A múlt és a jövő fog összecsapni, és lehet, hogy Orbán testesíti meg a múltat

„Megint a vidéki szegényekre próbálták rátolni a felelősséget a Fidesz győzelme miatt, miközben a nagyvárosi munkásnegyedekben több szavazója lehetett a kormánypártoknak, mint a legszegényebb falvakban, már csak a tömegarányából kifolyólag is” – mondta Kovách Imre szociológus, amikor a június 9-i választás tanulságairól és a választási eredményhez vezető társadalmi folyamatokról kérdeztük. Kovách Szabó Andrea választásszociológussal együtt adott interjút a Telexnek.

Arra kerestük a választ, hogyan állhatott elő, hogy a politikai életbe alig néhány hónappal korábban berobbanó Magyar Péter rögtön 30 százalékot érjen el pártjával az EP-választáson, amire egyetlen ellenzéki formáció sem volt képes korábban. Mi vezetett oda, hogy ellenzéki szavazók tömegei pártoltak át az új ellenzéki erőhöz, aminek politikai elképzeléseiről jelenleg azért nem sokat tudunk? Miért egy jobboldali, konzervatív politikusban látják megint a kormányváltás esélyét? Milyen kihívásokkal kell megküzdenie a 14 éve kétharmados felhatalmazással kormányzó Fidesznek?

Szabó Andrea a hegemón pártrendszer oldódását tartja a június 9-i utáni időszak legfontosabb politikai fejleményének. „Amit eddig, az elmúlt 15 évben láttunk – de nyugodtan mondhatjuk, hogy ez már 2010 előtt elkezdődött –, ez a folyamat most megtörni látszik. A Fidesz hegemóniájával szemben jelentkezett egy kihívó, amelyik a választáson, júniusban 30 százalék körüli értéket kapott, de most már a legutóbbi mérések azt mutatják, hogy adott esetben a szavazatok 40 százalékát is begyűjtheti.”

Pártszociológiai értelemben a 2000-es évekhez hasonlóan úgynevezett kétblokkrendszer kezd kialakulni Magyarországon „ráadásul ezek a blokkok nem is sok kisebb pártból és egy nagy pártból állnak, hanem konkrétan két nagy párt verseng egymással. Ilyen értelmemben talán több is, mint egy kétblokkrendszer, inkább kétpártrendszer jellegzetességeit mutatja” – mondta Szabó.

A fő kérdés viszont az, hogyan tudott Magyar Péter és a Tisza Párt ilyen rövid idő alatt ilyen sok szavazót magához vonzani. Szabó szerint politológiai szempontból ez az ellenzéki szavazó tézissel magyarázható. „2018-ban írtam le először, amikor a 2018-as választásokat vizsgáltuk, hogy szerintem az ellenzéki oldalon már nem DK-s, MSZP-s, jobbikos szavazó van, hanem úgynevezett ellenzéki szavazó. Az a legfontosabb identitása, hogy ellenzéki. Szinte mindegy neki, melyik politikai erő válik dominánssá az ellenzéki oldalon, csak legyen valaki domináns, és arra szavaz, mert az lehet megfelelő kihívója a Fidesznek.

Tehát nem a Tisza Pártot találták meg, hanem a domináns kihívót.”

Ezzel párhuzamosan viszont a Fidesznek nem sikerült mobilizálnia azt a választói réteget, akikkel 2022-ben óriási győzelmet aratott az országgyűlési választáson. Minden párt szavazótáborát általában három halmazra osztják. A magszavazók a legelkötelezettebbek, körülöttük helyezkednek el a gyűrűszavazók, kívül pedig a peremszavazók. Utóbbiak azok, akiket kevésbé érdekel a politika, az elköteleződésük sokszor szinte csak a választás napjára szól, amíg elmennek szavazni. „A Fidesz a 2024. júniusi választáson nem volt képes a peremszavazóit megmozgatni, hanem leginkább a magszavazótáborára támaszkodhatott, és bizonyos gyűrűszavazó rétegekre. És ez egy váratlan fejlemény. Most nem sikerült a beígért óriási mozgósítás, nem sikerült a már 2022 nyarán lecsatlakozó peremszavazók visszaszerzése. Ez egyértelműen szociológiai tényezőkkel áll összefüggésben. A magyar társadalom szociológiai értelemben »leszálló ágba« került 2022 második felétől, és ezt valószínűleg büntették is a szavazók.”

