„Inkompetens kóklereket fogunk átengedni” – a Semmelweis új szabályzata korlátozza, hány hallgatót lehet megbuktatni
Megváltoztatta a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatát (TVSZ) a Semmelweis Egyetem, ami több forrásunk szerint is jelentős ellenállást váltott ki az egyetem hallgatói és oktatói között. Az új szabályzatban ugyanis, amit a Szenátus elfogadott, és amivel a Hallgatói Önkormányzat is egyetért, az áll, hogy 30 százaléknál több diákot az oktatók egy adott vizsganapon nem buktathatnak meg. Az új szabályzat egy másik rendelkezése egészen nyíltan szankcionálja azokat az oktatókat, akik a saját szakmai irányelveikből nem engedve mégis túllépik a 30 százalékos kvótát.
Így néz ki pontosan az új szabályzat vonatkozó része: „Az oktatási-kutatási szervezeti egységek tantárgyanként és vizsganaponként kötelesek nyomon követni a sikertelen vizsgát tevő, azaz elégtelen érdemjegyet szerző hallgatók számát (bukási arány). Amennyiben ugyanazon vizsgáztató oktatónál az adott vizsgaidőszak vizsganapján – feltéve, hogy az adott vizsgáztatónál az adott vizsganapra hozzá kiírt maximális hallgatói létszámnak legalább a fele, de minimum 5 fő (magyar és nemzetközi hallgató egyaránt) megjelent – a bukási arány meghaladja a 30%-ot, (például 5 fő megjelenése esetén legalább 2 fő bukását kell, hogy jelentse) abban az esetben, az itt szerzett elégtelen érdemjegy nem minősül vizsgajegynek, így nem csökkenti a rendelkezésre álló vizsgalehetőségek számát, és a hallgató – a TVSZ 34. § (4) bekezdés előírásától eltérően – a következő kiírt vizsganapon újra vizsgát tehet.”
Vagyis ha túl sokan buknak egy adott oktatónál, akkor a diák úgy ismételheti meg a vizsgát, hogy az nem számít utóvizsgának.
Az írásbeli vizsgák esetén is él a 30 százalékos kvóta, és itt talán még szembetűnőbb a változás: az elégséges érdemjegy küszöbét az előzetesen meghatározott, a tesztvizsgára vonatkozó minimális pontszám helyett úgy kell módosítani, hogy a bukási arány ne haladja meg a 30 százalékot. Tehát az oktatók kötelesek utólag módosítani az érdemjegyek ponthatárán. Ez azt eredményezheti, hogy ugyanabból a tárgyból a különböző vizsganapokon más és más lesz az írásbeli ponthatára, azaz az átmenési küszöb.
Azok az oktatók, akiknél a bukási arány meghaladja ezt a meghatározott kvótát, nem lesznek jogosultak azokra a díjakra és kitüntetésekre, amiket az oktatási tevékenységgel összefüggésben osztanak az egyetemen. Információink szerint ez az intézkedés elsősorban a fiatal kutatókat sújthatja, akiknek az ilyen elismerések sokszor havi keresetkiegészítést jelentenek. Több forrásunk úgy gondolja, hogy ez a nyomásgyakorlás az oktatói autonómia súlyos korlátozása.
Háborognak az oktatók
A Telexnek az egyetem egy névtelenséget kérő volt oktatója azt mondta: úgy tudja, hogy a Semmelweis az alapítványosodás során vállalt egy kvótát, ami a diákok számára vonatkozott. Ez a nagyobb egyetemeknél sok pluszdiákot jelent, ami az oktatókra is nagyobb munkamennyiséget hárít. Ha sokan buknak az évfolyamokból, akkor ezt a kvótát nem lehet tartani. Szerinte az új szabályozás a hallgatóknak sem kedvez, hiszen folyamatosan rontja az egyetem megítélését, ami nemzetközi szinten egyébként is csökken.
