Strompová Viktória: Lázár úr, kérdezem önt, Strompként, -ová nélkül, nagyobb magyar lennék?

A Tisza Párt szegedi rendezvényén felszólalt Borbély Alexandra színésznő és Strompová Viktória a párt Vas megyei képviselőjelöltje, akikben közös, hogy Felvidéken születtek. Strompová az őt leszlovákozó Lázár Jánosnak üzent, Borbély pedig azt mondta, hogy a miniszter azt akarta lerombolni, amit ő 20 év alatt felépített.

„Az én nevem, az én hivatalos nevem Alexandra Borbélyova, mert Szlovákiában születtem, de magyar vagyok” – mondta Borbély Alexandra. Felidézte, hogy Szlovákiában gyakran szóltak rá, hogy ne beszéljen magyarul, ezért alig várta, hogy Magyarországra jöjjön, és szabadon beszélhessen az anyanyelvén. „De azt mondták a tájszólásom miatt, hogy nem vagyok igazi magyar, hanem inkább szlovák. Mégis inkább itt maradtam, távol a családomtól és ezalatt a 20 év alatt minden megpróbáltam, hogy elfogadjanak, befogadjanak” – fogalmazott.

Borbély arról beszélt, hogy itt lesz színész, itt születtek a gyerekei, itt vannak a barátai, otthon van, és elhitte, hogy igazi magyar.

„És akkor jön egy János, aki ezt az egészet megpróbálja lerombolni, de én tudom, hogy Lázár János nem Magyarország.”

Neki Magyarország a Tisza, amiről tudja, hogy mellettük áll.

Strompová Viktória: Magyar vagyok, így születtem, így gondolkodom, így álmodom

A Tisza Vas megyei jelöltje, Strompová Viktória, akit Lázár János a napokban „szlovák asszonynak” nevezett magához az építési és közlekedési miniszterhez szólt beszédében. „Kedves János, milyen szép lenne, ha most úgy beszélhetnénk, hogy egymás szemébe nézünk, magyar a magyarnak, de nincs itt” – kezdte felszólalását. Strompová szerint vannak szavak, amelyeknek akkor is helyük van, amikor nem hallják meg őket.

„Igen, Felvidéken születtem. 16 éve élek Sárváron, ahol egyéni választókerületben önkormányzati képviselőnek is megválasztottak. Magyar vagyok, így születtem, így gondolkodom, így álmodom” – mondta. Szerinte Lázár megpróbálta elvenni a múltját, és azt hitte, hogy egy cinikus félmosollyal egy kamerába odavetett címke elég ahhoz, hogy eltörölje mindazt, ami ő.

„Lázár úr, kérdezem önt, Strompként, -ová nélkül, nagyobb magyar lennék?”

A képviselőjelölt elmesélte, hogy a héten beteg volt, lázasan feküdt le aludni és Lázárral álmodott. „Egy üres téren álltunk, nem volt semmi, csak mi ketten. Csendben álltunk és csak néztünk egymás szemébe, úgy, ahogy ezt most nem tudom megtenni Aztán megszólalt az önre jellemző cinikus mosollyal a szája szegletében és az mondta: kicsit csodálkozom, hogy a Tisza Párt nem talált magyar embert, és egy szlovák asszonyt kellett elindítania” – idézte fel az álmát Strompová.

Arról beszélt, hogy álmában megértette, nem az fáj, amit Lázár mondott, hanem az „amit politikai gyűlöletből nem volt hajlandó meglátni bennem: az embert, a magyart, a nőt”. Álma végén nem ketten maradtak a miniszterrel az üres téren, hanem jöttek mások is, Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról és az anyaországból is. „Nem egyformák voltunk, de volt bennünk valami közös, nem sértegetni akartunk, nem széthúzni, hanem összefogni” – fogalmazott.

Strompová Viktória szerint többen vannak azok, akik kezet nyújtanak és közösen kezükbe veszik a jövőjüket. „Akik nem elvenni akarunk egymástól, hanem megmaradni egymás mellett, határon innen és túl”. Mikor álmából felébredt már nem haragudott Lázárra. „Tudta, egy nemzetet nem azok tartanak össze, akik megaláznak, hanem akik csendben, egyenes háttal, emelt fővel maradnak önmaguk. Én ilyen ember akarok lenni, ilyen nemzetben akarok élni” – mondta felszólalása végén a képviselőjelölt.