A maffiamódszerek a kertben is működnek

Újbuda és Budaörs határán szállunk le a buszról, és pár perc séta után jutunk el a Budapest Bike Maffia Felsőörsöd utcában lévő Farmjának kapujáig, amit meglepetésünkre tárva-nyitva találunk. Óvatosan hahózva lépünk be, buja veteményesek között sétálunk, mire a távolban végre embereket pillantunk meg. Egy raklapbútorokkal berendezett teraszra érünk, az asztalon frissen leszedett almával, körtével és fügével vár minket Havasi Zoltán, a Bike Maffia Egyesület vezetője és Ágoston Eszter, a Maffia Farmjának vezetője.

Mint elmondják, mindössze két éve vásárolták meg ezt a 2400 négyzetméteres területet, ami korábban két telek volt, még most is megvan középen a kerítés maradványa. „A bejárattól nézve a bal oldalon egy szőlőültetvény volt, elég rossz minőségű borszőlőből, ezért nagy részben megszüntettük. A telek másik felén pedig gyakorlatilag egy dzsungel volt, néhány gyümölcsfával és egy kis faházzal, amit most felújítottunk, és egy büfét szeretnénk benne berendezni” – kezd a mesélésbe Havasi Zoltán.

A tereprendezés óriási feladat volt, egy évbe telt, mire megtisztították a területet. Míg dolgoztak, folyton azon gondolkodtak, hogy miként is lehetne a legjobban hasznosítani a területet. „Végül arra jutottunk, hogy mivel a Bike Maffia alapvetően rászorulókat, mélyszegénységben élőket segít, ami zöldséget, gyümölcsöt itt megtermesztünk, az lesz a legjobb, ha szintén a rászorulóknak szánjuk. Egy részét elszállítjuk a Vitaminkommandónak, ők a hajléktalanoknak szánt szendvicsekbe teszik, a többit pedig szállókra vagy gyermekotthonokba visszük.”

A természet saját intelligenciáját próbálják használni

Ágoston Eszter szerint noha a célon elég sokáig gondolkodtak, de az a kezdetektől teljesen egyértelmű volt számukra, hogy a kertben nem fognak sem műtrágyát használni, sem pedig vegyszerekkel permetezni, hanem a permakultúrás gazdálkodás mellett teszik le a garast. „Szerencsére egyre több szó esik arról, hogy mennyire elhibázott a termőtalaj műtrágyával kezelése, vagy az egységes méretű, formájú gyümölcsök, zöldségek preferálása, és egyáltalán az, hogy az elmúlt jó pár évtizedben valahogy mindig ki akartuk küszöbölni a mezőgazdaságban azt, ami természetes. Mi hoztunk egy nagyon erős döntést arról, hogy itt semmi ilyesmit nem csinálunk.”

A permakultúrás gazdálkodást annyira komolyan veszik, hogy például nem irtják ki a földből spontán kinövő magoncokat sem.

„Abban az egyensúlyban hiszünk, hogy a fa tudja, tőle milyen távolságban kell hogy legyenek a gyerekei. A természet saját intelligenciáját próbáljuk használni, mert azt látjuk, hogy ha ebbe belenyúl az ember, akkor az valahol máshol deficitként jelentkezik.”

Mint mondják, a terület megtisztítása után éppen ezért talajcserét sem végeztek, mert azt is fontos célkitűzésnek tartották, hogy mindent, amit változtatnak, azt lehetőség szerint már az itt lévő dolgokból hozzák létre. Ez alól az egyetlen kivétel a komposzt volt. Az első nagy komposztadományt a Főkerttől kapták, nagyjából másfél tonnát, azt se tudták, hogy hova helyezzék el hirtelen. Aztán szépen lassan beleforgatták a veteményesekbe, de még mindig van belőle egy nagyobb halom.