„A Semmelweis arról volt híres, hogy erős az első két éves alapképzés, az elmúlt öt évben ezt szétzúzta a vezetés. Aki ellenszegült, azt megfélemlítették, kirúgással, ellehetetlenítéssel fenyegették. Diktatúrahangulat van az egyetemen, az emberek nem mernek kiállni az elveikért. Vannak olyanok, akik ezt korábban megtették, és megszégyenítették vagy leváltották őket” – mondta az egyik elméleti intézet névtelenséget kérő docense.
Szerinte sem jó az új vizsgaszabályzat, sem az oktatóknak, sem a diákoknak, és tapasztalata szerint általános a felháborodás az oktatók között. „Nincs egy pozitív hang sem az oktatók között. Többekben felmerült a petíció vagy az aláírásgyűjtés lehetősége. De ma is elhangzott, hogy ki fogják rúgni, aki ebbe névvel beleáll.”
Azt mondta: a tanszékvezetők egyébként nagyon rossz helyzetben vannak, mert felelősséggel tartoznak a tanszékükért is, nem csak a saját elveiket nézik. „Az a félelem, hogy akár egy tollvonással megszüntethetik az intézeteket, tanszékeket. Már az az extrém ötlet is felmerült, hogy bizonyos elméleti tárgyakat ne oktassanak, például az anatómiát. Ez már csak azért is nonszensz, mert az ember anatómiájának anyaga nem változik, ezt egy orvosnak ismernie kell, és ha itt rosszul teljesít a hallgató, akkor az egyértelmű oktatási minőségromlást jelent.”
A docens szerint ez a változtatás egy orvosi egyetemen különösen veszélyes, hiszen emberéletek múlnak azon, hogy egy innen kikerülő hallgató hogyan végzi a munkáját.
„Kiválóan felkészült orvosok helyett akár inkompetens kóklereket is át fogunk így engedni.
Engem az is mélységesen felháborít, hogy a szabályváltoztatással megpróbálnak rákényszeríteni, hogy ne azt a jegyet adjam, amit a szaktudásom és a sokéves vizsgáztatói tapasztalatom alapján egy hallgató a vizsgán nyújtott teljesítménye alapján megérdemel” – mondta.
A docens szerint ha egy hallgató kellően kitartó, és van elég pénze, akkor így a gyenge teljesítmény ellenére is el fogja tudni végezni az orvosit, főleg mivel az első két év után már korábban sem nagyon hullott ki senki. „És ez a drasztikus változtatás a Semmelweis Egyetemen szerzett orvosi diplomák leértékelődéséhez is fog vezetni, akár nemzetközi szinten is, ami az itt végzett vagy ide jelentkezni tervező külföldi hallgatók döntését is nagyban befolyásolhatja.”
Szerinte az írásbeli vizsgák dinamikusan csökkentett alsó ponthatára elméletben azt is jelentheti, hogy ha egy vizsganapon 10 hallgató mindegyike 0 pontra vizsgázik, akkor 7-et közülük a semmi teljesítménnyel át kell engedni. „És ezen orvosok mindegyike 5-10 év múlva valakinek az édesanyját vagy gyerekét fogja majd ellátni olyan szinten, amire az egyetem felkészítette és olyan tudással, amit a vizsgán tőlük elvártunk.”
Nem tudja, hogy az új szabályzat a vezetőség saját ötlete lehetett-e, vagy állami nyomás a minél több hallgató megtartása – utóbbira utalnak olyan jelek, hogy a szegedi és pécsi egyetemről, illetve a Testnevelési Főiskoláról is érkeznek olyan hírek, hogy hasonló intézkedéseket tervezhetnek, erről azonban egyelőre nincs biztos információ.
