3500 forintos sült kolbász és 1800 forintos kürtős kalács várja a szegedi borfesztivál vendégeit

„Számomra nem meghatározó a Bortér látogatásában, hogy mennyire drága, inkább a hangulatáért jövök ki” – mondta egy húszas éveiben járó nő a Szegedernek a szegedi Dóm téren szerda késő délután. Ekkor kezdődött a szegedi Bortér, egy évek óta rendszeresen megrendezett őszi bormustra, ahol idén is számos borászat megtalálható, de akkor sem kell félnünk, ha éhesen érkeznénk.

Körbejárva a legtöbb árus arról számolt be, hogy a májusban tartott szegedi borfesztiválhoz képest nagyjából 10 százalékos emelésre volt szükségük ahhoz, hogy megérje nekik kijönni. Ezt elsősorban az infláció és a magas bérleti díjak indokolták, utóbbiról több információt nem osztottak meg.

Érkezésünkkor leginkább a kajás standoknál halmozódott fel kisebb tömeg, elsőként egy házi töltött lepényező árait néztük meg, ahol 2300 forint volt egy sajtos-tejfölös példány. A többi lepény már pár száz forinttal több, a legdrágább pedig, a pulled porkos, 3700 forintba került. A sült kolbászt is hasonló, 3500 forintért, a sült hurkát pedig 2800-ért mérték. Az árusító hölgy elmondta, hogy náluk tavaly is ezeken az árakon mentek a termékek. „Van egy lélektani határ, amit már nem fognak kifizetni az emberek, infláció ide vagy oda” – ecsetelte.

Mint általában mindenhol, itt is nagy sikernek örvend a kürtőskalács, ami a tavalyi 1800 forintos árhoz képest csak száz forinttal drágult, 1900-ba kerül, kivétel a málnás, azért 2300-at von le a terminál a bankkártyánkról: a kézműveseken kívül máshol nem lehet készpénzzel fizetni. Az eladó hölgy itt azt mondta, az a tapasztalata, hogy sokan gondolkodás nélkül jönnek és vásárolnak, meg sem nézik az árakat.

A kenyérlángosos szerint csak 100 forint emelésre volt szüksége tavalyhoz képest, de az alapanyagárak inkább csökkentek. A nála lévő 2500 forintos ár alacsonynak számít, a kisebb haszon, nagyobb forgalom elvén dolgozik, elmondása szerint ezért ő bonyolította le korábban a borfesztiválon a negyedik legnagyobb forgalmat.

Az ételeknél eléggé széles a választék, saslikot is találtunk, ami körettel 4000 forintot kóstált, a hasábburgonya 1500, a kis hotdog 1700, a nagy 2200 forintos áron kapható. Ha valaki kávézna, azt is megteheti nagyjából 500-tól, de forró csokit is láttunk 600 forintért.

A boroknál egyébként átlagosan 800 forintot kell kipengetni decinként, de vannak alacsonyabb és jóval magasabb, 1000 forintos áron dolgozó pincészetek is.

A Szentpéteri borpince munkatársa úgy látja, hogy a kártyás fizetési rendszer kényszerpályára állította az árkialakítást, ez indokolja azt, hogy 800 forint legyen egy deci, ami kizárja azokat a vásárlókat, akik szívesebben jönnének ki alacsonyabb ár esetében. Kiesnek így a készpénzes vásárlók is, különösen az idősebbek, akik nem nagyon használnak bankkártyát. „Az a réteg, aki 500 forintot tudna adni egy deci borért, ugyanúgy kulturált ember, de sajnos nincs itt, mert kizárják őket” – magyarázta.

Pedig az árak közti nagy szórásban ez az árkategória is megtalálható, amit a Csanádi Szőlőbirtok sátra is mutat: itt akár 490 forintért is magunkhoz vehetünk egy deci Irsai Olivért. „Nagyon olcsók vagyunk a többi helyhez képest, de rossz helyen vagyunk elhelyezkedve a Dóm téren” – mondta az árus, aki azt is hozzátette, hogy ha jó a forgalmuk, ilyen áron is megéri nekik, viszont újak még és a borászatuk is kevésbé ismert.

Egyébként ha valaki üres kézzel érkezne és nem tudna miből inni, az üveg borospoharat is vehet, amiből a nagy, a majdnem 5 decis (48 cl-es) 1800 forintba kerül, míg a kicsi, a 3 és fél decis 1500-ba. De csak ez váltható vissza a Dóm téren kihelyezett információs faházaknál, és csak 1200 forint jár vissza belőle.

A vásárlók véleménye megoszlik abban, hogy fontos-e hogy mi mennyi, vannak akik más szempontból közelítik meg az eseményt. Egy fiatal srác épp csak megérkezett, és bár még nem volt ideje alaposan körülnézni, de a magas árak egyből feltűntek neki. „Ez még az első borom. Az árakat kicsit sokallom, de nem lehet vele mit tenni” – mondta, viszont az egyik fiatal lány, aki épp Irsai Olivért ivott a barátjával, már nem törődött ilyesmivel. „Az ár nem meghatározó, inkább a hangulat. Szeretem, hogy a Dóm téren zajlik az esemény, minden ismerős kint van, lehet velük találkozni munka után. Ráadásul sok olyan borászat van itt, aminek a termékeit máshol nem ismerném meg, mert látatlanban nem venném le a polcról, de itt meg tudom kóstolni” – mesélte.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.