Csótányok, poloskák, lejárt élelmiszerek: a fővárosban elhelyezett roma menekültek helyzetéről beszélt egy szociális munkás

Rossz körülmények között, mesterséges gettóban tartja a főváros az Ukrajnából érkezett roma menekülteket, állította a Magyar Nemzetnek Rézmüves Benjamin Dániel, aki több mint két éven keresztül volt a fővárosi önkormányzat fenntartásában álló Gyáli úti szálló munkatársa. Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója szerint a háború kezdete óta biztosítják a menekülteknek az infrastruktúrát, miközben a civil szervezetek foglalkoznak a gyermekek felzárkóztatásával. A szállón lévő körülményekről Kiss azt mondta: „Nyilván ez egy tömegszállás, erre lett kialakítva. A menekültellátás sajnos ilyen, valószínűleg az egész világon.” A Magyar Nemzetben megjelent cikk több állítása valótlan: rendszeresen írtják a kártevőket, lejárt élelmiszereket nem adnak ki, folyamatos orvosi ellenőrzést kapnak a menekültek, és visszautasítják a mesterséges gettó kifejezést – írta a Telexnek az intézményt fenntartó Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek (BMSZKI) igazgatósága. Részletes válaszaik a cikk második részében olvashatók.

Rézmüves Benjamin Dániel 2022 februárja óta foglalkozik menekültekkel. Az elmúlt években először civilként, majd másfél évig mentorként volt a gyerekeknél, ezután pedig ott maradt a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinél (BMSZKI) gyerekgondozóként, majd felmondott. A roma származású egykori közalkalmazott elmondása szerint a BMSZKI Gyáli úti telepén rengeteg hiányosságot tapasztalt, és augusztus végén a főpolgármesternek is jeleztem a problémákat a hivatalos fórumokon. Választ nem kapott.

• Az intézményben szeptemberben, a felmondásakor 25-30 négyzetméteres szobák voltak, amelyekben több generáció él együtt bármilyen intim szféra nélkül, botrányos egészségügyi állapotok között.
• Három vagy négy vécé van száz emberre, és ebből a száz emberből legalább hatvan fő tizennégy év alatti.
• Általános probléma a csótány, a poloska. A kártevők pedig rengeteg gyereket csípnek meg.
• Az élelmiszerbankból kapott édességet karácsonykor nem adták oda a gyerekeknek, a szálló munkatársai április végén, május elején osztották ki, amikorra azok eltarthatósága lejárt.
• Október 15-én lejárt egy roma menekültekre is felhasználható forrásokat tartalmazó pályázat, amire minden civil szervezet rámozdult. A programok nagyjából kilencven százaléka azonban nem valósult meg. Ez pedig azért fordulhatott elő, mert a roma származású menekültek döntő többsége nem tud írni, olvasni, így mindent aláírnak, olyan jelenléti íveket is, amelyek a szóban forgó programokat igazolják.
• 2022 nyarán egy nagy svájci székhelyű gyermekalapítvány, a Terre des Hommes Alapítvány milliárdos tételben hozott Magyarországra adományokat a menekülteknek, ezeket azonban a rászorulók sose kaphatták meg. Frissítés: A Terre des Hommes Alapítvány nem osztott élelmiszeradományokat, és az általuk nyújtott szolgáltatások értéke nem éri el a cikkben említett milliárdos nagyságrendet. Az alapítvány reakcióját keretes írásunkban olvashatja.

• Érkeztek kamionszámra élelmiszerek, amiket egyáltalán nem is osztottak ki, majd amikor lejárt egy nagy mennyiségű élelmiszerpakk, azt kidobták a kukába.
• A Gyáli úti telepen olyan emberek is mehetnek dolgozni, akiknek nincs meg a felsőfokú végzettségük és nem tudnak professzionális segítségnyújtást nyújtani. „Volt egy kolléga, aki azt gondolta, hogy befeküdhet egy gyerek ágyába, hogy úgy ébressze fel. Ezt azonnal jeleztük a vezetőségnek. Az esetnek azonban semmilyen következménye nem lett, és ez a személy a mai napig ott dolgozik a szállón.”
• A Gyáli úti szállóval az az alapprobléma, hogy ezek az emberek elzártan élnek, és egyáltalán nem járnak ki a városba. Miközben az apukák döntő többsége az építőiparban dolgozik, a gyerekek, az anyukák, az idősek lényegében a szállóba vannak beszorulva.
• A szállón van egy olyan roma származású szakember, aki tényleg azért van ott, mert erős az elköteleződése a sajátjai iránt, de olyan demotiváló közegben találja magát, ahol a munkatársak nyolcvan százalékának kőkemény cigányellenes, rasszista kirohanásai vannak.