Az alapproblémákat nem oldja meg
Pásztor Erzsébet, az ELTE habilitált oktatója, az Oktatói Hálózat nevű felsőoktatási érdekvédelmi szerveződés tagja szerint arra van európai példa, hogy a diákok egy-egy vizsgát megvétóznak, ha túl nehéznek tartják, de ez igencsak egyedi eset, és nagyon bonyolult eljárás keretében lehet csak megtenni, nem arról van szó, hogy ha nagyon sokan buknak, akkor lejjebb kell adni az elvárásokat.
„Itt az eljárás hiánya az, ami problémás. Egyébként az, hogy a jegyek elértéktelenednek, tehát kevesebb tudás van mögöttük, nemzetközi trend. Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy úgy irányítják az egyetemeket, mint a vállalatokat. Az alapítványi egyetemeknél az állam és az egyetem közti szerződések indikátorain keresztül nagyon erős nyomás van a hallgatók megtartására, a lemorzsolódás csökkentésére. Ezt a célt gyorsan, változatlan követelmények és oktatási módszerek mellett úgy lehet elérni, ha kevesebben buknak meg a vizsgákon. Ezt informális módon tudja mindenki, és igyekszik megfelelni neki. Ez abszolúte szembemegy azzal, hogy mi az oktatás, a hallgatók és a társadalom érdeke” – mondta.
„Ha van egy olyan mechanizmus, ami megvédi a hallgatókat attól, hogy túl nehéz vizsgát írassanak velük, az nagyon jó, de én ilyet nem ismerek nálunk. De ha nincs követelmény, az borzalmas következményekkel jár, és ez a piszkos anyagi érdekeken múlik. Ebbe pedig gyakorlatilag bele vannak kényszerítve az egyetemek” – tette hozzá.
Pásztor Erzsébet szerint az oktatók egy jelentős része egyébként is jövedelemkiegészítéssel kénytelen élni, például másodállást vállal. Ráadásul arra sincs motivációjuk, hogy a ranglétrán feljebb menjenek, mert most egy ELTE-s professzornál egy gimnáziumi tanárnak magasabb a bére. „Teljesítményfokozás címszó alatt alacsonyan tartják az alapbéreket, a jövedelmét egy oktató elsősorban kutatásra elnyert pályázataiból tudja jelentősen növelni. Ez az oktatás rovására megy. Ráadásul nagyon nagy jövedelmi különbségek alakulnak ki emiatt az oktatók között. Ugyanakkor aki már egyszer nyert pályázatot, az később is nagyobb valószínűséggel nyer majd, de ez is abszolút létbizonytalanság, mert lehet, hogy 8-10 évig magasabb jövedelme van pályázatokból, de utána ez lezuhanhat, ha nem sikerül a pályázata.”
Azt mondta: a Semmelweis új szabályzata nem oldja meg az alapproblémát, csak benn tartja azokat a hallgatókat is az egyetemen, akik kevesebbet tudnak. Ráadásul a diákok jelentős része dolgozik is az egyetem mellett, mert nincs elég kollégium, miközben magasak az albérleti árak és a megélhetési költségek is. „Emellett nyilván kevesebb idejük marad arra, hogy tanuljanak. Így alacsonyabb lesz a teljesítmény, és ha így is átmennek a vizsgákon, ez csak fokozódni fog.”
„Itt rendszerproblémák vannak. Az egyetemi szférában azt kéne megoldani, hogy legyen elég oktató, hogy ők meg tudjanak élni a fizetésükből, és az oktatás priorizálva legyen mindenütt.”
Példának azt hozta fel, hogy az ELTE biológus szakára évekig nagyon sok hallgatót kellett felvenni azért, hogy az egyetem ne menjen csődbe, utána pedig az első évben hullott ki sok hallgató. „Ez vitatható, mert elég embertelen azokkal szemben, akiket azért veszünk fel, mert egyébként az egyetem nem tudja kifizetni a fizetéseket. Aztán a biológusok azt mondták, hogy ez már nem megy, nem bírtunk ekkora hallgatói tömeget, nem volt elég terem, elég műszer és tanár. Úgyhogy megemelték a belépési pontszámokat, ezzel valamit javult a helyzet, kevesebb hallgató bukik, könnyebb oktatni.”
