Túlterheltség, pénztelenség, lepusztultság – a gyermekotthonokról beszélt egy volt vezető

Sztupa József, az Esze Tamás nevelőotthon korábbi szakmai vezetője, 11 évnyi gyermekvédelmi tapasztalat után a nyáron döntött úgy, hogy távozik a pályáról. Az ELTE-n ifjúságsegítőként, majd a Wesley János Főiskolán szociális munkásként végzett szakember a Népszavának beszélt a gyermekvédelmi rendszer hiányosságairól, saját kiégéséről és az ágazatban dolgozók kilátástalan helyzetéről.

„Az életemet tettem fel erre a munkára” – kezdte Sztupa, aki szerint az elmúlt tizenegy év mindennapjai a megoldhatatlan feladatokkal és a fenyegetettséggel teltek. „Tizenegy év alatt mindössze egyetlen szentestét töltöttem otthon, a többit végigdolgoztam.” Vezetőként még nehezebb volt a helyzete:

„Úgy indultam dolgozni, hogy négy váltás ruhát vittem magammal, mert bármikor be kellett állnom gyerekfelügyelőnek.”

Sztupa szerint a kormány azt állítja, hogy a gyermekvédelmi intézmények 85-90 százalékában kifogástalan nevelési körülmények vannak, ám ezt a valóság nem támasztja alá. Tapasztalatai szerint az intézmények állapota és a működési körülmények ennél jóval rosszabbak.

„Ideális esetben egy 10 fős gyerekcsoportban összesen két nevelő és három gyerekfelügyelő dolgozik, egy műszakban egy gyerekfelügyelővel és egy nevelővel vannak a gyerekek. A valóságban ilyenre szinte nincs is példa, akkora a munkaerőhiány. Az sem ritka, hogy a pszichológus áll be fürdetni, pelenkázni, leckét írni. Sok helyen már vezető sincs, csoportokat kellett összevonni, és 20 akár 30 gyerekkel van egyedül egy gyerekfelügyelő” – mondta.

Az interjúban hangsúlyozza, hogy az intézményvezetőknek és a dolgozóknak nincs megfelelő mozgásterük az infrastruktúra és az eszközök fejlesztésére, mert a fenntartó rendszeresen elutasítja a kérelmeket. A pénzhiány miatt az intézmények állapota tovább romlik.

„A Bolyai Gyermekotthoni Központhoz tartozott az az intézet, aminek a szakmai vezetője voltam. Ez egy budai ingatlan. A pénz nem az én kezemben volt, hanem a központ igazgatójánál. Neki kellett leadnom az igényeket, de ő is csak apróságokra tudott adni, például egy zuhanyfej kicserélésére, vagy egy wc-deszkára. Évente egyszer-kétszer vehettünk néhány új ágyneműt is. Ennél több és nagyobb beruházásra nem volt keret. Ő is hiába kért a fenntartótól, szinte minden esetben egy hosszas elbírálás után visszautasították” – mesélte.

Sztupa szerint a kormány nem enged betekintést a valódi problémákba. Például megakadályozta Magyar Péter, az ellenzéki Tisza Párt elnöke látogatásait a gyermekotthonokban, arra hivatkozva, hogy az zavarná a gyerekeket. Sztupa szerint azonban egy ilyen látogatás megfelelő szervezéssel nem lenne káros.

A gyermekvédelmi rendszer problémáinak megoldására Sztupa szerint a kormány nem mutat valódi hajlandóságot. Az ágazatban dolgozók és a gyerekek mindennapi nehézségei változatlanok, sőt egyre rosszabbodnak.

Azt mondta, Pintér Sándor belügyminiszter felelőssége is megkérdőjelezhetetlen a gyermekvédelem jelenlegi helyzetéért, mivel az ágazat az ő irányítása alá tartozik. Sztupa úgy véli, hogy a belügyminiszter hiába van tisztában a rendszerszintű problémákkal, nem hoz megfelelő intézkedéseket azok orvoslására. A gyermekvédelem helyzete ezért az ő mandátuma alatt csak tovább romlott.

A gyermekvédelemben dolgozók fizetése messze elmarad a kormányzati kommunikáció által sugallt összegektől – állítja. „Egy gyerekfelügyelő egy sima hónapban 270-290 ezer forintot keres, túlórákkal ez felmehet 320 ezerre. A nevelők nettó 350 ezer forint körül kapnak, amit nehéz műszakokkal lehet 400 ezerre növelni” – mondta Sztupa. Sokan kénytelenek másodállást vállalni, hogy megéljenek.

A szakember szerint a gyermekotthonok többségében kritikus a munkaerőhiány:

„Nem ritka, hogy egyedül van egy gyerekfelügyelő 20-30 gyerekkel. Olyan helyről is tudok, ahol egy felügyelő két szinten mozog, így gyakran 2-3 éves gyerekek maradnak felügyelet nélkül.”

Ez a helyzet nemcsak a gyerekekre, de a dolgozókra is óriási nyomást helyez.

Sztupa szerint a gyermekotthonok állapota sokszor tragikus: „Omladozó falak, penészes szobák, törött bútorok jellemzőek. Láttam olyan intézményt, ahol a bejárati ajtón fólia takarta a lukakat, vagy a gyerekek a zuhanyzóban sittes törmeléken jártak.”

A szökések és a prostitúció valós problémák, amelyek ellen a rendszernek nincs érdemi megoldása.

„Nincsenek eszközök a megelőzésre. Fáradt kollégák, akik több tucat gyerek gondját viselik, nem tudnak egyéni problémákkal foglalkozni”

– hangsúlyozta. „A rendszerszintű abuzálásnak nemcsak a gyerekek, hanem a dolgozók is áldozatai.”

Szerinte a gyermekvédelmi dolgozók nem mernek fellépni, mert féltik az állásukat. „Aki marad, azt már csak a szíve viszi tovább” – mondta Sztupa. „A rendszerszintű problémák mélyebbek annál, mint amit egy-egy intézmény vezetője orvosolni tudna.”