Lengyel Tamás: Nem akarok egy olyan országban élni, mint Fehéroroszország vagy Oroszország

„Azt mondják, hogy az abszurd politikai humornak már nincsen létjogosultsága, annyira abszurddá vált a magyar politika, és ez tényleg így van”

– mondta Lengyel Tamás a 24.hu-nak adott interjújában. A színészt a legtöbben A mi kis falunk Gyurijaként ismerik, egy ideje azonban az ellenzéki tüntetések egyik vezérszónokaként és a Kormányinfó plusz nevű videós paródiasorozat szóvivőjeként a politikai életben is aktívvá vált.

Lengyel ez utóbbi műsorról többek között azt mondja az interjúban, hogy „nemrégiben történt, hogy arról beszéltem, a drogokról szóló dalszövegek üldözendők lesznek, mert a drogok népszerűsítése az Alaptörvénybe ütközik, erre mit ad isten, két hét múlva Horváth László drogügyi biztos bűnrészességgel vádolja a Pogány Indulót a dalszövegei miatt. Olyan, mintha a Kormányinfó plusz ötleteket adna a kormányzatnak.”

A színész szerint ő a közéleti szerepvállalásai esetében a pártpolitikánál húzza meg a határt, és most sem azt mondja, hogy ki kire szavazzon, „inkább arra buzdítok mindenkit, hogy menjen el és szavazzon, éljen a demokrácia adta lehetőségével, fejezze ki a véleményét. Négyévente egyszer van lehetőséged beleszólni abba, mi történik veled, ezt meg kell ragadni, még ha úgy érzed is, hogy kiégtél, elfáradtál, és azt gondolod, nincs következménye. De van, most a lengyel választáson is nagyon szoros volt a verseny, a románnál a magyarok voltak a mérleg nyelve, de vehetnénk a Karácsony és Vitézy közötti pár száz voksot is, szóval minden szavazat számít.”

Lengyel Tamás azt mondja, hogy az emberek félnek, és az egzisztenciális félelem érthető, de „mégis azt gondolom, és a színházunk ars poeticája is ez: a művészet alapvetése, hogy reagál az élet dolgaira. Ha ezt nem teszi meg, az már nem igazi művészet. Magyarországon különösen nagy szükség lenne arra, hogy a művészek is megszólaljanak, nem kéne megijedni. Hiszek abban, amit a tüntetésen is mondtam: változás csak úgy érhető el, ha az emberek merik vállalni a véleményüket.”

Szerinte nekünk most közös felelősségünk, hogy egy normálisabb, élhetőbb világban éljünk, és ezt a felelősséget nem lehet letenni vagy kimagyarázni. „Fel kell szólalni, ha a homoszexualitást összemossák a pedofíliával, fel kell szólalni akkor, amikor a GDP zsugorodik, közben a rokonok megmásfélszerezik a vagyonukat. 1422 milliárd forintról beszélünk Mészáros Lőrinc kapcsán.

Szerintem az utolsó utáni ponton vagyunk. Nem akarok egy olyan országban élni, mint Fehéroroszország vagy Oroszország. Nem akarom azt, hogy ha én kiállok a meleg barátaim mellett, akkor bevigyenek a fogdába, és agyonverjenek, hogy mi a faszt képzelek magamról, mert a konzervatív családmodell az: apa férfi, anya nő.

Mi van akkor, ha az én gyerekem meleg lesz? Mit fogok mondani neki, és hogyan fogja megélni a saját boldogságát?”

Arra a kérdésre, hogy mi alapján választja ki, hogy melyik tüntetésen vállal szerepet, Lengyel azt mondta, nem választja ki, eddig háromra hívták. „De valójában én nem akarok tüntetésre menni és felszólalni. Hadházyéra azért mentem, mert a szervező a meghívóban azt írta: ki fog érted szólni, ha nem te? És akkor elgondolkoztam: hogyan várhatom el mástól, hogy így tegyen, ha én sem megyek oda? A legutóbbi pedig egy teljesen civil szervezésű esemény volt, nulla pártpolitika, egy 23 éves egyetemista srác szervezte, és ha ez a friss energia úgy gondolja, hogy az én gondolataimra, megjelenésemre szüksége van, akkor úgy éreztem, támogatnom kell.”

Azt mondja, hogy egyáltalán nem tör politikai babérokra, mert „a színészet nagyon jó dolog, főleg egy olyan biztonságos térben, amilyen a Loupe. Jó karaktereket játszhatok, jók az alkotótársak, a témaválasztás. Nem szeretnék mással foglalkozni, mint azzal, hogy csinálunk előadásokat, ezeket a lehető legtöbbször játsszuk, és közben forgatom a sorozatomat.”

A Loupe Színházi Társulás alapítóival, Lovas Rozival színésznővel és férjével, az író-rendező Horváth János Antallal legutóbb az ellehetetlenítési törvény kapcsán beszélgettünk élő műsorunkban.