítélet ellen a Fidesz szót emelt.
A Szőlő utcai javítóintézetben kipattant ügy politikai fejlődéstörténete is hasonló mintázatot mutat.
A kegyelmi botrány után a Fidesz nem elégedett meg Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit igazságügyi miniszter politikai beáldozásával. A kegyelmi ügy valós hátterét nem engedte feltárni, noha megtehette volna, de valamit adnia kellett, leginkább a gyermekvédelmi identitásának megőrzése érdekében. Valamit, ami eltünteti a kegyelmi ügy nyomait, valamit, amit lehet mutogatni a tévében. Valamit, ami feketén-fehéren bizonyítja, hogy a kormány igenis a jó oldalán áll, a gonosz gyermekrontókkal szemben.
Ekkor jött képbe a Belügyminisztérium alá tartozó Nemzeti Védelmi Szolgálat. Ez a szervezet az, amely korábban fellépett már korrupt rendőrök vagy éppen a hálapénzt elfogadó orvosokkal szemben. Miért ne tudná leleplezni a bűnösöket a szociális, gyermekvédelmi szférában? A politika felől az üzenet félreérthetetlen volt: derítsék fel, állítsák pellengére a gazembereket! Lehetőleg videó is készüljön az elfogásukról!
Első lépésként a kifogástalan életvitel vizsgálatokat kellett lefolytatnia az NVSZ-nek. Amikor ezeknek a vizsgálatoknak hírük ment, a jogvédők és a szektorban érintett dolgozók azt kifogásolták, hogy ezek a vizsgálatok súlyosan sértik az érintettek magánszféráját, hiszen ezek a kutakodások nem csak a szektorban dolgozókra, hanem a velük együtt élő hozzátartozókra is kiterjedtek. Akkoriban a kormánnyal kritikus nyilvánosságban is megjelentek olyan interpretációk, amelyek feleslegesnek, szükségtelennek tartották ezeket a vizsgálatokat, amolyan vegzálásnak. Pedig végső soron egy ilyen eljárás vezetett el annak felismeréséhez, hogy a Szőlő utcai javítóintézet igazgatójával, Juhász Péter Pállal súlyos problémák vannak. Az NVSZ 2024 őszén már titkos nyomozást folytatott ellene, majd 2025 tavaszán őrizetbe is vették.
Ez akár rendvédelmi sikertörténet is lehetett volna, politikailag pedig a kormánypárt igazolhatta volna a szigorúbb ellenőrzések szükségszerűségét. A történet azonban más irányt vett – részben a kegyelmi ügy fel nem tárt részletei, a vérszemet kapott ellenzék, de leginkább a kormánypárt kommunikációs reflexei miatt.
Juhászt már letartóztatták, amikor kiderült: a viselt dolgairól évekkel korábban is érkeztek jelzések a gyermekvédelmi rendszerből a rendőrség felé, ám ezek a jelzések érdemi következmények nélkül maradtak. Egy olyan időszakban, amikor már a Fidesz volt kormányon, így a politikai felelősöket is olyan minisztériumokban kellett (volna) keresni, ahol fideszes káderek ültek. Ezt tetőzte, hogy Juhász hosszú ideig kedvező politikai közegben működhetett, jó kapcsolatokat ápolt a kormánypárti világgal. Így sokan azt a következtetést vonták le, hogy a politikai kapcsolatai miatt volt érinthetetlen. Minderre részben a független sajtó oknyomozása, részben pedig olyan gyermekvédelmi szakemberek nyilvános megszólalásai világítottak rá, akik ekkor már bátrabban beszéltek.
Hogy mindezen vádakból mi igaz, mi csak vélelem, nem tudni – és pont ez a nemtudás az, ami a Szőlő utcai botrány valódi motorját adta. A Fidesz reakciója ugyanis nem a múlt feltárására való törekvés, hanem a reflexszerű visszatámadás volt. Leginkább annak a sejtetése, hogy a szociális szférából kibeszélők hiteltelenek. De mivel a múlt feltárására való törekvés teljesen hiányzott a kormányzati oldalról, felerősödtek azok a hangok, amelyek a nem ismert mozaikdarabkákat a saját fantáziájukkal egészítik ki. Márpedig ha ez társul az elit-és politikaellenes hangulattal, abból olyan ördögi keverék keletkezik, amilyen a „zsoltibácsizás”. A kormánypárt kommunikációjával ellentétben a „zsoltibácsizást” nem egy idegen titkosszolgálat ármánykodása, hanem a nemtudás, a felderítetlenül maradt múlt hajtotta, indította el, a kormányellenes közhangulat legfeljebb csak ráerősített.
Fura játéka a sorsnak, hogy a „zsoltibácsis” pletykákat a parlamentben a politikai túlélésért küzdő DK erősítette fel. És jött egy újabb fideszes, vagyis inkább KDNP-s politikai hiba: Semjén Zsolt a parlamentben felült a DK provokációjának és az egész „zsoltibácsis” sztorit magára húzta.