„Azóta saját komposztálónk is lett, amiben külön gyűjtjük a levágott füvet és egyéb nyesedékeket, illetve a lehullott gyümölcsöket, zöldségeket. Tehát nem kicseréltük a talajt, hanem egy kicsit felturbóztuk – magyarázza Ágoston Eszter. – Ennek az lett az eredménye, hogy néhol olyan növények is nőnek, amiket nem mi ültettünk, hanem a komposzttal együtt kaptuk a magokat, de mi ennek örülünk, mert ezek ilyen kis természeti csodák.”

Mint a farm vezetője megmutatja, csepegtető van lefektetve minden ágyásba, amit szintén adományba kaptak. „Van egy 12 méter mély ásott kút a telken, abból végezzük a locsolást, de ebből az elmúlt két évben augusztus elejére mindig elfogyott a talajvíz. Ezért azt találtuk ki, hogy a két ház tetejéről tartályokba gyűjtjük az esővizet, amit a gravitáció segítségével levezetünk két másik tartályba, majd azokból az ágyásokba, mivel a ház jóval magasabban van a veteményeseknél. Mivel az idén elég kevés eső esett, már épp kezdtünk aggódni, hogy mi lesz, de szerencsére kiderült, hogy a kert jobb oldalán korábban szintén volt egy fúrt kút. Hívtunk egy szakembert, aki kitisztította, most van bevizsgáltatás alatt a víz, reméljük, hogy ivóvíz minőségű lesz, mert az jelenleg nincs a telkeken” – mondja Eszter.

A komposzt beforgatása után az első próbavetések már tavaly tavasszal elkezdődtek, hogy lássák, mit hogyan bír a talaj. A magok és a palánták felajánlás útján érkeztek a kertbe, illetve a Budapest Bike Maffia kávézójában (Másik szoba) gyűjtöttek rá pénzt.

Nagyon szeret itt lenni, és mi is nagyon szeretjük

A kertművelést önkéntesek segítségével végezték, de van egy saját alkalmazottjuk is, Péter, aki az Aszódi utcai hajléktalanszállóról jár ki hozzájuk szinte a kezdetek óta segíteni. Neki és a farm előző vezetőjének, Balassa Bettinek volt köszönhető, hogy idén tavasszal már nagyüzemi termelésbe tudtak kezdeni, és júniusban hivatalosan is megnyitották a Farmot.

Péterrel nem tudtunk találkozni, mert kórházba került a látogatásunk előtti héten, és mint a farmosok mondják, úgy tűnik, hogy egy ideig most nélkülözniük kell, mert a férfinak súlyos betegsége van.

„Pedig nagyon szeret itt lenni, és mi is nagyon szeretjük, hogy itt van. Egyszerűsített foglalkoztatással alkalmazzuk heti 2-3 napban, de ő ennek ellenére szinte mindennap kijön, a többi napokon önkéntesként. A fizetéséből állja többek között a hajléktalanszállón a szállását, ami egy hónapban 39 ezer forintba kerül”

– mondják.

Szeptember elején az ágyásokból még bőven kacsingatnak a paprikák, a paradicsomok, meg is beszéljük, hogy amelyik még zöld, nem biztos, hogy már be fog érni, de Eszter azt mondja, még nincs szíve kihúzgálni őket. „Az első termelési évünk elment azzal, hogy megnéztük, mi hogyan történik, ha a természetes folyásában mennek a dolgok. Gyűjtöttük a tapasztalatokat arról, hogy milyen növények szeretik az itteni talajt, és melyek nem. A második évben ezek alapján viszonylag színesre húztuk a palettát, és sokféle zöldséget vetettünk. Nyolc-tízféle paradicsomunk van, többféle méretben a koktéltól a nagy szeműig, a sárgától a piroson át a liláig. Háromféle édes paprikánk és rengeteg csilink van. Folyamatosan kísérleteztünk, és egyelőre úgy tűnik, hogy minden zöldség szeret itt lenni nálunk, szépen terem a szilva-, az alma- és a körtefa, a dió, a meggy, a birs, a naspolya, a mandula, a cseresznye, és a meghagyott szőlő is.”