Kiss Ambrus: Mi ezt az elhelyezést tudjuk biztosítani a menekülteknek

Az elhangzottakra reagálva Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója azt mondta: a háború kitörése utáni második naptól fogad a Gyáli úti épület menekülteket. Az elmúlt két és fél évben 675 ember fordult meg itt. Most 87-en élnek a szállón, ezen kívül hajléktalanszállókon, illetve családok átmeneti otthonában is laknak nagyon sokan egy helyen. „Mi ezt az elhelyezést tudjuk biztosítani a menekülteknek”.

Kiss Ambrus kiemelte: a háború kezdete óta biztosítják a menekülteknek az infrastruktúrát, miközben a civil szervezetek foglalkoznak a gyermekek felzárkóztatásával. Ennek finanszírozását nem a főváros biztosította, ezeket a feladatokat általában a nemzetközi szervezetektől jött támogatásból végezhették el.

A körülmények olyanok, mint régen egy hajléktalanszállón voltak. Ezt mi fenntartjuk, annak ellenére, hogy a kormány augusztus 20. óta nem finanszírozza a menekültek ellátását – mondta Kiss Ambrus, aki szerint ez egy tömegszállás, amit erre alakítottak ki, és „a menekültellátás sajnos ilyen, valószínűleg az egész világon”.

Szilágyi Anna, a Vitézy Dávid által indított Podmaniczky Mozgalom fővárosi képviselője bejelentette: levelet írt Kiss Ambrusnak és Keszthelyi Dorottya képviselőnek, a Fővárosi Közgyűlés Emberi Erőforrások Bizottsága elnökének, és a Bizottság alelnökeként kezdeményezte, hogy testület december közepén tartandó ülésén vegye napirendre a cikkben foglaltak tárgyalását. Javaslata szerint az ülésre hívják meg a BMSZKI igazgatóját, illetve a Gyáli úti telephely vezetőit.

Frissítés: A cikk megjelenése után a BMSZKI igazgatósága részletes levélben reagált a Magyar Nemzet cikkében szereplő állításokra, és több valótlanságra hívta fel a figyelmet.

BMSZKI: Az épület nem nagycsaládok befogadására épült

A Gyáli úti épület eredetileg irodaház volt, az Ukrajnai háború kitörése előtt éjjeli menedékhely megnyitását tervezték itt egyedülálló hajléktalan nők számára. A működési eljárás engedélyeztetése volt éppen folyamatban, az épület frissen volt festve, minimálisan bútorozva. Ezért tudták a háború másnapján, a Fővárosi Önkormányzat mint fenntartó kérésére megnyitni a krízisellátást, és ott fogadni a menekülteket.

Az épület eleve nem szociális intézménynek épült, és valóban nem optimális
családok elhelyezésére, de amint világossá vált, hogy hosszabb távon és családok, gyerekek számára kell az ellátást biztosítani, számos infrastrukturális fejlesztés történt – írta a BMSZKI igazgatósága. A menekült családok egy része így is jobb körülmények között lakik a szállón, mint eredeti lakókörnyezetében, ahonnan elmenekült.

Két szinten 18 lakószoba van, amelyek között vannak nagyobb szobák is, ahol
nagycsaládokat helyeztek el. A befogadóképesség végessége miatt a magánszférát
ezekben a szobákban paravánok beállításával oldják meg, megtörtént az is, hogy nagyobb szobákból két kisebbet alakítottak ki.

A vizes helyiségekben 5 női, 5 férfi és 1 akadálymentesített WC van, a Magyar Nemzet cikkében szereplő információ tehát valótlan – írta levelében a BMSZKI.

Rendszeresen írtják a kártevőket, nem osztották ki a lejárt élelmiszereket

Az igazgatóság közlése szerint a menekültszálláson bár korábban szórványosan előfordult, jelenleg nincs poloskafertőzöttség. Gyakorlatilag 1-1,5 havonta végeznek kártevőmentesítést, a nyitás óta 25 darab irtás és minden második alkalommal ismétlő irtás is volt a szálláson. Határozottan visszautasítják, hogy botrányos közegészségügyi körülmények volnának a szállón, az ott élő felnőttek és gyermekek folyamatos orvosi ellátást kapnak.

Az intézmény a háború első napjaiban egy új és ismeretlen krízishelyzettel találta szemben magát, minden tekintetben. Nem volt például szakmai stáb: az első néhány hétben önkéntesek és a többi szálláshelyről átirányított kollégák adtak ügyeletet. A menekültválság első napjaiban, heteiben együttérző magánszemélyek, cégek, alapítványok elhalmozták az intézményt a menekülteknek szánt adományaikkal.

