Sorra borulnak ki a csontvázak a Szőlő utcából, és nem a hatóság, hanem a nyilvánosság diktálja a tempót

Képzeljük el, hogy a cipőnkkel belelépünk egy ragacsos valamibe. Egy sárkaparón húzva megpróbálunk megszabadulni tőle, majd teszünk pár lépést, és döbbenten látjuk, hogy a nyálkás valami még mindig a cipőnk talpán van, és egyre jobban nyúlik, nem engedi el a cipőnket. A kormányzat valahogy így lehet az úgynevezett Szőlő utcai üggyel, ami egy olyan ragaccsá vált, ami csak nyúlik és nyúlik, és sehogyan sem akar arról a bizonyos cipőről lejönni.

Az egész történet úgy indult, hogy több hónapos titkos nyomozás eredményeként májusban őrizetbe vették a Szőlő utcai javítóintézet egykori igazgatóját, Juhász Péter Pált, valamint a férfi élettársát. Emberkereskedelemmel és kényszermunkával gyanúsítják őket, ezen kívül Juhászt többrendbeli közfeladati helyzettel visszaélés bűntettével és lőfegyverrel visszaélés bűntettével is meggyanúsították. Sőt nemrég százmilliós pénzmosással is.

A rendőrség szerint a volt igazgató és élettársa több nehéz sorsú, tőlük anyagilag és érzelmileg függő nagykorú nőt vett rá prostitúcióra és az abból származó bevétel átadására. Juhász Péter Pál ezeket a fiatal nőket papíron, névleg szintén foglalkoztatta a javítóintézetben, de ők ténylegesen nem dolgoztak ott.

Eddig ez akár egy rendőrségi sikertörténet is lehetett volna, hiszen sikerült lekapcsolni egy bűnözőt. Azért is tűnt ez egyszerű ügynek, mert amikor Juhász Péter Pált és élettársát őrizetbe vették, az ügy nem kapott politikai színezetet, egy volt csupán a bűnügyi hírek közül.

Csakhogy nem sokkal később kiderült, hogy a volt igazgató állítólagos viselt dolgairól régóta tudtak gyermekvédelmi körökben, ám hiába jelezték a rendőrségnek, évekig nem történt semmi. Ezt látva és a kegyelmi ügyből tanulva az ellenzék érezte, hogy a gyermekvédelem területén tapasztalható visszásságok napirenden tartása árthat a Fidesznek. Ez szintén szerepet játszott abban, hogy az ügyet a nyáron felkapta a politika.

Lényeges elem, hogy az az állítás, miszerint a rendőrség évekig nem tett semmit, nem a rendőrség (vagy az ügyészség) nyomozása eredményeként derült ki a nyilvánosság számára, hanem a kormánytól független sajtó tárta fel, miután több érintett is beszélni kezdett.

Ez azért is lényeges elem, mert a Szőlő utcai ügy legújabb, keddi fejleményénél is ugyanezt a mintázatot látjuk. A nyomozó szervek azután vonultak ki nagy erőkkel a javítóintézethez, tartottak házkutatást, és vettek őrizetbe embereket, hogy az egyik ellenzéki aktivista, a volt igazgatóval névrokon Juhász Péter és az RTL olyan felvételt tett közzé, ami már az intézmény új megbízott igazgatóját kényszerítette magyarázkodásra, majd lemondásra. Ezeken a felvételeken Kovács-Buna erőszakot alkalmaz fiatalkorú fiúkkal szemben több esetben is az intézet falain belül.

De visszatérve az alapügyre: a gyermekvédelmi területen dolgozó szakemberek közül egyesek a májusban letartóztatott Juhász Péter Pál egykori védettségét annak tudták be, hogy a volt igazgatót felső (politikai) szinteken patronálhatták.

Kétségtelen, hogy Juhász karrierje a Fidesz kormányzása alatt ívelt felfelé. Noha vele kapcsolatban bőven voltak intő jelek, mégis kinevezték a Szőlő utcai intézet élére. Ha valóban felsőbb szinten altatták az ügyet, akkor bárki is patronálta, az a rendőrségi, belügyi vonalról érkezhetett, vagy belügyi kapcsolatai lehettek. Márpedig ez a terület 2010 óta Pintér Sándor belügyminiszter territóriuma. Orbán Viktor most a Belügyminisztériumtól várja a rendőrség, azaz végső soron a belügy felelősségének a kivizsgálását.

Már önmagában azzal a ténnyel, hogy Juhász évekig pozícióban tudott maradni a rendszeren belüli jelzések ellenére, olyan támadási felületet hagyott a kormány, amit az ellenzék a nyáron ki is használt. A megváltozott szerkezetű nyilvánosságnak is köszönhetően a közösségi médiában akkor kezdett terjedni a később hamisnak bizonyult, de a Fideszt mégis kellemetlenül érintő pletyka, a „zsoltibácsizás”. Ekkoriban egyes ellenzéki politikusok és véleményvezérek megpróbálták kapcsolatba hozni Semjén Zsoltot a Szőlő utcai üggyel. Ez nem tett jót a Fidesz megítélésének a nyári hónapokban, még a saját szavazóit is elbizonytalanította. Azt az ellenzéki javaslatot, hogy legyen egy parlamenti vizsgálóbizottság, a Fidesz leszavazta.

