Nem vállalta az iskola a cukorbeteg kislány felügyeletét, inkább megkérték a szülőket, hogy két napig ne vigyék be a gyereküket

Egyetlen olyan pedagógus sem akadt egy budapesti általános iskolában, aki átmenetileg vállalta volna egy diabéteszes, gluténérzékeny gyerek felügyeletét, ezért az iskola megkérte a szülőket, hogy két napig ne vigyék be a gyereküket az intézménybe. Anna második osztályba jár, négy éve inzulinos cukorbeteg és cöliákiás, tudtuk meg. Még óvodában diagnosztizálták nála mindkét betegséget, emiatt a család élete teljesen felborult: mindennapossá vált a szénhidrátszámolás, a diétás étkezés, a vércukorszintmérés.

Annának egészségi állapota miatt óvodát is kellett váltania, mert az óvodapedagógusok nem vállalták a felelősséget egy esetleges rosszullét esetén. Annát a szülei olyan óvodába vitték, ahol külön asszisztens foglalkozott a speciális igényű gyerekekkel.

„Nehéz volt az elején. A gyerekek többször ünnepeltek szülinapokat az óvodában, ilyenkor meg kellett mondani a gyerekemnek, hogy nem ehet a tortából” – mondta Bea, Anna anyja, aki ilyenkor egy szelet glutén- és cukormentes tortát vitt be a lányának, hogy ne maradjon ki az ünneplésből.

A vércukorszint stabilan tartása folyamatos felügyeletet, diétás megszorításokat igényel, aminek betartása még a felnőttektől is nagy odafigyelést igényel. A gyerekeknek még nehezebb alkalmazkodniuk a szigorú szabályokhoz, de ez elengedhetetlen, mert aki nem figyel oda a betegségére, az rosszul lehet és akár életveszélyes állapotba is kerülhet. Az 1-es típusú cukorbetegségben fontos az inzulinterápia, mert a hasnyálmirigy nem termel inzulint, így azt külsőleg kell bevinni az erre kialakított inzulinadagoló pen segítségével, vagy inzulinpumpával.

Anna először csak négy órát maradhatott az óvodában, így Bea csupán részmunkaidős állást vállalhatott. Miután Anna megkapta a beépített vércukorszintmérőjét, már egy telefon segítségével folyamatosan tudták monitorozni a cukorértékeit, így az óvoda is vállalta az egész napos felügyeletét.

Beáéknak az iskolakeresésnél is szempont volt, hogy a pedagógusok tudjanak segíteni Annának, ha szükség lenne rá. Először az anya lakóhelyéhez vagy munkahelyéhez közeli iskolát kerestek, de

a kislány egészségi állapota miatt három helyről is elutasították őket. Végül Annát a körzeti iskolába vették fel.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény szerint amíg a 14 évesnél fiatalabb 1-es típusú diabétesszel élő gyerek az iskola/óvoda felügyelete alatt áll, addig a szülő kérésére, az egészségügyi intézmények szakmai iránymutatása alapján, speciális ellátást kell biztosítani neki. Az intézmény igazgatója előírhatja a pedagógusoknak, a pedagógiai munkát közvetlenül segítőknek a vércukorszint mérését és az inzulin beadását. Ebben olyan pedagógusnak kell segítenie, aki részt vett a hivatal által szervezett szakmai továbbképzésen, és aki vállalja a speciális ellátásban való részvételt. A pedagógus helyett ezt megteheti az iskolaorvos, esetleg a védőnő is.

Bea tapasztalatai szerint általában a pedagógusasszisztensek szokták vállalni az ilyen speciális szükségletű gyerekek felügyeletét. Lánya iskolájában is volt korábban egy asszisztens, aki rendszeresen ránézett a lányára, és az osztályba járó másik cukorbeteg gyerekre is. Viszont a pedagógiai asszisztens szeptember óta egészségi okok miatt nem tud dolgozni, így ezt a feladatot az osztályfőnök vállalta át. Igaz, ő még nem végezte el a szükséges képzést, de az előző évben megtanulta, mivel jár egy diabéteszes gyerek felügyelete.

Bea azzal is megkönnyítette az iskola dolgát, hogy kimérve, előre csomagolja lánya tízóraiját és uzsonnáját, így Anna csak az ebédet kapja az iskolában. Első osztály elején még próbálkoztak azzal, hogy a kislány az iskolában kapjon tízórait és uzsonnát is, de Bea azt mondta, nem figyeltek rá eléggé, és a lánya rendszeresen 21-22-es cukorértékekkel ment haza az iskolából.

A menzán szerencsére tudnak Annának külön diabéteszeseknek és gluténérzékenyeknek való ebédet adni. Így az Annára felügyelő pedagógusnak az a dolga, hogy délben ott legyen a kislánnyal, amikor az beadja az inzulint, és ellenőrizze, hogy minden rendben van. Bea direkt már az első osztály előtt megtanította lányának, hogyan kell beadni az inzulint. Ezen kívül a beépített vércukormérő folyamatosan nyomon követi a kislány cukorszintjét, és ezeket az értékeket továbbítja Anna telefonjára. Ez a telefon a pedagógusnál szokott lenni, és így a felnőtt látja, ha valamiért nagyon leesik vagy megugrik a gyerek cukorszintje. Bea részletesen leírta, hogy ilyenkor mi a teendő, bekészített a lányának szőlőcukrot, kekszet, gyümölcslevet, és ő is mindig elérhető telefonon.

Ez a rendszer így működött is, viszont Beát egyik péntek délután azzal hívta fel az osztályfőnök, hogy

ő nem lesz jövő hét kedden és szerdán az iskolában, a helyettesítője pedig nem vállalta a cukorbeteg gyerekek felügyeletét, ezért Anna ne menjen iskolába.

Beáék ezt csak úgy tudták megoldani, hogy ő bevitte magával a lányát kedden a munkahelyére, szerdán pedig a férje vett ki szabadságot. Nagyszülői segítségre nem számíthatnak, főállásban dolgoznak, így Bea szerint az iskola nehéz helyzetbe hozta őket, hosszú távon a munkahelye sem lenne ennyire toleráns.

Bea úgy látja, a gyerekét hátrányos megkülönböztetés érte és a tanuláshoz való joga sérült azáltal, hogy az egészségi állapota miatt nem mehetett iskolába. Azt érti, hogy nem meri minden pedagógus vállalni a lánya felügyeletét, nem is rájuk dühös, szerinte a tankerületnek lenne a feladata gondoskodni a szakszerű segítségről. Bea úgy látja, hiába a jogszabályok, a gyakorlatban az oktatási intézmények nincsenek felkészülve a speciális igényű gyerekek ellátására.

A történtek miatt kérdéseinkkel megkerestük a Klebelsberg Központot és a Belügyminisztériumot, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett tőlük válasz.

A cikkben szereplők nevét megváltoztattuk.