A Fideszben ekkor úgy érezhették, kényszerpályára kerültek. Semjént nem hagyhatták magára, és azzal, hogy a KDNP vezére védekezett és magyarázkodott, a kormánypártra is ráhúzta az ügyet. A Fidesz ekkor teljes mellszélességgel Semjén mellé állt, de elkövetett egy újabb politikai hibát: az államapparátust is mozgósította, amolyan hibrid rezsimes stílusban. Tuzson Bence igazságügyi miniszter szeptember 24-én 11:59-kor már Facebook-videóban beszélt egy olyan kormányzati jelentésről, amelynek elkészítésére a felhatalmazást adó rendelet csak 13 órakor jelent meg a Magyar Közlönyben, és ekkor lépett hatályba. De ami ennél nagyobb hiba volt, hogy Tuzson a jelentés alapján kijelentette: nincs kiskorú sértett, politikus neve nem merült fel, a miniszterek ártatlanok, sőt idegen titkosszolgálati szál is felmerült.
A gond csak az volt, hogy a jelentés túl sok mindent állított kategorikusan, mindezt túl korán. Akkor, amikor a rendőrség szinte még sehol sem tartott a nyomozásban. Ráadásul bár formálisan igaz volt, hogy a Juhász elleni büntetőügyben akkor még nem szerepelt kiskorú sértett, Juhászt 2024 márciusában éppen egy volt intézeti növendék állításai miatt bocsátották el. Abban az ügyben ugyan nem lett gyanúsított, de kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás indult ismeretlen tettes ellen. Azóta pedig az is kiderült: több kiskorú is érintett.
Ha a kapkodva összerakott Tuzson-jelentés kizárólag Semjén érintettségét cáfolja, a Fidesz ma nem lenne ilyen kínos helyzetben. Különösen úgy, hogy miközben egy pletykakampányról villámgyorsan készült kormányzati összefoglaló, máig nincs megnyugtató válasz arra, ki és miért nem lépett éveken át a rendőrségen vagy az államigazgatásban Juhász ügyében. Ez is azt a nemtudást gazdagítja, ami nem hagyja elülni a Szőlő utcai botrányt. Az más kérdés, hogy a kormánypárt elkésett. Most már akkor jár jól a kormánypárt, ha a felelősségre vonások a választások utáni időszakra esnek, mert minden újabb stikli, minden újabb, a szekrényből kieső csontváz a gyermekvédelmi rendszer hibáira, hiányosságaira mutat rá.
Miközben maga a gyermekvédelem valószínűleg nem a Fidesz-kormány alatt vált olyanná, amilyen. Jól példázza ez, hogy a nemrég felkapott ombudsmani jelentések alapján már 2010 előtt sem volt rózsás a helyzet. De a Fidesz volt az, amelyik politikát csinált belőle, miközben a másnak ásott verembe végül ő esett bele.
2007-ben, a Gyurcsány-kormány alatt egy Barnabás nevű fiatalt a társai megerőszakoltak és meggyilkoltak a tököli fiatalkorúak börtönében. Barnabás lopás miatt került rács mögé, és a személyzet nem védte meg. Mondhatnánk, hogy a rendszer nem védte meg, meggyilkolását mégsem követte sem tüntetés, sem semmi más. Nem lett politikai ügy belőle. De ki tudja, mi történt volna, ha a Gyurcsány-kormány a gyermekvédelmet tűzte volna zászlajára? Valószínűleg a Fidesz sem hagyta volna ki a ziccert, hogy a tököli esetből politikai ügyet kreáljon.
A Fidesz 2021-ben kezdte el építeni a gyermekvédelem témáját, tegyük hozzá: a maga sajátos, homofób módján. Több év telt el azóta és ahogy láthattuk, több lépés vezetett el ahhoz, hogy a gyermekvédelem végül ne erőssége, hanem gyengesége legyen a kormánypártnak. Ha a Fidesz nem épít komplett pedofilellenes kampányt a Kaleta-ügy nyomán, a kegyelmi botrány sem okoz akkora törést a saját táborán belül.
Ha a kegyelmi ügy után nem az NVSZ-re bízzák a gyermekvédelem „megtisztítását”, a Szőlő utcai ügy sem így robban ki.
Ha a kegyelmi ügy teljes hátterét feltárják a nyilvánosság előtt, talán nem sejtene mindenki összeesküvést és magas rangú politikai kapcsolatokat egy-egy bűncselekmény mögött.
És ha Semjén nem húzza magára a zsoltibácsis támadást, a kormánypárt pedig nem védi be egy elhamarkodott minisztériumi jelentéssel, akkor a Központi Nyomozó Főügyészség jelenlegi vizsgálatát – amely már több kiskorú érintettségét is feltárta – akár sikertörténetként is el lehetne adni a szavazók felé.
A Szőlő utcai javítóintézet bezárásával a Fidesz láthatóan el akarja engedni a témát, mondván, ha nincs Szőlő utcai javítóintézet, akkor Szőlő utcai ügyről sem lehet beszélni. Csakhogy most már a Szőlő utca nem egy földrajzi hely, hanem a gyermekvédelemben elkövetett visszásságok és eltussolt ügyek szimbóluma. És ha be is zárják a Szőlő utcát, a nemtudás az emberekkel marad. Az a nemtudás, ami nem hagyja elaludni a botrány parazsát és örökös muníciót ad azoknak, akik a Fidesz fegyverét elvették a kormánypárttól és nekiszegezték az Orbán-rezsimnek. A 2021-ben csőre töltött fegyver, amellyel a Fidesz eredetileg az ellenfeleire akart vadászni, 2025-ben visszafelé sült el – ráadásul többször.
Hogy is nevezik ezt? Vadászbaleset.