Kovách Imre részletesen beszélt arról, hogyan is néz ki ez a visszacsúszási folyamat. Azt mondta, hogy még az elmúlt években is a társadalomtudományi kutatás alapvető kérdése volt, hogy érdemes-e a magyar társadalomra az osztálytagozódás elvét alkalmazni. Kováchék szerint a magyar társadalom ennél sokkal összetettebb. A foglalkozási osztályok szerinti vizsgálattal nem lehet megmagyarázni fontos politikai mozgásokat, „hiszen azok a csoportok, amiket foglalkozási osztályoknak tarthatunk, identitásukat, fogyasztási és egyéb értékeiket, életmódjukat, politikai szimpátiáikat és választási magatartásukat tekintve erősen töredezettek”.

A Társadalomtudományi Kutatóközpontban ezért inkább a társadalmi integrációt állították kutatásuk középpontjába. Azt látták, hogy a foglalkozási osztálykategóriák helyett vagy mellett kisebb csoportokat, fragmenseket is vizsgálniuk kellene különféle mutatók szerint. „Olyan felvételsorozattal dolgozunk, ami egyedülálló, másnak nincs ilyen, a KSH-adatoknál komplexebb elemzésekre alkalmasak – mondta Kovách. – Ötezer embert kérdeztünk meg, ami nagyon-nagyon sok a mi szakmánkban.” Ezek alapján elkészítették a magyar társadalom egyfajta integrációs modelljét, valamint egy, a polgárosodás mérésére szolgáló indexet, ami Kovách és Szabó szerint „nagyon jól megmutatja az életesélyeket a jövedelmi viszonyokon túl is”. Az indexet négy nagyon összetett dimenzió alapján határozták meg: egy anyagi dimenzió, egy autonómiaigény, egy életvitel dimenzió és egy individualizációs mutató. „Mármint a szó pozitív értelmében, tehát nem az atomizálódásra, az elmagányosodásra utal, hanem a polgár saját világára vonatkozó felelősségvállalására” – pontosítottak a kutatók.

A Szabó Andrea által említett lecsúszási folyamat már ezen a polgárosodási indexen is látszott. Polgárosodottság szerint a magyar társadalmat négy nagy kategóriába rendezték. „Van egy polgárosodott réteg, ezt mi 5 százalékra mértük, ez mindenképp nagyon alacsony. Rettenetesen alacsony” – magyarázta Kovách. „Alatta mondjuk a teljes lakosság 25 százalékát teszi ki az a csoport, amely esetében erőteljes polgárosodási folyamatot lehetett regisztrálni, viszont

a maradék 70 százalék a közelébe sem került annak, amit polgárosodásnak nevezünk.

Ennek fele semmit, nullát lépett előre. Akármit mondanak a jövedelmek alapján számított szegénységi mutatók, ez az alsó egyharmad szegény és lemaradott. Életmódjában és életesélyeit tekintve nem lépett előre semmit. Fölöttük van egy másik 35 százalék, ahol vannak apró jelek a meginduló polgárosodásra. De ezek tényleg nagyon aprók, és elsősorban egyetlen dimenzióban, a fogyasztásban tapasztalhatóak – magyarázta Kovách. – Az biztos, hogy minden erejükkel szeretnének feljebb jutni. Aki onnan időről időre a kormánypártokra szavazott, az azért tette, mert a kormánytól várta, hogy elősegítse a feltörekvési álmaik megvalósulását. Csak ez nem nagyon megy, mert ez csupán korlátozott kormányzati cél.” Kovách szerint már a kormányközeli elemzőknél is megjelenik, hogy kimondottan a társadalmi közepet hivatott segíteni a redisztribúciós szociálpolitika, de ebből a felső középrétegek részesednek elsősorban, míg az alsó középrétegnek sokkal kevesebb jut. Csak annyi, amennyi megakadályozza, hogy a legalsó rétegbe csússzanak, de ez a feljebb jutáshoz nem elég. „Az alsó harmadot pedig ez a társadalompolitika egyértelműen a társadalom aljára fagyasztja, ahonnan a kijutásnak igencsak kevés esélye van.”

