Titokzatos vendégek és bombák nyomai a Béke Hotelben – rejtély az Aranykéz-ügy elvarratlan szála

Huszonhat évvel ezelőtt két robbantásos merénylet is történt Magyarországon. 1998 július másodikán bomba robbant Budapest belvárosában, az Aranykéz utcában. A célpont az olajmaffiával kapcsolatban álló, Óriás Tamásnak becézett Boros József Károly volt. A nemzetközi sajtóban is nagy port kavart, Magyarországon példátlanul durva merényletben nemcsak Boros, hanem három másik, ártatlan ember is életét vesztette. Az Aranykéz utcai merénylet után, 1998. augusztus 18-án reggel az M1-M7-es autópályák közös szakaszán pedig felrobbantották Terjék István vállalkozót, aki éppen a Porschéját vezette. Terjék négy nappal később belehalt a sérüléseibe.

Az Aranykéz utcai robbantás mára megoldott bűnügy: 2017. május 17-én Jozef Rohácot jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték, a robbantást megrendelő Portik Tamás pedig 13 évet kapott.

Két bűnügy, három helyszín

A két bűncselekményben volt egy közös pont: a robbanóanyag. És egy helyszín, ami az M1-M7-es autópálya közös szakaszától, de még az Aranykéz utcától is távol van: a Teréz körúti Radisson Béke Hotel.

Egy másik közös pont pedig egy rejtély, amely ugyan nem befolyásolná a bűnügy megoldásának „végeredményét”, mégis egy elvarratlan szál. Ezért 26 évvel a történtek után a Telex – a korabeli nyomozati iratok alapján – azt próbálja rekonstruálni, hogy miért is került képbe a Béke Hotel, mi az, amit sikerült kideríteniük a nyomozóknak. És talán ennél is izgalmasabb kérdés, hogy mit nem sikerült.

A hoteles szálról a nyilvánosság akkor értesült először, amikor rendőrség 1998 őszén közölte: a robbantás után, amikor a fővárosi szállodákat ellenőrizték, a Béke Hotel egyik szobájában robbanószer nyomait fedezte fel egy kereső kutya. Kiderítették, hogy az Aranykéz utcai merénylet idején három külföldi (a korabeli hírek szerint szlovák) személy lakott a szobában. Ekkortájt a köztelevízió Kriminális című bűnügyi magazinműsora már tényként közölte, hogy a robbantást azok a „szlovák bérgyilkosok” követhették el, akik napokon át a Béke szállóban laktak.

Rendőrségi forrásból olyan hírek kezdtek terjedni a sajtóban, miszerint a hotel titokzatos vendégei – akiknek a kilétét a korabeli beszámolók szerint azonosítani sem lehetett – diplomata rendszámú autókkal közlekedtek, ezeket a kocsikat gyakran cserélgették, ahogy a hotelszobákat is. A köztévé bűnügyi műsorban az is elhangzott, hogy a „szlovák kommandónak” voltak magyar kapcsolatai is. De a műsorban elhangzott az is, hogy a rendőrség feltételezései szerint ugyanez a csoport követhette el az úgynevezett politikai robbantásokat is. (A politikai merényletek 1998. március 16-án kezdődtek, amikor robbanás történt Torgyán József, az FKGP elnökének rózsadombi lakásánál, ahol gépkocsik rongálódtak meg. Május 1-jén Szájer József akkori Fidesz-alelnök lakásának ajtaja előtt robbant pokolgép, június 15-én pedig a Fidesz Lendvay utcai székházánál lerobbantották Áder János irodájának erkélyét.)

Fedőneve: Omega

A Béke Hotelben lakó titokzatos szlovák vendégekről szóló rendőrségi beszámolók ágyazhattak meg annak a később széles körben elterjedt teóriának, miszerint az Aranykéz utcai robbantás mögött a szlovák titkosszolgálat állt.

