A speciális iskolákba is szegregációs céllal kerülhetnek a roma gyerekek

Határozott összefüggés van a roma származás, a társadalmi helyzet és aközött, hogy egy gyerek milyen diagnózist kap, derül ki a Rosa Parks Alapítvány legfrissebb kutatási jelentéséből, ami a szegregáció helyzetét vizsgálta a speciális oktatásban Magyarországon. A kutatók arra keresték a választ, hogy az elmúlt húsz évben változott-e a roma és a szegény, sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek helyzete, és igazságosabbá vált-e a speciális szükségleteket megállapító vizsgálat.

A kutatás készítői arra jutottak, hogy a roma gyerekeket indokolatlanul nagy arányban diagnosztizálják enyhe fokban értelmi fogyatékosként. Ez azonban nem kizárólag a képességeik miatt van, nagy szerepet játszik benne a diszkriminatív diagnosztikai eljárás is. A vizsgálatban részt vevők előítéletei és szubjektív megítélése akár téves diagnózist is eredményezhet.

Ahol az iskola szinte teljesen szegregált, ott a roma gyerekeket gyakran nem küldik vizsgálatra

A kutatás készítői megnézték, mennyire indokolt, hogy a roma gyerekek között magasabb arányban vannak az értelmileg enyhén fogyatékosok. A kutatásban azt is megnézték, hogy mennyire különítik el a roma gyerekeket speciális gyógypedagógiai iskolákban, osztályokban.

A helyzetet nehezíti, hogy erről Heves vármegyét kivéve nincsenek megbízható, friss adatok. A kutatás készítői ezért a meglévő adatokból igyekeztek felvázolni a trendeket. Ehhez például a hátrányos, halmozottan hátrányos és SNI-gyerekek adatait nézték meg, illetve 229 kérdőívet töltettek ki olyan roma szülőkkel, akiknek a gyerekeit SNI-vel diagnosztizálták. A kérdőíves felmérést 2024. január–februárban végezték. A kutatók tíz szakértői interjút is készítettek.

Mielőtt az eredmények részleteibe belemennénk, érdemes tisztázni néhány fogalmat. A sajátos nevelési igényű gyerekek azok, akik egy szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékossággal küzdenek, több fogyatékosság esetén halmozottan fogyatékosak, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral élnek. A tanköteles gyerekek közel 8 százaléka sajátos nevelési igényű. A Központi Statisztikai Hivatal szerint az SNI-tanulók aránya folyamatosan nőtt az elmúlt tíz évben.

Az SNI-gyerekek jogosultak pedagógiai, gyógypedagógiai, és konduktív pedagógiai ellátásra. Az SNI-gyerekeket két formában oktatják Magyarországon: speciális intézményekben és integráltan, többségi iskolákban. A speciális intézményekben a gyerekeket az egyedi szükségleteikre szabott módszerekkel oktatják. Az integrált oktatás lényege, hogy az SNI-gyerekek többségi iskolákba járnak, és ott együtt tanulnak a nem SNI-társaikkal. Az SNI-tanulók 73 százaléka oktatható integráltan.

Heves vármegye azért jó terep a kutatás szempontjából, mert a bíróság egy jogerős ítéletében kötelezte a korábbi Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy öt évig mérje fel a roma gyerekek számát a Heves megyei SNI-gyerekek között. Erre a megyében élő roma gyerekek rendszerszintű, indokolatlan fogyatékossá minősítése miatt volt szükség. A minisztérium 2021-től gyűjtött adatokat.

Ezek alapján a sajátos nevelési igényű tanulók közel 23 százaléka roma származású. 2023-ban, a 2022-es népszámlálási adatokat alapul véve a roma tanulók 11 százaléka, a nem roma tanulók 3 százaléka volt sajátos nevelési igényű Heves vármegyében.

Az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók között a legmagasabb a roma gyerekek aránya, 43 százalék. Szembetűnő, hogy más fogyatékosság típusokban kifejezetten alacsony a romák aránya. Így például a 2021-es adatgyűjtés szerint a nem roma gyerekek 10-10 százaléka kapott autizmus spektrumzavarról, illetve beszédfogyatékosságról diagnózist, szemben a roma gyerekekkel, akik között mindössze 2 százalék volt az autizmus spektrumzavaros és 5 százalék a beszédfogyatékos gyerek.