Semmelweis: Az oktatás szabadsága nem egyenlő a buktatás szabadságával
A Semmelweis Egyetemen kialakult helyzettel kapcsolatban megkérdeztük az egyetemet is. Azt írták: az ismételt hallgatói és oktatói visszajelzések nyomán került sor a TVSZ módosítására, ez a folyamat teljes egészében az egyetem autonómiájába tartozó kérdés.
„A TVSZ jelenlegi módosításának célja a vizsgák egyenszilárdságának elősegítése, a hallgatók oktatói szubjektivitástól való védelme és teljesítményük objektív, méltányos és arányos értékelése. A módosítás arra reagál, ha a vizsgán megjelent hallgatók több mint 30 százaléka elégtelen teljesítményt nyújt – ebben az esetben is kizárólag új vizsgázási lehetőséget biztosít a hallgatók számára” – írták a Telexnek. Ez utóbbi állítás ellentmond annak, ami a szabályzatban az írásbeli tesztvizsgákról olvasható, azaz hogy a 30 százalékos kvóta túllépésének elkerülése érdekében módosítani kell az érdemjegyek ponthatárát.
„Felülvizsgálva a hallgatók és az oktatók által jelzett eseteket, olyan transzparens, a hallgatók számára is átlátható és egyben egységesebb vizsgáztatási gyakorlat bevezetését határozta el az egyetem, amely a továbbiakban kizárja a szubjektív vizsgáztatói attitűd lehetőségét” – tették hozzá.
Szerintük téves az az állítás, hogy mindez az oktatás szabadságát korlátozná. „Az oktatás szabadsága nem egyenlő a buktatás szabadságával. A buktatás mennyisége pedig nincs közvetlen összefüggésben az oktatás minőségével. Az intézkedések a hallgatók számára kiszámíthatóbb, átláthatóbb számonkérési rendet szolgálják. Az egyetem működésének és oktatási gyakorlatának legfontosabb alapelve ugyanis a hallgatók védelme és az azonos szintű elbánás elvének érvényesítése. Minden hallgatónak azonos esélyt kell kapnia, függetlenül attól, hogy melyik oktató vizsgáztatja. A hazai orvos- és egészségtudományi képzőhelyek közül a Semmelweis Egyetemre a legnehezebb bekerülni: a társegyetemekhez képest több 10 ponttal magasabb a felvételi pontszám. A Semmelweis Egyetem elkötelezett abban, hogy a kiemelkedő eredménnyel felvételt nyert hallgatók minden támogatást megkapjanak, és levizsgázzanak a legnehezebb tantárgyakból is.”
Tagadja az egyetem azt is, hogy az alapítványosodás állna a háttérben: „A Semmelweis Egyetemet fenntartó alapítvány és a magyar állam között fennálló közfeladat finanszírozási szerződésben vállalt 9,98 százalékos célértékhez képest, idén 6,83 százalék volt a lemorzsolódási arány a Semmelweisen, ezzel az intézmény messzemenőleg túlteljesítette a szerződésben vállaltakat, vagyis nem ezért módosította a TVSZ-t” – írták. „Az orvos-egészségtudományi képzések esetén a Semmelweisen átlagosan 3-4 szeres a túljelentkezés és az elmúlt öt évben az intézményben több, mint 5000 fővel nőtt a hallgatók száma. Vagyis nem kell küzdenie az ún. lemorzsolódási értéken belül maradásért. A TVSZ módosítását az egyetem legfőbb döntéshozó testülete, a Szenátus egyetlen tartózkodás mellett fogadta el. Az egyetem autonómiája a saját vizsgáinak szabályozása nem elvitatható; célja az oktatás és vizsgáztatás objektivitásának és egyenletes minőségének fenntartása.”