Ez elég nagy szó, hiszen számtalan biokertészettel ellentétben itt nem dolgoznak képesített szakemberek. Eszternek sem ez a szakmája, bár van egy aranykalászos gazda végzettsége és rengeteg otthoni tapasztalata, hiszen a saját kertjében szintén vegyszermentesen termeszt zöldségeket, gyümölcsöket. „A farm előző vezetőjétől, Bettitől bármikor kérhetek segítséget, de van két kertész ismerősöm is, akik szintén a rendelkezésünkre állnak, és nagyon jóban vagyunk a Kert TV-s McMenemy Márkkal, akivel szintén tudunk konzultálni, ha valami problémába ütközünk” – mondja.

A veteményesben sétálva eközben hatalmas fejű fehér és lila káposztákat látunk, meg néhány uborkát, cukkinit, fejes salátát, és egy-egy megkésve termést hozó padlizsánt. Ágoston Eszter azt meséli, hogy talajtakarást használtak idáig, hogy a nedvességet jobban benn tarthassák a földben. A levágott füvet az ágyásokra oszlatták szét, ahogy a karalábé vagy a káposzta külső leveleit is. „A szalmával ellentétben, ami mindenféle nem kívánt látogatót is be tud hurcolni a területre, mint például a lótetűt, mi azt preferáljuk, hogy azt használjuk, ami itt a területen nőtt.” A takarást az esős időre készülve múlt héten szedték fel.

Mint megtudom, a veteményest fűszernövényekkel védik meg a kórokozóktól és a károsító rovaroktól: büdöskék, zsályák, citromfüvek sorjáznak, és mint kiderül, a mentákat is azért ültették, hogy a korábban ott élő hatalmas hangyakolóniát elriasszák. „Amióta ezeket beültettük, békén hagyják a kertet, még poloskáink sincsenek” – mondja a farm vezetője.

A klimatikus időjárás a fügének egy álom

A megmaradt szőlőlugas túloldalán az aszályos nyár után meglepően zöld a fű. Erre Eszter azt mondja, hogy nincs ültetett füvük, „azt nézzük és próbáljuk meg értelmezni, hogy éppen milyen típusú fűféle nő, abból tudjuk kiolvasni, hogy a talaj éppen milyen tulajdonságát gyógyítja. Idén például rengeteg egynyári seprence nőtt, ami soha korábban nem volt, ezért elég valószínű, hogy azért nőtt, mert jó szárazságtűrő és jó talajtakaró, tehát hiába inváziós növény, rengeteg árnyék lett alatta, így védte magát a kert a hőségtől, erre volt szüksége. Nem is égett ki a fű alatta, ahogy azt egyébként sok, agyongondozott füvű kertben látni lehetett. Azt gondolom, hogy

ezekben az aszályos időkben érdemes figyelni, hogy mit üzen nekünk a természet, mert nincs annyi víz a világon, amennyit egyébként ilyenkor locsolásra elöntözhetnénk.”

Feljebb sétálva elérünk a mediterrán sarokba, ahol rengetegféle csilit, köztük zsibbasztóan csípőseket is termesztenek, de ezeket nem adják adományba, nyugtat meg Eszter. „Most merült fel az az ötlet, hogy legyen belőle csilikrém, amit BBM farmos brandként árusíthatnánk, a bevételt pedig visszaforgathatnánk ide.”

A csilik mellett egy bőven termő fügefájuk is van, ez szintén friss ültetés. Eszter szerint „az az klíma, ami most begyűrűzik az országba, a fügének egy álom, érdemes lehet még többet ültetni ide”. A mellette álló két kivi viszont elég rosszul néz ki, erre Eszter azt mondja, hogy bár az időjárás nekik is kedvező lenne, nem bírják a sziklás talajt. De egyelőre még nem vágják ki őket, reménykednek, hogy hátha megmaradnak.