Kováchot is meglepte, hogy ezen a polgárosodási skálán hol helyezkednek el bizonyos társadalmi csoportok. „Kiderült, hogy második csoportnak, azaz a polgárosodó 25 százaléknak elég tekintélyes részét munkások teszik ki. Ez azt is jelenthetné, hogy a társadalom középrétegei növekedni kezdtek. Csak ugyanekkor kiderült az is, mi történik a diplomásokkal: nagyon sokan lecsúsznak. Tehát jelentős számú, munkásidentitását is feladó munkás elkezdett polgárosodni, és egyébként ők szavaznak a legnagyobb arányban a kormánypártokra. Van egy fölfelé irányuló mozgás, azt mondhatnánk, hogy hú, de jó, a lesajnált Nyugat tönkremenő középosztályával szemben itt egy sikeres középosztály-építés történik. De a gond az, hogy emellett mérhető egy nagyon nagy mértékű diplomás lecsúszás is, majdnem hogy deklasszálódás. Valakik följöttek, és természetesen ők a rendszer támaszai, mert miért ne lennének azok. Viszont nagyon sokan lecsúsztak mellettük, akár a legalsó rétegbe is.”

Ez a diplomás, illetve érettségizett pozícióvesztés ráadásul annyira jelentős, hogy több diplomás már egészen a dolgozó szegények fragmensébe került. Ebben a csoportban vannak azok az emberek, akik nem azért szegények, mert nem dolgoznak, hanem dolgoznak, mégsem tudnak kitörni a szegénységből. Hiába van munkájuk akár hosszabb ideje, nem csökken a lemaradásuk a többi, munkaerőpiacon alkalmazottakhoz képest. „Kollégáink szerint ez a magyar felnőtt lakosság 10 százaléka is lehet. Nagyon nem kevés. Majdnem a felét teszik ki a létminimum alatti szegényeknek. A diplomásoknak, középiskolát végzetteknek nagyon nem itt lenne a helyük.” A mérések szerint tehát hiába vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek főleg a 2015 és a koronavírus-járvány közötti időszakban előre tudtak lépni, többen vannak azok, akik lecsúsztak. A társadalom középső része tehát összességében inkább karcsúsodott, mint növekedett.

A társadalmi lecsúszásból fakadó feszültségeket sokáig a felszín alatt tartotta az a tény, hogy 2010 óta az Orbán-kormány több időszakban is gazdasági növekedést tudott felmutatni, ami jelentős társadalmi csoportoknál is komoly fogyasztásnövekedéssel járt. „A polgárosodási vizsgálatainkban tisztességesen leírtuk, mekkora mértékű volt a fogyasztásnövekedés. Én magam is meglepődtem a mértékét látva. De ez korántsem egyenlően oszlott el a magyar társadalomban, aknákat hagyva maga után” – jegyezte meg Kovách.

Ezek az aknák azonban eddig éppen azért nem vagy csak elvétve robbantak fel, mert a folyamatos fogyasztásnövekedés a szegényebb társadalmi rétegekben is fenntartotta legalább az előrelépés reményét. Akik nem tudtak kitörni a társadalom alsó rétegeiből, azoknak régebben legalább reményük volt erre. „A 2022 után egyre súlyosabban jelentkező gazdasági gondok miatt viszont ezeket az illúziókat elfújta szél” – fogalmazott Kovách.

Szabó Andrea szerint is jelentősen hozzájárultak a gazdasági gondok is a júniusi választás meglepő eredményéhez, hiszen a Fidesz „lényegében kénytelen volt elállni attól a társadalmi szerződéstől, amit 2010-ben kötött a választókkal”.

„Úgy értelmezem, hogy 2010-ben egy kvázi társadalmi szerződés született a Fidesz és a választók között. Két fontos pillére van ennek a szerződésnek. Az egyik, hogy visszahozzuk nektek a rendet és nyugalmat, a stabilitást, amit elveszítettetek a borzalmas Gyurcsány-korszakban vagy a rendszerváltás óta, de kiemelten a Gyurcsány-korszakban. A társadalom ezt a békét várta, és ezt meg is kapta, többszörösen. Mindig kapott mellé egy kis purparlét, amit persze legtöbbször a Fidesz hozott létre, és ennek következményeitől természetesen mindig meg is védték az embereket.”

