Eutanázia: az emberi méltóság tisztelete, vagy ellentmondás a természet törvényével?

Vita zajlott a Brain Baron az eutanáziáról, ahová eredetileg négy vitapartnert hívtak meg, Philip Nitschke, a Sarco Eutanáziagép feltalálója azonban nem tudott megjelenni a beszélgetésen – a moderátor elmondta, hogy mivel nyomozás indult a találmányával kapcsolatban Svájcban, hazautazott. A kapszulát pár napja használták az országban először, a rendőrség több embert letartóztatott öngyilkosságra való felbujtás és öngyilkosságban való bűnsegédlet gyanújával. Nitschke nélkül azonban a beszélgetés némileg egyoldalú lett: egyedül Sándor Judit jogász, bioetikus, a CEU tanára érvelt az eutanázia mellett, Frivaldszky János jogfilozófus pedig mellette, és valamiért meghívták Köves Slomót, a Egységes Magyar Izraelita Hitközösség főrabbiját is.

Köves Slomó azzal kezdte a beszélgetést, hogy felsorolta, mi a különbség az általános etika és a zsidó tanok között: míg előbbiben az ember bármit csinálhat egészen addig, amíg nem árt vele másoknak, a zsidó hit szerint még akkor is bűn, ha valakinek segítünk véget vetni az életének, ha az az ő akaratával történik; míg előbbiben az élet véges, utóbbiban végtelen; míg előbbiben a beleegyezés gondolata szabad egészen addig, amíg nem árt vele az ember másoknak, addig a zsidó hitben az élet az alkotóhoz tartozik.

Frivaldszky János is egyértelműen az eutanázia ellen foglalt állást, ő úgy gondolja, hogy az ellentmond a természet törvényének, és az eutanázia gyakorlatilag megakadályozza, hogy az emberi lélek kiteljesedjen. Szerinte ma már túl sok fogalma van az eutanázia különböző fajtáinak, és nem látjuk a fától az erdőt, nagyjából azt, hogy az emberi lélek is mennyire fontos.

Sándor Judit kicsit más oldalról közelítette meg a témát: szerinte az emberi méltóság tisztelete a fontos, ezért gondolja azt, hogy az eutanáziának legálisnak kellene lennie. Mielőtt azonban valaki az eutanázia mellett döntene, sok mindent figyelembe kell venni: az egészségügyi rendszert, hogy az illető megkapott-e minden lehetséges segítséget ahhoz, hogy enyhítse a fájdalmát vagy javítson az egészségi állapotán, a megfelelő palliatív ellátást, hogy van-e bármilyen más megoldás a helyzete javításán.

„Az a mód, ahogy valaki haldoklik, az élettörténetének része, és az emberi méltósághoz tartozik. A 21. században már nem beszélhetünk egy betegség természetes lefolyásáról, mert évekig kezelik az embereket, beavatkoznak a természetes lefolyásba” – mondta. Azt is megjegyezte: nem szerencsés, hogy a beteg emberek ma izoláltak, a halál tabu, és nem beszélhetnek az állapotukról olyan nyíltan, mint szeretnének. Szerinte emberi jogi szempontból az emberi méltóság tiszteletéhez hozzátartozik az életük megszüntetésére irányuló vágyukat is. Szintén az izolációra visszatérve mondta azt is, hogy azok az orvosok, akik tudják, mi folyik a kórházakban, a halálos betegségek utolsó éveiben, nagyobb arányban utasítják vissza a kezelést, ha ők is megbetegszenek, mint azok, akik nem látnak bele ebbe a rendszerbe.

„Ha a sérült agy felébred a halál előtt, nagyon fontos, jelentőségteljes dolgokat tesz, a haldoklók megbocsátanak és bocsánatot kérnek, elmondják a szeretteiknek, hogy szeretik őket, elbúcsúznak végül. A spirituális dimenzió már bizonyított” – mondta Frivaldszky János. Azt is hozzátette, hogy az élet legfontosabb szakaszai az életút végén történnek, és szerinte a ez a méltóság lényege.