Van egy másik kevésbé sikeres története a farmnak, avat be Ágoston Eszter. Adományba kaptak vertikális kerthez való tálcákat, polc- és öntözőrendszert, de azok most a kis házban várják jobb sorukat. „Azt hittük, hogy nemcsak beltérre lesz jó, hanem kültérre is, UV lámpa nélkül, csak napsütéssel, de sajnos nem működött. A szélső palánták szépen megindultak, de a középsők elindultak a nap felé, és lett egy csomó ferde növényünk. Ráadásul az öntözése sem volt egyszerű, mert az esővízben lévő szerves anyagok miatt a csövek elalgásodtak, és egy idő után elzáródtak, lehetetlenné téve az öntözést. Úgyhogy ezen a ponton abban maradtunk, hogy mondjuk ki, ez egy sikertelen kísérlet volt. A felszerelést majd megpróbáljuk eladományozni egy olyan intézménynek, amely beltéren tudja hasznosítani” – meséli.

Ezt leszámítva sikeresnek tartják a farmon folyó permakultúrás gazdálkodást, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy belekerültek az európai uniós kezdeményezésű LOESS-programba, ami a talaj egészségének fontosságát hangoztatja, azt, hogy a talajlakók és a talaj ökoszisztémája mennyire fontos része a jó hozamú termelésnek. Diákokból álló csoportok érkeznek hozzájuk a jövőben szerte Európából, hogy különböző mérésekkel és a saját szemükkel győződhessenek meg arról, hogy egy permakultúrás gazdálkodás megáll a saját lábán.

Nem szabad tétlenül ülni és várni a katasztrófát

Az azonban, hogy jövőre mit fognak vetni, még kérdéses, ugyanis mára már azt is tudják, mit fogadnak jól az adományozottjaik. „Kiderült például, hogy a padlizsán, a spenót és a mángold nagyon megosztó zöldségek, sokan nem szeretik, így valószínűleg jövőre már nem fogjuk vetni – mondja a farm vezetője. – De olyan tapasztalataink is lettek például, amikre korábban nem is gondoltunk, hogy karalábét sem érdemes termeszteni, mert az meg azért nem fogy el, mert a hajléktalanszállókon élő embereknek jellemzően hiányos a fogazatuk, egyszerűen nem tudják elrágni.”

Az, amit a talaj és az adományozottjaik is szeretnek, egyelőre a paprika, a paradicsom, az uborka, a cukkini, a saláta és a különböző fűszernövények, tehát elképzelhető, hogy jövőre inkább ezekből vetnek majd többet, és nem lesz ennyire színes paletta.

Arra a kérdésemre, hogy Péter mellé szeretnének-e több hajléktalan munkást felvenni, Havasi Zoltán azt feleli, hogy alapvetően a támogatóktól függ, hogy tudnak-e munkát adni másoknak is. „Az egyik ágyásunkat már örökbe fogadta az egyik támogatónk egymillió forintért egy szezonra. Ha több ágyást is sikerülne örökbe adni, több lehetőségünk lenne a foglalkoztatásra is.”

Addig viszont az a tervük, hogy a balatoni nyaraltatáshoz és az éttermi élmény adásához hasonlóan minél többször hozzanak ki a farmra hajléktalan embereket a szállókról egy-egy napra, „hogy főzzenek egyet, érezzék jól magukat, szívjanak friss levegőt. Hogy egy kicsit úgy érezzék magukat, ahogy kéne, ahogy az mindenkinek jár.”

Az önkéntes kertészek segítségére viszont továbbra is számítanak, ahogy arra is, hogy a vitaminkommandós csapatukhoz hasonlóan, ide is sikerül elcsábítaniuk a fiatalokat. Zoltán szerint „az a mi kapudrogunk, oda már rengeteg fiatal jön.

A Bike Maffiának van társadalmi felelősségvállalása a jövő generációi felé is, és azt látom, hogy ők jól megfoghatók, és a jó ügyek mellé állíthatók. Ráadásul az ő tudatalattijukban sajnos már benne van a klímaváltozástól való rettegés. Mi jelentőségünkben és méretünknél fogva ugyan csak kicsiben, de itt meg tudjuk mutatni, hogy lehet másképp csinálni, nem szabad tétlenül ülni és várni a katasztrófát.