A társadalmi szerződés másik pillére Szabó szerint – szintén a rendszerváltás egyértelmű következményeképpen, de a 2009-es válság folyományaként is – hogy kap a társadalom egy minimális, de folyamatos gyarapodási lehetőséget. „Magyarán: a fogyasztás növekedni fog, amennyivel épp lehetséges. Mindig pici lépésekkel, de mehet előre a társadalom.” Ennek az ígéretének a Fidesz a ‘14-es, a ‘18-as és a ‘22-es választáson is eleget tett, a szerződés mindkét pillére érvényben volt. „2022-ben óriási osztogatásokkal, lényegében ki is ürítették a kasszát” – emlékezett vissza Szabó. A kormánypártok egy dolgot vártak cserébe: a rendszer maximális legitimációját, és ezt meg is kapták, hiszen növekvő választási részvétel mellett egyre többen szavaztak a Fideszre.

2022 után azonban megtört ez a társadalmi szerződés: a Fidesz feladta ennek a szerződésnek mindkét pillérét, mert kevesebb lett a szétosztható forrás. Ezzel nemcsak a rend és a nyugalom csúszott meg, hanem növekedni kezdett a lényegi szegénység is. Szabó Andrea szerint ez a kettő összefügg, egymásból következnek, hiszen a szegénységből eredő deprivációs jelenségek és mások attól való félelme kezdi ki a békét.

„A társadalmi szerződés megremeg a választók és a Fidesz oldaláról is.”

Másrészt, ha nincs gazdasági növekedés, akkor csökken a visszaosztható források mennyisége is, ami elmélyítheti a törésvonalakat a rendszer fenntartói között is, hiszen a Fideszen belül is folyamatos a verseny az elosztható forrásokért a különböző érdekcsoportok között, tette hozzá Kovách.

A gazdasági gondok mellett a Fidesz helyzetét az is nehezítette, hogy az elmúlt 14 évben azért több társadalmi csoportban is megjelentek bizonyos sérelmek a kormányzattal szemben. Igaz, a problémák egy része már korábban is jelen volt a magyar társadalomban, nem feltétlenül a NER okozta azokat.

Kovách Imre felidézte, hogy a koronavírus-járványban 50 ezer honfitársunk halt meg, és bár ez még a 2022-es választás kimenetelére nem volt hatással, ettől még a hozzátartozókban továbbra is ott motoszkál, hogy az egészségügyben mégiscsak komoly gondok vannak.

Nagyon komoly sérelem lehetett emellett az is, hogy a kormányzat „túlságosan mélyre hatolt az emberek életébe, túl sok autonómiát vett el tőlük” – mondta Szabó Andrea. Szerinte az is utal erre, hogy a Fidesz a júniusi választáson olyan kis- és középvárosokban is súlyos vereségeket szenvedett, ahol korábban „a Fidesz identitásának szívcsakrája volt”. Ilyen „fideszes sikerváros” volt Mosonmagyaróvár, Pápa, Sárospatak vagy Paks is. „Ezek olyan városok, amelyeket hagyományosan polgári kisvárosoknak, illetve mezővárosoknak nevezünk, ahol volt az autonómiáknak egy szintje, amit elvett a Fidesz az elmúlt időszakban.” Itt elsősorban döntési jogkörökre és anyagi forrásokra érdemes gondolni, hiszen a Fidesz hatalomgyakorlásának egyik fontos eleme, hogy amit csak lehet, központilag dönt és oszt el.

Kovách szerint a június 9-i eredmény is mutatja, hogy a magyar társadalom több csoportjában is valóban jelentős igény van az autonómiára. „Ez lehet kulturális igény, de lehet olyan jellegű is, hogy ne szóljon bele az állam ilyen erősen a családom életébe, még akkor sem, ha pénzt ad érte. De lehet a fejlesztési pénzek leosztási rendszerén belüli autonómiaigény is, hogy ne felülről osszák a pénzt, hanem a helyi közösségeknek legyen nagyobb beleszólásuk a forráselosztásba.”