Ezt az összeesküvés-elméletet erősítette, amikor a szlovákiai kormányváltás után, 1999 februárjában nyilvánosságra került, hogy az előző, ún. Meciar-kormány idején a szlovák titkosszolgálat (SIS) különböző fedőnevek alatt folytatott egyik „különleges műveletének”, az „Omega” akciónak a célja az volt, hogy destabilizálja az euroatlanti szövetségbe integrálódó közép-kelet európai országokat, köztük Magyarországot.

Az erről szóló jelentés szerint a SIS folyamatosan megszegte a hatályos törvényeket, a jogszabályokban megszabott jogköreit túllépve tevékenységét más országokra, így egyebek között Magyarországra is kiterjesztette. A ’speciális műveletei a szomszédos országok politikai helyzetének, légkörének megváltoztatására irányult. Az Omega fedőnevű akció Magyarország EU-integrálódását akarta megakadályozni.

Az is kiderült, hogy a SIS szoros kapcsolatban állt a szlovák szervezett alvilággal, sőt az is valószínű, hogy a bűnözőket fegyverrel is ellátta: az egykori csehszlovák hadsereg volt magas rangú tisztjei közül többen kapcsolatba kerültek a szlovák szervezett alvilággal, s így tudták átjátszani a fegyvereket a bűnözőcsoportoknak. A fegyverekből pedig a magyar alvilágnak is jutott. Amikor – a jelenleg börtönbüntetését töltő – és az Aranykéz utcai robbantás miatt is jogerősen elítélt Rohác-csal sikerült beszélnem, a férfi határozottan tagadta, hogy kapcsolatban állt volna a szlovák titkosszolgálattal.

Az szinte kizárt, hogy az Aranykéz utcai merénylet után a rendőrség az összes budapesti szálloda ellenőrzésével jutott volna el a Béke Hotelhez. Egy egykori magyar titkosszolga, aki anno a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, az NBH-nál dolgozott, azt mesélte: egyik informátorukon keresztül kapták a tippet a Béke Hotel gyanúsan viselkedő szlovák vendégeiről, és a rendőrségnek ezt jelezték is. Ez a volt titkosszolga azt állította, hogy az NBH-tól már akkor kimentek a hotelhez, amikor még a rendőrség ott sem volt. Egy volt rendőr viszont úgy emlékezett vissza, hogy névtelen bejelentést kaptak és azért mentek a hotelhez. Az biztos, hogy az Aranykéz utcai robbantás után röviddel kaphatták a tippet.

Az Aranykéz-nyomozás irataiból mindenesetre feketén-fehéren kiderül, hogy a belvárosi robbantás után két helyszínen tartottak a rendőrök helyszíni szemlét: az Aranykéz utcában és a Béke Hotelben.

A 408, a 617 és a 624-es szobák titka

A Telex birtokába került korabeli rendőrségi iratokból derül ki az is, hogy a Béke Hotelben három szoba volt érintett az ügyben: a 408, a 617 és 624-es szobák. A szobákban található széfeken (tehát nem a széfekben) robbanóanyag maradványaira bukkantak a helyszínelők.

Az adatgyűjtés korai szakaszában felmerült, hogy az Aranykéz utcai merénylet célpontja, Boros a robbantás előtti este külföldiekkel találkozott a szállodában, de később tisztázódott, hogy ez az információ valótlan.

De mit tudtak meg a hotelszobákban és az Aranykéz utcában rögzített robbannószer maradványokról? Erre is az egyébként nem nyilvános jelentésekből kaphatunk választ.

Az Aranykéz utcai merénylet esetében első alkalommal igazságügyi műszaki szakértőt rendeltek ki. Ez a szakértő a mintákon RDX (hexogén), TNT (trotil) és kisebb részben nitropenta (PETN) maradványokat mutatott ki. A beszerzési forrásról pedig azt állapította meg, hogy az elsősorban szlovák-cseh, másodsorban jugoszláv eredetű lehet. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat igazságügyi vegyész szakértője is készített egy szakvéleményt, amelyben az állt, hogy a vizsgált minták többségében trinitrotoluol (TNT) volt.

