Néhány hét alatt kell felszámolni a soproni kiskerteket a panelek mellett, évtizedek munkája veszik oda

Három hetet kaptak a tél kellős közepén a soproni kiskertek bérlői arra, hogy teljesen kiürítve visszaadják földjeiket a bérbeadónak. Vannak, akik évtizedek óta művelték a parcellákat, szabálytalanul ugyan, de bekerítették, sőt, kis házakat is építettek, állatokat tartottak és fákat ültettek. A bérleti szerződések megszüntetése és a felszólítás jogszerű, de az emberségessége már megkérdőjelezhető. A tulajdonos zrt. részvényeket értékesít, a leendő vevő pedig feltételekhez kötötte az üzletet.

Kétszáz kiskertet alakítottak ki a nyolcvanas években a soproni Jereván-lakótelep mellett a patakparton. Százötnek a bérlője február hatodikai keltezéssel levelet kapott a parcellákat bérbe adó Donáció Szövetkezettől. Ez minden évben így volt, de hogy ezúttal egészen mást tartalmazott az ajánlott küldemény, az csak a felbontás után derült ki.

A kertek bérlőivel évente hosszabbított szerződést a szövetkezet, most viszont nem újabb esztendőről, hanem arról szólt az értesítés, hogy nem hosszabbítanak. Február 28-ig a földdel kell egyenlővé tenni a területet. Azt, ahol most gyümölcsfák, fenyők, zöldségágyások és házikók, szerszámosok, lugasok állnak. A szerződés ugyan nem engedte a felépítményeket, negyven éven át azonban szemet hunytak efelett. Nyolcvanöt bérlő idén még művelheti a kertjét, de már velük sem fog szerződést hosszabbítani a szövetkezet.

Egy korszak vége

Szokatlanul nagy volt a mozgás a Sós patak partján álló kiskertekben ahhoz képest, hogy hétköznap délelőtt jeges februári szél fújt. Itt-ott füstcsík is kígyózott az égre, de fejszecsapásokat, fűrész visítását is hallani lehetett. Már bontották a kiskertek felépítményeit.

„Két napja jöttem ki a kórházból egy hasi műtét után, akkor vettem át az ajánlott levelet. Huszonhét év kemény munkáját kell most két hét alatt eltüntetnem” – mondta az egyik bérlő, Tschürtz Tibor. Beljebb invitált a kertbe, ahol az ágyásokon túl házikó, tavacska, gyümölcsfák és napelemmel fűtött ólak sorakoztak. A napelemcellát éppen akkor bontotta egy fiatal férfi.

A házigazda eladásra hirdetett mindent, ami mozdítható: állatokat, növényeket, kerti eszközöket, kerítést, padot, faanyagot. A szomszédos lakótelepen él, a klasszikus betondzsungelben, minden szabadidejét ebben a kiskertben töltötte, ami a konyhára valót, sőt, egy kis pluszt is hozott. Két kertet is bérelt, megérte, hiszen még legutóbb sem érte el a két, ezer négyzetméteres kert bérleti díja az évi negyvenezer forintot.

„A kertek felszámolásával Sopronban véget ér egy korszak” – csatlakozott a beszélgetéshez a szomszéd. Ő valamivel könnyebb helyzetben van, neki csak egy faházat kell elbontania, de végtelenül sajnálja azt a közösséget, ami az évtizedek alatt kialakult a patak parti kertekben. A bérlők között sok a nyugdíjas is, akiknek sem fizikai ereje, sem lehetősége nincs a komoly munkát jelentő bontásra, de akinek ereje van, az sem tudja hová tenni mindazt, amit a kertben tartott. Gépeket, csirkéket sem vihetnek a lakótelepi lakásba, és azt a rengeteg gyümölcsfát sem tudják átültetni.

Jogszerű, csak nem korrekt

A soproni Dózsa TSZ jogutódja, a Donáció Szövetkezet a nyolcvanas évek elején adta bérbe a részben a Sós patak árterületén lévő területet, miután elkészült a nagy lakótelep. Tizennyolcezren költöztek a hetvenes-nyolcvanas években a „soproni Jerevánra”, az első generációs lakók között nagyon sok volt a vidéki. Nekik különösen hiányzott a zöld és a föld, ezért a szövetkezet jelképes áron művelésre bérbe adta területének egy részét. Csak a gaz nőtt akkor a patak partján, most tulajdonképpen ezt az eredeti állapotot kellene visszaállítani.

A bérleti szerződés egyértelműen tartalmazta, hogy nem lehet építeni a kertekbe, tehát a bérbeadó teljesen jogszerűen kéri vissza eredeti állapotában a területet. Ugyanakkor a szövetkezet képviselői minden évben tartottak ellenőrzéseket, nagyon jól tudták, látták, mi történik a kertekben.

„Negyven éven keresztül szemet hunytak és konzerválták az állapotokat, most meg tüntessük el az egészet néhány hét alatt. Ez így nem korrekt!” – fakadt ki egy bérlő. Többen is állítják, ha nem ezzel a rövid határidővel kellene visszaadniuk a kerteket, és nem fenyegették volna meg őket a bontás költségeinek átterhelésével, szavuk sem lenne. „Szép volt, jó volt, vége lett. Tudomásul kell vennünk. De ez így embertelen” – mondta egyikük.

A szabályozatlan terület

„Nem a területet adják el, hanem a területtel rendelkezni jogosult személye változik” – pontosított a Telexnek Magyar Géza, a Donáció Szolgáltató, Kereskedelmi és Borászati Szövetkezet elnöke. A Donáció kisebbségi tulajdonos a területet tulajdonló Businesspark Sopron Zrt.-ben, ami most egy jelentős részvénycsomagot értékesít. A ciprusi székhelyű ELM Holding & Investment egymillió eurós jelzálogot jegyzett be tíz soproni külterületi ingatlanra, köztük a kiskertes parcellákra, a Donáció Szövetkezet részére pedig 126 ezer euró jelzálogot jegyeztek be. A befektető a részvényvásárlás feltételéül szabta a terület kiürítését, nyilvánvalóan nem akarja a nyakába venni a bérlőkkel való egyezkedés gondját. Ez a magyarázata a rövid határidőnek, az üzletkötéshez ragaszkodnak a „tiszta” területhez.

A kiskertes rész egyébként része egy százötven hektáros külterületi ingatlannak, amin a kilencvenes években izraeli befektetők is nagyot álmodtak. Az osztrák Shopping City Süd mintájára hatalmas bevásárlóközpontot terveztek, de nem lett belőle semmi. Ahogy még több nagyívű tervből sem ezen a külterületi részen, ami Sopron és az országhatár között fekszik. Most sem valószínű, hogy építési projektben gondolkodik a befektető, és ennek két oka is van. Egyrészt külterületről van szó, aminek egy része vízgazdálkodási terület, ami jelentősen korlátozza a lehetőségeket, másrészt a városnak erre a területére nincs is szabályozási terve. A befektető tehát bizonyos fokú kockázatot vállal, de mint Magyar Géza mondta, a vevő hosszú távban gondolkodik.