Szabó Andrea szerint pont emiatt lenne hatalmas öngól az is, ha a kormány elvenné az önkormányzatok legfőbb bevételi forrását, a helyi iparűzési adót, ahogy az elmúlt hetekben felröppent hírekben szerepel. „Ennél nagyobb hibát nem is követhetne el a Fidesz. Ha ez megtörténik, Magyar Péternek elég csak annyit mondania, hogy vissza fogjátok kapni a pénzeteket.” A lépéssel a Fidesz gyakorlatilag szétverné azokat a helyi közösségeket, amelyek az identitásának alapját képezik, és tovább csökkentené a befolyását azoknak a kiskirályoknak, akiknek a hatalmát köszönheti. „Nagyon könnyen a Fidesz ellen fordulhatnak azok a közösségek, amelyek az elmúlt 14 évben rengeteg állami forráshoz jutottak a kormány kultúra- és identitáspolitikájának köszönhetően” – monda Szabó Andrea.

De ehhez egy új politikai erő is kellett

Az emberek autonómia iránti igénye, a koronavírus-járvány kezelésével kapcsolatos fiaskók vagy a társadalmi lecsúszás azonban nem 2024-ben jelentkező jelenségek voltak. Hogy mégis most robbantak, ahhoz pedig a gazdaság megtorpanásán kívül kellett még egy fontos dolog: az, hogy megjelent Magyar Péter és a Tisza Párt.

Az, hogy vannak a kormánnyal szembeni sérelmek a választókban, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a sérelmek a választási eredményekben is látszanak. Ehhez ugyanis kell egy politikai erő, amiről a választók széles tömegei gondolják úgy, hogy hatékonyan képviselheti a sérelmeiket. Szabó Andrea és Kovách Imre egyetértettek abban, hogy Magyar Péter ebben mindenképp nagyon sikeres volt.

Végigjárta például azokat a kis- és középvárosokat, ahol megvolt az emberek igénye a nagyobb autonómiára, és „azt mondta, hogy mi minimum visszaadunk nektek valamit abból az autonómiából, amit a Fidesz elvett, aztán hogy ebből mi lesz, azt majd ti eldöntitek. Ez kulcsfontosságú volt a Tisza Párt erősödésében” – mondta Szabó Andrea. Szerinte a választónak az is szimpatikus lehet, hogy Magyar Péter „ugyanolyan identitáselemeket használ, mint a Fidesz, csak éppen a Fidesz 2010-es éveinek elejéből vagy a 2000-es évek végéből. Azt a Fidesz-gondolatiságot hozza vissza, amire a választók 2010-ben egy határozott igent mondtak.”

„A másik, ami nagyon fontos, és amit az ellenzék soha nem mért fel, akkor sem, amikor nem ellenzék volt, az a nemzet mint integráló erő kikerülhetetlensége a magyar társadalomban és a politikai életben” – tette hozzá Kovách Imre. „Ezt a kettőt, tehát a korai Fidesz-gondolatiságot és a nemzetben gondolkodást megvillantja a Tisza Párt, ezért nem volt nehéz csatlakozni hozzá mindazoknak, akik tele voltak ilyen-olyan sérelemérzettel” – mondta Szabó.

A kutatók szerint az elmúlt húsz évben a Fidesz lényegében kisajátította a nemzetet mint politikai értékkategóriát. A balliberális oldal pedig át is engedte nekik ezt, lényegében lemondtak arról, hogy a nemzet fogalmával foglalkozzanak, ami visszanézve súlyos politikai hibának bizonyult. „A nemzetet, a nemzetit nagyon sokféleképpen lehet felfogni és megélni, de nem mondani róla semmit vagy csak az árnyoldalaival foglalkozni egy olyan társadalomban, mint a magyar, az politikai öngyilkosság” – mondta Kovách Imre.

Magyar Péter viszont nem fél a nemzeti szimbólumok használatától. Rögtön az első rendezvényén azt kérte szimpatizánsaitól, hogy vigyenek nemzeti színű zászlót, viseljenek nemzeti szimbólumokat. Beszédeiben is hangsúlyos szerepet kap a nemzet. Ezért lehet az, hogy azok a szavazók, akik korábban esetleg idegenkedtek attól, hogy egy hozzá hasonló karakterre szavazzanak, a Tisza Párt rendezvényein mégis otthonosan érezhették magukat. „A Fidesz azt üzeni, hogy ha rám szavazol, akkor tulajdonképpen a nemzetre szavazol, és ha elhagyod a tábort, akkor lényegében a nemzetből lépsz ki. Erre jön Magyar Péter, aki kijelenti, hogy ő is a nemzet része, hiszen tagja volt a Fidesz belső köreinek, ráadásul van egy polgári neveltetése is” – mondta Szabó Andrea.