Sándor Judit azt mondta, hogy a szabályozás és a megfelelő jogi háttér nagyon fontos, és abból kell kiindulni, hogy egy egyén méltóságát nem írhatja felül még olyan dolog sem, ami a társadalom vagy a tudomány érdekében történik. „Voltak olyan országok, ahol egy bizonyos életkor felett a mentő már nem ment ki a betegekért, ezzel próbáltak pénzt spórolni” – mondta.

Köves Slomó kiemelte, hogy a zsidó hit szerint az embernek szabad a saját haláláért imádkozni, de aktívan azt nem keresheti, vagyis nem követhet el öngyilkosságot, és nem is kérhet mást ilyenre. A passzív eutanázia, vagyis az, ha valaki egy betegségre visszautasítja a kezelést, szintén engedélyezett a valláson belül. Ő úgy gondolja, hogy mivel az embert isten képmására teremtették, be kell teljesítenie a feladatát, és az élete utolsó pillanataiban is erre kell törekednie.

Frivaldszky János szerint az öngyilkosság egy pszichológiai probléma, és a szenvedés is pszichológiai, szét kell választani a fájdalomtól, hiszen a szenvedés szubjektív. Sándor Judit szerint többfajta életvégi szenvedés létezik, és vannak olyan esetek, amikor egy betegség kezelésének visszautasítása nem elég. Az eutanázia jogának megállapításánál nincsenek objektív sztenderdek, az egyén képes megállapítani a saját állapotát, de kívülről nem ítélkezhetünk az életéről, mert akkor nem tiszteljük az emberi méltóságot, mondta. Arra, hogy kire lehet érvényes az eutanázia joga, országonként más módszerek vannak, az Egyesült Államokban inkább orvosi sztenderdeket állapítottak meg, az Európai Unióban inkább morális szabályok alapján beszélnek a témáról. Szerinte figyelembe kell venni a betegséget, azt, hogy mi a szenvedés mértéke, és nemcsak a fájdalmat, hanem azt is, hogy a beteg mennyire függ más emberektől, hiszen nemcsak a fizikai fájdalmat nevezhetjük szenvedésnek. Példaként az ALS-t hozta fel, ami nem a fájdalom miatti fizikai szenvedést hozza inkább magával, hanem a másra utaltságot, a fizikai leépülést. Sándor Judit szerint fontos, hogy megértsük a különbségeket az emberek között.

Köves Slomó azzal érvelt, hogy az orvosok etikai állapotát is befolyásolja az eutanázia legalizálása, azt mondta, hogy a Bibliában benne van: az orvosoknak meg kell gyógyítaniuk a betegeket. Az időseket tisztelni kell, mondta, és nem megállapítani, hogy bizonyos embereknek bizonyos kor fölött bizonyos betegséggel meg kell halniuk.

Sándor Judit szerint a professzionális integritás nagyon fontos, egy orvosnak nem szabad kezdeményeznie az eutanáziát, de egy orvosnak is csalódás és frusztráció, ha a betege szenved, fájdalmat él át. Feltette ugyanakkor a kérdést, hogy a fájdalom meghosszabbításának elkerülése nem szerepe-e ugyanúgy az orvosnak. Szerinte jó szabályozás kell ebben a témában, az nem jó gyakorlat, ha komoly betegség nélkül is lehet eutanáziát végezni.

„Vegyük figyelembe, hogy azok az emberek, akik öngyilkosságot akartak elkövetni azzal, hogy leugranak a Golden Gate hídról, mind megbánják, amit tettek, ha túlélik” – mondta Frivaldszky János. Szerinte el kell kerülni, hogy olyan fiatalok férjenek hozzá eutanáziához, akiknek mentális problémáik vannak, vagy olyan fizikai bajuk, ami valójában nem jelent komoly szenvedést.