Budapesten szinte minden kategóriában többet kell várni a betegeknek a mentőkre, mint máshol

Közérdekű adatigényléssel fordult az Országos Mentőszolgálathoz Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, aki az adatokból azt szerette volna megtudni, milyen metódus szerint mérik a kiérkezési időket (segélyhívástól vagy a mentő feladathoz történő rendelésétől), vannak-e sürgősségi kategóriák, illetve öt évre visszamenőleg kérte a a kiérkezési idők adatait, mind Budapest, mind országos tekintetben. Ehhez átlag- és mediánértékeket is kért, „(azt az időt, amire igaz az, hogy ennyi alatt az esetek feléhez kiérnek, illetve az esetek másik feléhez való kiérkezés több időt igényel ennél. Valamint kértem azon adatokat is, hogy mennyi idő alatt érnek ki az esetek 75 és 90 százalékához (…))” – áll a 444.hu-n.

Kunetz azt írta, épp a legfontosabb kérdésre nem kapott értékelhető választ, azaz, hogy milyen metodika szerint mérik a kiérkezési időket, illetve nem kapott választ a 75 és 90 százalékos kiérkezési idők kérdésére sem – emiatt viszont a NAIH-hoz fordul további segítségért.

A megkapott adatok mindenesetre szomorú képet festenek, írja Kunetz, aki megtudta, hogy az Országos Mentőszolgálat 5, illetve 6 kategóriába sorolja sürgősség szerint a hívásokat. A Kiemelt P1-be tartozik az újraélesztés, ezután jön a további legsürgősebb hívás, a P1, mint a fenyegető légzés-keringésleállás, instabil beteg, polytrauma. P2-be a potenciálisan fenyegető állapotok tartoznak, így a tudatzavar vagy kritikusan alacsony vércukorszint, míg a P3-ba a stabil életjelet mutató betegek miatt érkező hívások, akiknél azonban fennáll az állapotromlás lehetősége (például csonttörés). P4-be azok tartoznak, akik krónikus betegségben szenvednek, jelentős akut állapotromlás nélkül. A P5 kategóriába a nem veszélyeztetett, halasztható vizsgálatot igénylő betegek tartoznak, ide sorolódik például a torokfájás – de Kunetz azt írja, ide is kivonul a mentőszolgálat.

„A feldogozott adatok, akármely módszertannal is értékeljük, elég sötét képet festenek. Még abban az esetben is, amennyiben feltételezzük, hogy a segélyhívás időpontjától kezdik el mérni a mentőegységek kiérkezési idejét” – írta az egészségügyi szakértő.

Az jól látszik, írja az országos adatokról Kunetz, hogy a pandémia alatt egyaránt hosszú volt a kiérkezési idő.

Az országos és budapesti adatokat szétszálazva az látszik a kiemelt P1-es hívásoknál, hogy a terület szempontjából nincs jelentős különbség, mindkét helyen kb. 11 perc alatt ér ki az esetek feléhez a mentő, de azt nem tudni, hogy mi a helyzet a másik felükkel, mert a75 és 90 százalékos adatokat nem közölték.

A P1-es kategóriánál országosan 12,5 perc körül alakult a medián idő az utóbbi hónapokban, Budapesten ugyanez 13,5 perc. 2-es kategóriában a medián idő országosan 15 perc felett van kicsivel, Budapesten ennél jóval több – ott 25 perc. Ami azt jelenti, írta Kunetz, hogy „a betegek felének ennél többet kell várnia, azaz az esetek felében nem tudja biztosítani a Mentőszolgálat a 25 perces kiérkezési időt sem Budapesten.”

Az összehasonlító táblázatokból kiderül, hogy gyakorlatilag a legsúlyosabb P1 és Kiemelt P1 kategóriákon kívül mindenhol jelentősen többet kell várniuk a betegeknek Budapesten, mint az ország más részein élőknek arra, hogy kiérkezzenek a mentők a hívásokra.

„A fentiekből teljesen egyértelmű az a kétségbeesett törekvés, hogy miért ragaszkodik az OMSZ vezetése ahhoz, hogy naponta 25-30 vidéki mentőegységet vezényeljen a budapesti ellátás kisegítésére” – közölte Kunetz Zsombor.