Kovách szerint őt meglepte a Tisza Párt megjelenése, hiszen Magyar Péter színre lépésének nem sok előzetes jele volt. Viszont az, hogy utána ilyen gyorsan ilyen sokan csatlakoztak az az új politikai erőhöz, az már egyáltalán nem meglepő, hiszen ezek a sérelmek és ösztönös remények eleve ott voltak a magyar társadalomban „Emellett a Fidesz frontemberei sokszor már olyanoknak sem nem feltétlenül rokonszenvesek, akik egyébként konzervatív értékrendet vallanak magukénak. Kicsit el is kényelmesedett a Fidesz ebből a szempontból. Egyszerű volt a Tiszához kapcsolódni, hiszen az értékek, amiket sejteni lehet, vagy ki lehet bontani abból, amit Magyar Péter mond, azok széles tömegek számára elfogadhatók. Nem kellett nagyot változniuk nagyon nagy tömegeknek. Kicsit konformista, kicsit konzervatív a mindennapi ember, ez teljesen normális dolog. Nem akar felfordulásokat, stabilitást akar, a családja dolgait szeretné rendben látni, ez nem elítélendő, hanem egy normális ember normális viselkedésmódja. És ebből nem kellett kilépni ahhoz, hogy a Tiszához kapcsolódni lehessen. A Tisza azt üzeni az embereknek, hogy nem kell megváltozniuk. Ráadásul a csatlakozók meg is kapták az ígéretét vagy a látszatát annak, hogy az őket ért sérelem valahogy korrigálódik.”

Kovách szerint a Tisza Párt előretörésében a rendszer működtetőinek elkényelmesedése is közrejátszhatott. „Azt gondolhatták, hogy örökre beállt a rendszer, elég azt csinálni, mint eddig, elég ugyanazokat szlogeneket szajkózni.” Emiatt „egy csomó olyasmire, ami az embereket a Tiszához vitte, a Fidesznek eddig nem volt válasza”. Részben persze azért sem, mert a Fidesz egy erősen centralizált politikai erő, az ilyen szervezetekben pedig nem könnyű gyorsan irányt változtatni akkor sem, ha esetleg a választókhoz közelebb lévő politikai káderek érzik is a változtatás igényt.

Összegezve tehát a Magyar Péter által ígért szebb jövő találkozott a már meglévő elégedetlenséggel.

A legfontosabb ígéret, hogy nem kell megváltoznod

De hogyan néz ki a Magyar Péter által ígért szebb jövő? Szabó Andrea szerint erről nagyon kevés tudományos tudásunk van. Eddigi nyilvános szereplései alapján talán az mondható, egyik legfontosabb politikai ígérete, hogy a szavazónak és a társadalomnak nem kell változnia, a kormányzásnak kell változnia. „Nem azt kérte tőlük, hogy jobboldaliból legyenek baloldaliak. Nem azt kérte, hogy konzervatívokból legyenek liberálisok. Maradjanak olyanok, amilyenek, csak a régi helyett válasszák az újat, mert ami eddig volt, az unalmas.”

Szabó arról beszélt, hogy bizonyos értelemben a Fidesz nem 2010-ben került hatalomra, hanem már 2006-ban megkezdődött ez a folyamat. Tehát „lassan húsz éve van hatalmon a Fidesz és Orbán Viktor. Magyar Péter közben azt mondja, elfogadom, hogy a társadalom többsége jobboldali és konzervatív gondolkodású. De a baloldali és liberális szavazóknak is üzen, amikor azt mondja, hogy maradhattok olyanok, nem ez a legfontosabb kérdés. Az üzenet az, hogy én jobban fogom csinálni, mint a Fidesz. Egész pontosan úgy fogom csinálni, mint a Fidesz ígérte a 2000-es években.”

