Amíg ön a légkondi alatt ült, az ország egy része sivataggá vált

A szárazság, a hőstressz és a napégés is komoly károkat okozott a szántóföldeken, a kukorica- és napraforgótermés nagy részét már az sem mentené meg, ha ebben a pillanatban érkezne egy kiadós eső. Súlyos vagy nagy fokú aszály az ország területének mintegy 60 százalékán pusztít, az Alföldön pedig különösen kritikus a helyzet.

Pápai Gergely független videós és zeneszerző már két éve is készített egy lidérces drónvideót a fojtogató aszályhelyzetről. Idén újra a levegőből mutatja meg, milyen állapotban van a Homokhátság egyik vizes élőhelye.

„Odakinn semmi nem stimmel” – írja a szerző A sivatag, ahol élünk című etűdjéről. „Ha kilépünk a jól ismert és megszokott szűk környezetünkből, ha letérünk az ezerszer végigjárt útvonalainkról, odakint egy teljesen másik világot találunk, mint amire emlékszünk. Már régen felszámoltuk a környezethez és a lehetőségekhez alkalmazkodni képes tradicionális gazdasági és kulturális életformákat. A tájat először leigáztuk, majd nagyon beteggé tettük.”

Pápai a Homokhátság vizes élőhelyeit mutatta be egészen közeli makro képekkel és légi felvételekkel.

„A Kiskunság elsivatagosodásáért a tsz időket idéző csőlátású, és a vizet csak minél gyorsabban levezetni akaró mérnökgárda, az állami vízgazdálkodás és a klímaváltozást figyelmen kívül hagyó jogalkotás a felelős. Kisebb törvénymódosításokkal vissza lehetne engedni a vizet ebbe a tájba. Például ha a csatornarendszerből áradásokkor szabadna vizet kiengedni a földekre. Vagy ha felhagynánk az ide nem való, vízigényes, a talajt kizsákmányoló növények termesztésével, mint amilyen a kukorica vagy a napraforgó” – írta Pápai a videóról, ami egy hosszabb művészeti projekt legújabb darabja.

„Ebben a filmsorozatban a saját közvetlen környezetem látványával, és az ember által átalakított tájképekkel foglalkozom egy lassan sodródó, meditatív, kísérleti formátumban. Ez lehetőséget teremt a szorongásaink megélésére, vagy az esetleg az életformánkkal összefüggő önreflexióra is. Ezek a filmek eredetileg némafilmek, melyekhez különböző kollaborációkban élőben, a vetítéskor zenélünk.”