Szerencsére a Plusz egy szendvics-program miatt elég sok középiskolával vagyunk kapcsolatban, ezért abban is gondolkodunk, hogy kihozhatnánk ide osztályokat, akár egy biológiaóra keretében is.”

Ágoston Eszter ehhez még hozzáteszi, hogy úgy látja, hogy „van most egy tranzíció a generációk között, és van remény arra, hogy a jövőben nem az úszómedencés ház az előtte parkoló G Mercivel lesz a menő, hanem az, hogy mit tettél a közösségedért. Egy olyan világ felé menetelünk ugyanis, ahol egymásra leszünk szorulva, és az ellenségből megint a szomszédunk lehet a legjobb barátunk. Hogy ez 10 év múlva fog megtörténni vagy 30 év múlva, azt nem tudom, de a közösség ereje fel fog erősödni, és a kedvesség, az egymásra, a természetre való odafigyelés újra érték lesz. Ezt a mai gyerekeken már látni, sokan jönnek önkénteskedni, és utána mindig azt mondják, hogy korábban nem is tudták, hogy egy helyen ennyi kedves, jó fej emberrel lehet találkozni.”

Eddig csak öntöttük bele a pénzt

A Bike Maffia Egyesület vezetője szerint amit két évvel ezelőtt elkezdtek kitalálni, az mostanra kezdett el beérni, „a Farm kertészeti lába nagyjából mostanra végleges, de amiből fenn is lehetne tartani, az csak most kezd beindulni. Eddig csak öntöttük bele a pénzt, de a jövőben szeretnénk elérni, hogy fizetős szolgáltatásokat hozzunk ide, amiknek a bevételét a farm fejlesztésébe forgathatjuk vissza.”

Már eddig is voltak céges felajánlásaik, ennek keretében végezték el többek között a bontási és tereprendezési munkákat, vagy építették meg a kerítést és a lugasban lévő kis konyhát. De a parcellák örökbe adása mellé most azt találták ki, hogy felkínálják a kertet cégeknek különböző programokra. Ahogy Havasi Zoltán mondja, „sok cég szeretne a társadalmi felelősségvállalásban részt venni, segíteni önkéntes munkával, pénzzel vagy tárgyi adománnyal. Mi abban vagyunk különlegesek, hogy nemcsak ebben tudunk segíteni nekik, hanem jöhetnek hozzánk kreatív csapatépítésre is, ahol kiszakadhatnak a megszokott környezetükből, és a farmon olyan munkákat végezhetnek, amiktől egy kicsit jobb embernek érezhetik magukat. És ha bográcsozni szeretnének, még azt is tudjuk biztosítani, hogy a felesleget elszállítjuk a szállókra vacsorának.”

Ebből a célból készül a faházban a Nomádkának nevezett büfé, ami jövőre, ha kész lesz, akkor már full service-t tudnak adni a céges csapatépítéseknek. A sörpadok már kint vannak, ránézésre 150 embert le tudnak ültetni. Zoltán szerint „az egyik nagy élelmiszerlánc már be is jelentkezett, hogy itt akarnak nálunk családi napot tartani, nekik már tervezzük, hogy fermentáló- és balkonkertészeti workshopot tartunk”. De várnak még támogatót vagy önkénteseket a most még raktárként használt, meglehetősen rozoga kőház felújítására is, aminek a pincéje ráadásul akkora, hogy gombatermesztésre is kiváló volna.

„Már annak is örülnénk, ha legalább építőanyagokat vagy alkalmazottakat adnának kölcsön, ahogy Esztert is kölcsön adta nekünk a Rewind Creative Agency, amely társadalmi vállalkozások mellé áll oda abból a célból, hogy a márka építéséhez és a kommunikációs stratégiához hozzájáruljanak a tapasztalataikkal” – mondja Zoltán.