Szabó Andrea szerint akkor lehet majd tisztábban látni ebben a kérdésben, ha a Tisza Pártnak lesz konkrét kidolgozott politikai programja. „Annyit tudunk most, hogy Magyar Péter nagyjából azt gondolja a világról, mint a Fidesz, csak kicsit modernebb és nyugatosabb változatban. Nekem erről az MDF és az 1989–1990-es rendszerváltás folyamata ugrik be. A szlogenjük az volt, hogy rendszerváltást akarnak, de ebben a folyamatban ők képviselik a nyugodt erőt. Akkor sem tudtuk pontosan, mit jelent ez a nyugodt erő. A rendszerváltás mibenlétéről sem voltak különösebb ismeretek, de a választópolgárok mégis azonosultak azzal a csalóka ígérettel, hogy maguknak nem kell megváltozniuk, amikor eldobják a szocializmust. Kapnak helyette valami mást, ami az ígéretek szerint azért annyira nem lesz rossz.”

Ennek azért lehet jelentősége 2026-ban, mert a magyar választók mindig gyanakodva tekintenek a radikális változások ígéretére. Kovách Imre korábban úgyvélekedett, hogy a 2022-es ellenzéki kampány túlságosan forradalmi hangulatú volt, miközben azt sem magyarázták el rendesen az ellenzéki pártok, hogy mit csinálnának kormányra kerülve. „Az elmúlt harminc évet nézve a magyar választó meglehetősen bölcsen viselkedett. Mindig próbálták valahogy ellensúlyozni a politikai kataklizmák következményeit, amiből azért volt pár. A tömegek történelmi tapasztalata azt diktálja, hogy gyanakvással álljanak a nagyobb változásokhoz, mert azokból nagy tömegek mindig vesztesen jöttek ki. Itt akár a rendszerváltásra is gondolhatunk. Rengeteg sérelem keletkezett, rengetegen veszítették el az egzisztenciájukat vagy az autonómiájukat. Ezek alapján szavazták aztán egyik vagy másik oldalra. Most kaptak valakit, akiről elhiszik, hogy ezen változtatni tud, de úgy, hogy nekik nem kell változniuk. Nem kell változtatniuk a fogyasztói vágyaikon és a társadalmi álmaikon.”

Az értelmiség sokszor a választók széles rétegeit hibáztatta a politikai kudarcokért. Hasonló történt a 2022-es választások után is, amikor a szegényeket tették meg felelősnek az újabb fideszes kétharmadért. Kovách Imre szerint Magyar Péter nem esik ebbe a hibába.

Eljöhet az a pillanat, amikor minden összeesküszik Fidesz ellen

A társadalmi-gazdasági problémákon túl más kihívásokkal is szembe kell néznie a Fidesznek. Miközben Magyar Péter intézményi és elit rendszerváltásról, a haza visszavételéről beszél, addig Orbán Viktor változatlanságot ígér. „Mi sose ígértük az embereknek azt, hogy minden problémájukat megoldjuk. Sose ígértük, hogy megváltjuk őket. Egy dolgot ígértünk, hogy mi itt leszünk velük. Ha fúj, ha esik, mi itt leszünk velük” – mondta a fideszes holdudvar előtt Kötcsén a miniszterelnök.

Szabó Andrea szerint ezzel az a probléma, hogy a Fidesz által felépített centralizált állam valójában nem is ígérhet mást, mint hogy megold mindent. Hiszen a centralizáció lényege pont az, hogy ők oldanak meg mindent. „Az sem tiszta, hogy ezzel mit akar mondani Orbán. Hogy folytatjuk, amit csináltunk? Erre a június 9-i választáson azt a választ kapták, hogy eddig jól csináltátok, de most már elégedetlenek vagyunk.”

Szabó Andrea úgy gondolja, hogy a Fideszben is felismerték, hogy váltani kell, valami másra van szükség. „Az elmúlt másfél-két hónapban látszik egyfajta léptékváltás a miniszterelnök működésében. Ennek legfontosabb és legszembetűnőbb megnyilvánulása a fizikai megjelenése.

Most először van olyan helyzetben Orbán, amikor a saját fizikai megjelenésének megváltoztatásával üzeni meg a választóinak, hogy felveszi a versenyt a kihívójával.

Ezek persze szimbolikus, látszólag apró dolgok, de a politikában óriási jelentőségük van a szimbólumoknak.”