Ezekből az adományokból lehetett hónapokon keresztül ruhával, tisztálkodó szerekkel, mosószerekkel, törölközővel, táskákkal, bébiétellel, cipővel stb. ellátni a menekülteket, akiknek olykor semmijük nem volt azon az egy ruhán kívül, amiben érkeztek. A BMSZKI elismeri: ebben az első, kaotikus időszakban előfordulhatott, hogy az élelmiszeradományokat munkaerőhiány vagy kapacitáshiány miatt nem tudta az intézmény azonnal kiosztani. Emiatt egyes élelmiszerek felhasználási ideje lejárt, így előfordult, hogy ezeket a termékeket nem adták ki.

A lejárt és fel nem használható élelmiszert ki kellett dobni.

„Ez egyszeri alkalom volt, és nagyon sajnáljuk, hogy így történt!” – írta az igazgatóság A Magyar Nemzetben megjelent cikk állításaival szemben azonban a BMSZKI-hoz nem érkeztek kamionszámra élelmiszerek – nem is lett volna rá kapacitás, hogy olyan nagy mennyiségű élelmiszeradományt elhelyezzenek, szortírozzanak, tároljanak.

Egy munkatárs egy anya kérésére segített egy depressziós fiún

A menekültszálláson a szolgáltatásokat szociális munkatársak és segítők látják el. A szociális munkatárs munkakörben foglalkoztatottak mindannyian rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, és mellé több éves szociális területen eltöltött gyakorlattal, a vezetőnek pedig szakirányú felsőfokú végzettsége és több mint 10 éves gyermekvédelmi intézményben eltöltött szakmai gyakorlata van. A segítők többsége minimum középiskolai végzettséggel és hozzá szakirányú egyéb képzéssel, és sokan több éves szociális területen eltöltött gyakorlattal rendelkezik.

Az intézményben nem tolerálják a rasszista, „cigányellenes” megnyilvánulásokat, és semmilyen csoport vagy személy hátrányos megkülönböztetését.

Valóban előfordult, hogy a szálló egyik munkatársa befeküdt egy gyerek mellé az ágyba, de ezt a gyermek anyjának kifejezett kérésére tette – írta válaszában a BMSZKI igazgatósága. A kiskamasz fiú súlyos depressziós tünetei miatt második napja nem kelt ki az ágyból, nem akart enni, inni, mosakodni, iskolába menni. A gyerek anyja végig a szobában a volt, a munkatárs azért próbált a gyerek mellé helyezkedni a fizikai és az érzelmi távolságot csökkentve, hogy egyáltalán beszélni tudjon vele – miközben az édesanya a szobában, közvetlen közelükben tartózkodott.

Fellépésének eredményeképpen sikerült a gyermeket orvoshoz vinni. Ez a munkatárs valóban most is az intézményben dolgozik, mert „különösen odaadóan, lelkiismeretesen végzi a munkáját, amit kollektívánk is nagyra becsül, és azok a családok is, akinek segítséget nyújt”. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó volt munkavállaló a BMSZKI igazgatósága szerint szándékosan állított valótlan tényt, amikor azt nyilatkozta, hogy nem vizsgálták ki az esetet. Erről ugyanis folyt vizsgálat, a jegyzőkönyvben pontosan dokumentálva van, hogy ő maga is részt vett abban, és az eljárás során semmilyen elmarasztalót nem fogalmazott meg az érintett kollégával szemben.

Nem metserséges gettó

A cikk írásakor az intézményben 97-en laktak. A 26 nőből, a 18 férfiból pedig 16 dolgozott, a többi felnőtt kisgyermeket nevel vagy tartósan beteg. Az 53 tizennyolc év alatti gyerek vagy fiatalkorú közül 31 tankötelezett korú, mindannyian be vannak íratva iskolába. A szállóra költözés előtt a gyerekek nagy része szinte soha nem járt iskolába. Ami a bezártságot illeti, a szálló területi elhelyezkedése (IX. kerület ipari övezetében van az intézmény) valóban nem kedvez annak, hogy a lakók – a napi munkavégzés által megkövetelt mozgáson túl – kijárjanak „a városba”.

Épp ezért pályázati források és adományok felhasználásával gyerekek és felnőttek számára is rendszeresen szerveztek szállón kívüli elfoglaltságot: kirándulásokat, táborokat – írta a BMSZKI igazgatósága. Az intézmény a „mesterséges gettó” kifejezés használatát már csak azért is problematikusnak tartja, mert a szó történeti, társadalomtudományi kontextusból kiragadott használata sokszor pejoratív, az érintettekre nézve bántó. „A Fővárosi Önkormányzatot és a BMSZKI-t is a segítségnyújtás szándéka vezette, semmilyen érdekünk nem fűződik a célcsoport szegregálásához. Nem zárjuk be, sem el őket… Ezzel szemben – ahogy azt kifejtettük már – pontosan az integrálásuk érdekében igyekszünk mindent elkövetni” – olvasható a levélben.