De addig is, amíg a fizetővendégek megérkeznek, a szociális területen dolgozó szakembereket bármikor várják ingyen és bérmentve a csapataikkal, mert szerintük az is nagyon fontos, hogy azok is tudjanak rekreálódni, akik a legelesettebbekkel foglalkoznak. „Szeretnénk nekik segíteni abban, hogy legalább egy-egy napra ki tudjanak szakadni, idejöjjenek feltöltődni a természetbe, mert ez egy borzasztó megviselő munka lelkileg, és a kiégés ebben a szakmában nagyon sokakat érint. Legutóbb a BMSZKI Aszódi utcai csapata jött ide egy csapatépítő meetingre, nemsokára pedig a Pető intézeti dolgozókat várjuk majd egy napra, akik gyerekekkel látogatnak el hozzánk egy integratív foglalkozásra” – mondja a farm vezetője.

Havasi Zoltán szerint ez a tervük a BBM Charity Festjének a folytatása, „oda is a civil szektort hívtuk meg, a szociális ágazatban dolgozó embereket, hogy egy napra legyünk közösen együtt, és ne csak unalmas konferenciákon találkozzunk, hanem laza, kötetlen formában tudjuk átbeszélni a feladatainkat, főzzünk valamit, igyunk egy fröccsöt, lazuljunk. Mindez nekünk, a Bike Maffia tagjainak is nagyon fontos, mert ha baj van, mi is csak rájuk támaszkodhatunk.”

A remény kertje

De ezen felül is szeretnék, ha a farm közösségi térként is funkcionálna, ezért pályáztak a MagNet Bank által finanszírozott KAP-programra, aminek a keretén belül a családok átmeneti otthonaiból, gyermekotthonokból hoznak a farmra gyerekeket. Legutóbb a Csörögi tanodás gyerekek jártak a farmon, akik a Humusz Szövetségtől tanultak a komposztálásról és a talajlakókról. Gyártattak nekik plüssállatokat, „volt pajor, csótány, szarvasbogár, kukac, földigiliszta, és a gyerekek annyira megszerették őket, hogy úgy rohangáltak egész nap, hogy ezeket ölelgették és tekerték a nyakukba sálnak” – meséli Ágoston Eszter.

„Döbbenetes, hogy azok a gyerekek, akikről azt meséli a gyermekotthonban dolgozó munkás, hogy egyébként egyáltalán nem esznek meg semmilyen zöldséget, kijönnek ide, és két pofára tömik. Nekem az első élményem ezzel kapcsolatban az volt, hogy az első gyerekcsoport, amelyik bejött ide, amit elért, mindent megkóstolt, megevett, de úgy, hogy a lehullott gyümölcsöt, a félig érett zöldséget, a zöld paradicsomot is. Volt is ettől egy kellemetlen érzésem, de aztán egy segítő felvilágosított, hogy

ez nem gátlástalanság, hanem egyszerűen ezeknek a gyerekeknek iszonyú vitaminhiányuk van, mert a gyermekotthonokban nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű zöldséghez és gyümölcshöz – ez elég szívszorító volt. Most már felkészülünk erre, és előre leszedjük nekik a gyümölcsöket, zöldségeket, és beletesszük fejenként mindenkinek előre egy kis kosárkába, amit megkapnak a kapuban.”

Eszter szerint némelyik gyerek itt ismerte és szerette meg a fügét, amiről azt sem tudta, hogy micsoda. De itt látták meg azt is, hogy a paradicsom nem műanyag tálcán vagy dobozban terem, és nincs lefóliázva, hanem a földből nő, „hihetetlen, de ez nagy reveláció ezeknek a gyerekeknek”.

Ennél jobban már csak a kőház mögötti mezítlábas ösvényt élvezték, amit nekünk is muszáj volt kipróbálnunk. Ez egy két méterenként változó textúrájú ösvény, amit egyébként távol-keleti, kínai parkokban lehet látni, és szakaszonként fakéreggel, sima homokkal, hol gömbölyű, nagy kövekkel, hol élesebb, sziklásabb kövekkel borították be, de volt olyan szakasz is, amiben szalma, tégla vagy deszka volt lehelyezve. Tökéletes talpmasszázsnak éltem meg, de ennél jóval emelkedettebb célból készült, világosított fel Eszter.