Nagy kérdés, hogy 14 évnyi kormányzás után Orbán Viktor és kampánycsapata mennyire képes rugalmasan reagálni a megváltozott politikai helyzet jelentette kihívásokra. Maga a miniszterelnök is elismerte, hogy fiatalításra lenne szükség a Fideszben. Csakhogy ez nem olyan könnyű közel húszévnyi kormányzás után. Kikopott vagy kiszorult közben a Fidesz első vonalából sok tehetséges és agilis politikus, helyüket pedig pártkatonák vették át, akik sokszor képtelenek saját döntések meghozatalára. „Van tehát egy generációs vákuum a Fideszben, mert akik a nagy öregek helyett jöttek, azok nagyrészt színtelen-szagtalan végrehajtó emberek” – mondta Kovách Imre.

Igaz, a Tisza Pártnak meg nem is nagyon vannak országosan ismert politikusai Magyar Péteren kívül. Van viszont egy erős mozgalmi jellege, ami nagyon sok civil energiát tud mozgósítani, jegyezte meg Kovách Imre. „Éppen ezek a civil energiák tompítódtak le a Fidesznél a rendszer autoriter jellege miatt.”

Szabó Andrea szerint a Tisza Párt elsősorban a Fidesz szavazótáborának peremén lévő szavazókat tudja megszólítani, ha egyáltalán képes erre. Róluk általánosságban azt mondható el, hogy nem kötődnek a politikához, nem nagyon rendelkeznek politikai ismeretekkel. Jellemzően a választás napján vagy közvetlenül előtte döntik el, hogy melyik pártra szavaznak, és döntésükben az anyagi megfontolások dominálnak. Többnyire a fiatalok és az alacsony iskolázottságúak tartoznak ebbe a választói csoportba. „Az a kérdés tehát, hogy melyik ajánlat lesz erősebb a 2026-ban. A Fideszé, ami azt mondja lényegében, hogy már ismertek minket, itt vagyunk húsz éve, van köztünk egy szerződés, és most most már tényleg megadunk nektek mindent. Vagy a Tiszáé – amennyiben 2026-ban még érdemi kihívók lesznek –, ami pedig azt mondja, hogy mi majd jobban csináljuk, mint a Fidesz. Tényleg visszaszorítjuk a korrupciót, de azt nem tudjuk megígérni, hogy mindent megadunk, hiszen nem tudjuk, milyen állapotban van az államkassza. Itt a fő ígéret tehát az őszinteség lehet.”

Azon is sok múlhat, hogy a Fidesz ajánlata elég lesz-e azoknak a választóknak 2026-ban, akik a rezsicsökkentéssel már 2014-ben, később pedig 2018-ban és 2022-ben is kaptak a Fidesztől. „A választásszociológia egyik alaptétele, hogy aki egyszer már egy adott párt szavazója volt, nagyobb eséllyel fog később ugyanarra a pártra szavazni, mint egy másikra. Ez még akkor is igaz, ha ez az új párt majdnem ugyanaz, mint a régi. Igaza van abban Orbánnak, hogy 2026-ban világképek csapnak össze: a múlt és a jövő világképe.

De ebben az értelemben lehet, hogy Orbán testesíti meg a múltat.

A jövő pedig egy bizonytalan jövő lesz, hiszen nem tudjuk, hogy mire lehet számítani az új politikai erőtől a hatalomra kerülése esetén” – mondta Szabó Andrea.

Szűk másfél évvel az országgyűlési választások előtt tehát úgy tűnik, azok a társadalmi-gazdasági folyamatok jelentik most a legnagyobb fejtörést a Fidesz számára, amiket a NER működése termelt ki. A centralizáltság fokozódása, az autonómia visszaszorulása, a halmozódó érdeksérelmek a társadalom különböző rétegeiben mind-mind egyenesen következnek a Fidesz hatalomgyakorlásának logikájából. „Ami eddig pozitívum volt a választók szemében, az akár átfordulhat negatívummá. A fociban is úgy van, ha jól megy egy csapatnak, akkor minden lövés bemegy, aztán egy ponton a kapufáról is kifelé pattan a labda – fogalmazott Szabó Andrea. – Létrejöhet az a pillanat, amikor minden összeesküdhet a Fidesz ellen. Úgy is elveszítheti egy párt a választást, hogy mindent pontosan ugyanúgy csinál, mint a korábbi választásokon. Bár akkor azt mondták a választók, hogy igen, pont erre van szükség, a következő választáson ugyanarra azt is mondhatják, hogy eljött a változtatás ideje.”