Magyar élettársával élt, mégis idegenrendészeti őrizetbe vettek egy iraki meneddékkérőt

108 napon át tartottak fogva jogellenesen Magyarországon egy kiutasított iraki menedékkérőt, akinél semmi szükség nem volt az idegenrendészeti őrizetre. A magyar hatóságok és bíróságok megsértették G. H. szabadsághoz és biztonsághoz való jogát, és rosszhiszeműen jártak el – állapította meg az Emberi Jogok Európai Bírósága.

A férfit képviselő Magyar Helsinki Bizottság tájékoztatása szerint G. H. a menekültügyi válság csúcspontján érkezett Magyarországra, és azonnal be is nyújtotta a menedékkérelmet. Utána Ausztriába, majd Németországba távozott, ahol megindították meg a menekültügyi eljárást, amit Magyarországon aztán megszüntettek.

A férfi később visszatért Budapestre, mert későbbi feleségével ott ismerkedett meg, és úgy tervezték, ott fognak közösen élni. Emiatt a férfi újabb menedékjogi kérelmét Magyarországon bírálták el. A Helsinki azt írja, hogy a hatóság engedélyezte, hogy a férfi az élettársával éljen annak lakásában, ott várhassa meg a döntést. A férfi közben az előírásoknak megfelelően rendszeresen jelentkezett a hatóságoknál, kérelmét egy év után mégis elutasították, és elrendelték kiutasítását Irakba, amit a bíróság helyben hagyott.

Ezután G. H. már a számára kedvezőtlen ítéletről értesülve önként jelent meg a hatóság előtt. Az azonban meg sem várva az ítélet írásba foglalását, azonnal elrendelte a férfi idegenrendészeti őrizetét az Irakba történő menekültügyi kiutasítás végrehajtása céljából – annak ellenére is, hogy G. H. a hatósági eljárásokban végig együttműködő volt.

A strasbourgi bíróság mostani ítélete kimondja, hogy az iraki férfi fogvatartása jogalap hiányában jogellenes volt, az már a hazai jognak sem felelt meg, mert az sem engedi meg, hogy a szökés veszélyére hivatkozással pusztán feltételezések alapján helyezzenek külföldi embereket idegenrendészeti őrizetbe.

Az őrizet jogellenes volt azért is, mert a hatóság nem igazolta, hogy a fogvatartásnál kevésbé szigorú, így az ügyben korábban már alkalmazott magánszállás és rendszeres jelentkezési kötelezettség előírása miért ne volna hatékony intézkedés a kiutasítás biztosításához. Sőt, a strasbourgi bíróság megállapította, hogy a tények az őrizet ellen szóltak, hiszen G. H. végig együttműködött a hatóságokkal, szállása, ellátása biztosítva volt élettársánál, ráadásul az is látható volt, hogy az iraki hatóságok nem állítják ki a hazatéréshez szükséges úti okmányt, pedig a férfi vállalta az önkéntes visszatérését hazájába.

A strasbourgi bíróság megállapította azt is, hogy az őrizetet két alkalommal is meghosszabbító, a hatóság indokait automatikusan elfogadó és a kérelmező hivatkozásait figyelmen kívül hagyó hazai bíróságok eljárása is jogsértő volt. G. H. esetében emellett a hazai bíróságok rossz gyakorlata is hozzájárult a férfi 108 napos jogellenes fogvatartásához.

Szabadulása után G. H. a hatóságok engedélyével még évekig Budapesten élt, élettársával összeházasodtak és kérelmezték a tartózkodás engedélyezését. Bár a kiutasítást a családi kapcsolat miatt felül kellett volna vizsgálni, az ítéletet a magyar idegenrendészeti hatóságok nem hajtották végre. Miután az eljárások jogerősen lezárulta, G.H.-nak 2020 augusztusában el kellett hagynia Magyarországot, és két évre el kellett szakadnia magyar feleségétől. Ez idő alatt Irakban kellett várnia arra, hogy családi együttélés céljából megkapja a magyar tartózkodási engedélyt.

A Magyar Helsinki Bizottság eddigi 108 győztes strasbourgi ügye közül ez a 14. ítélet, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága azt mondta ki, hogy a hazai hatóságok és bíróságok jogellenesen alkalmaztak idegenrendészeti vagy menekültügyi őrizetet.