„Ez a kertterápiás része a farmnak, és az én eredeti végzettségemhez talán ez áll a legközelebb, ugyanis pszichológia szakon végeztem. Olyan szenzoros élményeket ébreszt fel, amikben nagyon ritkán van részünk, hiszen a lábunkat folyton cipőkbe bújtatjuk. Akár gyerek, akár felnőtt megy rajta végig mezítláb, körülbelül a harmadik szakasznál látom rajta, hogy kezd lelazulni, lelassulni, és kapcsolatba kerülni a földdel. Mire az ösvény végére ér, teljesen más tudatállapotba kerül, mint mikor megérkezett a farmra, hatalmas örömforrás és felszabadító élmény. Nagyon érdekes, hogy kinek melyik szakasz lesz a kedvence. Van, aki úgy választ, hogy az, amelyik a legjobban fájt a lábának, de megvolt a sikerélménye, hogy legyőzte. Más pedig úgy, hogy melyik textúra esett a legjobban a talpának.”

Mellesleg a permakultúrára jellemző módon az ösvény szélén lévő fatönkök olyan fákból vannak, amik kiszáradtak, ezért ki kellett vágniuk őket. Eszter szerint egységes ökológiai rendszerként kezelik a kertet, próbálnak mindent úgy megoldani, hogy a kerítésen belül fellelhető dolgokat használják fel újra és újra. Az elmúlt két évben minimális idegen anyag került be a kertbe, egy kútgyűrű, amiből a csobogó lett, meg a lemezek az ösvény alatt, amik megakadályozzák, hogy a gyomnövények gyökere belenőjön az ösvénybe.

A mezítlábas ösvény mellett az itt termő fűszernövényeket használják a gyerekeknél aromaterápiás célra. A farm vezetője elmeséli, hogy legutóbb a lila levelű bazsalikomokat tépték le nekik, a gyerekek pedig bekötött szemmel szagolgatták, aztán megkóstolták. „Egyébként érdekességként elmondom, hogy az az élmény, amikor ténylegesen használod az orrodat, az a jelen pillanathoz kapcsol téged, nem nagyon tudsz olyankor másra gondolni, mert egy nagyon intenzív benyomás ér az orrodon keresztül. Zseniális volt látni, hogy a gyerekek teljesen rá tudtak kattanni. Láttam egy kislányt, aki aztán még tépett le leveleket, és bedörzsölte vele magát, mintha parfüm lenne. Olyan jó illata van, azt szeretném, ha mindig ilyen finom illatom lenne, mondta” – meséli.

A csobogónál a komposztból kinőtt tök arra fut, amerre kedve tartja. Ágoston Eszter szerint ezekről is szoktak beszélgetni a gyerekekkel, hogy „vajon merre terjeszkedik, és azzal mi a szándéka. De van olyan szőlőtőkénk is, amit hiába csákányoztunk ki, mégis visszanőtt, ez egy kertterápiás foglalkozáson elég sok asszociációt tud hozni a nehéz sorsú gyerekek körében, és a beszélgetést el tudja vinni a rezilienciáig.

Tudom, hogy giccsnek meg közhelynek hangzik, de ez a kert az arra is jött létre, hogy a reményt fenntartsa az emberekben. Bármilyen nehéz sorsú is valaki, azt hiszem, hogy a tragédia ott kezdődik, amikor a remény elvész. Itt viszont azt láthatják közvetlen közelről, hogyha elültetsz egy magot, és gondoskodsz róla, akkor kinő, és terem rajta valami. A földdel való munkának már bizonyítottan van gyógyító hatása, és a kertészkedésnek jó tanításai az élet sok-sok területére”

– mondja el Eszter a tökéletes zárógondolatot.