Ekkoriban történt, hogy az ügy teljes körű kivizsgálását ígérte a kormánypárt, a nyomozást pedig a Nemzeti Nyomozó Irodától átvette a Központi Nyomozó Főügyészség. Addig tehát a rendőrség vitte a nyomozást, majd mindez ügyészségi hatáskörbe került, és az ügyészségen belül külön nyomozócsoport alakult. Ez már eleve azt jelezte, hogy a kormányzat számára is kiemelt jelentőségű ügyről van szó, amit igyekeznek szorosabb kontroll alatt tartani.

A Fidesznek jól jött, hogy a kamunak bizonyult zsoltibácsizás elvitte a fókuszt a Szőlő utcai ügyben felmerülő valós kérdésekről, így például a rendőrség esetleges felelősségéről, de a cipőn ott maradt az a bizonyos nyálkás valami, és újra és újra megjelenik.

A Fidesz korábban azzal védekezett, hogy a Szőlő utcai ügyben nincs kiskorú érintett. A másik védekezésük pedig úgy szólt, hogy ha a kormányzat nem állította volna rá a Nemzeti Védelmi Szolgálatot a gyermekvédelemre, akkor Juhász Péter Pált sem tudták volna lekapcsolni. Az elmúlt napok fejleményei mindkét kormánypárti védekezést kikezdik:

• Egymás után állnak elő újabb áldozatok, akik azt állítják, hogy a javítóintézet igazgatója 13-14 éves korukban követett el velük szemben szexuális visszaéléseket. Azt egyébként, hogy van egy kiskorú sértett, már szeptemberben megírta a Telex: már folyt a Juhász elleni titkos nyomozás, amikor az Aszódi Javítóintézetben egy fiú azt állította, hogy 2023 végén, amikor még a budapesti intézetben lakott, Juhász az irodájába hívta, és szexuális ajánlatot tett neki, jobb elbánásért cserébe.
• A napokban például új tanúkat hallgattak meg a Szőlő utcai javítóintézet ügyében, akik azt állították vallomásukban, hogy az intézet korábbi igazgatója, Juhász Péter Pál molesztálta, majd orális szexre vette rá őket, egyikükkel közösült is.

És ugyan valóban az NVSZ titkos felderítése kellett Juhász Péter Pál letartóztatásához, egyre inkább erősödik az a kép, hogy a belügy vagy a rendőrség háza táján valami nagyon nincs rendben. Ezt valószínűleg Orbán Viktor is érzi. November végén a miniszterelnök vizsgálatot rendelt el, hogy kiderüljön, hogyan fordulhatott elő az, hogy a Szőlő utca ügyében az első rendőrségi feljelentés után nem történt semmi, „miért nem volt elég hatékony az a nyomozó, az az osztály, az a részleg”, és miért csak nemrég göngyölítették fel a rendőrök az ügyet. Erről Orbán a parlamentben beszélt.

Igaz, a kormányfő egy kicsit megkésett. Merthogy az, hogy gyermekvédelmi szakemberek már korábban jelezték a rendőrségnek a gyanújukat Juhásszal szemben, már nyáron kiderült. Azonban a hatóságok a mai napig nem tudták megnyugtatóan tisztázni azt, hogy ezek a jelzések a rendszeren belül miért sikkadtak, miért sikkadhattak el.

Nehezen magyarázható, hogy több hónap alatt sem sikerült például kideríteniük a hatóságoknak, hogy a rendőrség mulasztott-e, és ha igen, kit vagy kiket terhel ezért a felelősség. És ha igaz, amit Juhász Péter aktivista állít, miszerint a most kiszivárgott felvételek már hónapok óta az ügyészség birtokában voltak, az felveti azt a kérdést is, hogy mégis mire vártak az ügyészek eddig.

A Szőlő utcai ügy sokáig jelenthet majd terhet a kormányzatnak. Részben azért, mert láthatóan újra és újra megjelennek olyan szereplők, akik eddig nem ismert információkat osztanak meg a nyilvánossággal, másrészt azért, mert most már minden egyes, a gyermekvédelem területén történt esetet összekapcsolhatnak ezzel, így a Szőlő utca egyfajta szimbólummá, gyűjtőfogalommá válik.

A Szőlő utcai ügyben a kormányzat csapdahelyzetben van: ha a hatóságok felülről azt az ukázt kapják, hogy minden érintettet felelősségre kell vonni, akkor könnyen kiderülhetnek olyan ügyek is, amelyek újabb kínos pillanatokat okoznak a Fidesznek. Egyszerűen azért, mert a gyermekvédelmi intézmények eleve ezer sebből véreznek. Ha viszont a vizsgálatokat nem teljes erőbedobással végzik vagy elodázzák, akkor azt kockáztatják, hogy a nyilvánosság megelőzi őket, és minden egyes erőteljes fellépés (legyen az bármennyire is látványos, mint például a keddi kivonulás) csak utólagos reakciónak, védekezésnek tűnik majd.