Ezek alapján a kutatás készítői szerint egyértelmű, hogy a roma gyerekek nemcsak a sajátos nevelési igényű, de az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekek között is felülreprezentáltak.

A kutatás néhány további megállapítása:

• Közvetlen kapcsolat van egy iskola roma tanulói aránya és az SNI-gyerekek aránya között.
• Ahol az iskola szinte teljesen szegregált, ott a roma gyerekeket gyakran nem küldik vizsgálatra.
• A sajátos nevelési igényt megállapító vizsgálatok gyerekjogi szempontból továbbra is aggályosak, és gyakran sértik a szülők eljárási jogait. A megkérdezett, aluliskolázott roma családok egyáltalán nincsenek tisztában az őket megillető eljárási jogokkal, és a rendszerben sincs olyan szereplő, aki segítené őket a folyamat megértésében. A szülői kérdőívet kitöltő szakemberek szerint a legtöbb szülő nincs tisztában a szegregált vagy integrált SNI fogalmával sem.

A kutatók által megkérdezett, a gyerekek vizsgálában érintett szakértők szerint a nem megfelelő szociális háttérből jövő gyerekek jobban járnak, ha meg sem próbálnak helytállni a normál tantervű állami oktatásban. A roma gyerekek érdekeit szerintük legkevésbé a speciális, de szegregált oktatás sérti. A kutatók szerint az oktatás olyannyira diszfunkcionálisan működik, hogy a szakértői bizottságok inkább speciális oktatásba irányítják a roma gyerekeket, hogy kevesebb kudarc érje őket. Ez a megközelítés azonban a kutatók szerint továbbra is jogellenes.

A kutatás szerint azokban a szegregált iskolákban, ahol a roma tanulók aránya 75 százaléknál magasabb, fel sem merül a normál és a gyógypedagógiai oktatás közötti választás. Azokban az iskolákban, ahol már csak roma gyerekek maradtak, nagyon alacsony az integráltan oktatandó SNI tanulók aránya. A kutatók szerint azért, mert vagy el sem kerülnek ezek a gyerekek vizsgálatra, mert nem is küldik el őket, vagy ha SNI-diagnózist is kapnak, és jogos lenne a gyógypedagógiai külön osztályban oktatásuk, nem fűződik ahhoz érdek, hogy kiemeljék őket a szegregált iskolájukból.

Ezzel szemben azokban az iskolákban, ahol a roma tanulók aránya 50–75 százalék közé esik, nagyobb valószínűséggel jutnak el vizsgálatra a gyerekek, kapnak SNI diagnózist, és irányítják őket szegregált gyógypedagógiai osztályokba.

A kutatás készítői több javaslatot is megfogalmaznak a beszámolójukban, amelyek szerintük segíthetnék a roma gyerekek iskolai oktatását.

• Javasolják a gyerekek etnikai adatainak rögzítését. „Az adatgyűjtés célja, hogy statisztikai alapon nyújtson információt a roma és nem roma gyerekek diagnózisairól és oktatási helyzetéről. A szakembereknek képzést kell kapniuk az adatgyűjtés fontosságáról.”
• Javasolják a szülők szélesebb körű tájékoztatását. Emellett a szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértő intézmények vizsgálatát, figyelembe véve a roma szakértők bevonását.
• Javasolják, hogy az SNI diagnózis felállításánál más teszteket is alkalmazzanak, hogy a „kultúrafüggetlenebb eljárások hangsúlyos szerepet kapjanak”.
• Javasolják a szakemberek érzékenyítését a roma családok felé. „Meg kell értetni velük, hogy hosszú távon mik a roma gyerekek oktatási érdekei. Az érzékenyítés célja, hogy javuljanak a roma gyerekek oktatási esélyei, és megszűnjenek a diszkriminatív gyakorlatok.”
• Javasolják, hogy több speciális iskola legyen az országban, mert sokkal több gyereknek lenne rá szüksége.