A Béke Hotelnél talált anyagmaradványokat a Mechanikai Művek Rt. igazságügyi vegyész szakértője vizsgálta. Ez a szakértő megállapította, hogy az anyagmaradvány minimum kettő típusú keverék robbanóanyagot tartalmazott. A hotel mindhárom szobájában rögzített anyagmaradványok mindegyikében volt TNT, hexogén és nitropenta. A szakértő szerint ezek katonai robbanóanyagból származtak. Származási helyként egyrészt a volt Jugoszláv Köztársaságot, másrészt Szlovákiát és Lengyelországot jelölte meg a szakértő.

Ugyanabból a forrásból

Később a Mechanikai Művek Rt. szakértőjét egy kiegészítő szakvélemény írására kérték meg a nyomozók. A szakértőtől azt kérték, hasonlítsa össze az Aranykéz utcában és a Béke Hotelben talált maradványokat és állapítsa meg, hogy a szállodában talált maradványok körülbelül mikor kerülhettek a szobákba.

A szakértő arra jutott, hogy azok 1998 június végén kerülhettek oda. Azt is megállapította a szakértő, hogy a két helyszínen talált maradványok beszerzési forrása azonos. A szakértő arra jutott, hogy a volt jugoszláv szocialista köztársaság fegyveres testületei, a jugoszláv utódállamok fegyveres testületei vagy a szlovák és lengyel fegyveres testületek jöhetnek számításba, mint beszerzési forrás.

Ezután újabb kiegészítést kértek a rendőrök a vegyész szakértőtől. Ebből tudható, hogy a szakértő biztosra vette: az Aranykéz utcai robbantásnál az elkövetők a Composition B 60/40 jelzésű, Szlovákiában gyártott robbanóanyagot is használtak, és valószínűsítette, hogy az Á-IX-1 jelzéssel ellátott anyagot is.

A hotelben talált maradványokról azt tudta biztosan megállapítani, hogy azok között volt Composition B 60/40 jelzésű, Szlovákiában gyártott robbanóanyag, és valószínűsítette, hogy Granulat 50/50 jelzésű, szintén Szlovákiában előállított anyag is volt, emellett pedig Á-IX-1 jelzésű is, amit az Aranykéz utcai robbantásnál is felfedeztek.

A Terjék-merényletnél használt robbanóanyaggal kapcsolatban pedig a szakértő szerint biztosan megállapítható, hogy a maradványok között Composition B 60/40 jelzésű vagy Granulat 50/50 jelzésű, szintén Szlovákiában gyártott robbanószer mutatható ki.

„Összességében tehát megállapítható, hogy az Aranykéz utcai merényletnél használt, a Béke hotelben rögzített, valamint a Terjék ügyben használt robbanóanyag Szlovákiából származik, valamint, hogy a három forrásból származó robbanóanyagmaradványoknak vannak közös komponensei is” – áll abban a 2011 októberében készült rendőrségi jelentésben, ami a szakértői megállapításokat foglalta össze.

Az is kiderül ebből a jelentésből, hogy ezeket a komponenseket – további más anyagokkal együtt – a szlovák CHEMKO üzemben gyártott Suzanna nevű önjáró löveg gyártásakor is használták, magához a lövedékhez. És mivel egy ilyen lövedékben nagyjából 6 kilónyi robbanóanyag van, az Aranykéz utcában 4,5-5, a Terjék-gyilkosságnál pedig 1,2-1,5 kilónyi anyagot használtak fel, ezért a rendőrök szerint életszerű lehetett az a felvetés, hogy a két bűncselekménynél ugyanabból a lövegből származó robbanószert használtak az elkövetők.

A rendőrség tehát a szakértői anyagok alapján arra az álláspontra jutott, hogy a két merényletnél használt robbanóanyag ugyanabból a forrásból származott.

A titokzatos három szlovák férfi

De kik voltak azok a titokzatos vendégek és mit kerestek a Béke Hotelben? A kérdés akár egyszerűnek is tűnhet, mégis bő 12 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a szálat „lefussák” a nyomozók. A korabeli sajtótudósításokból kiindulva a merénylet után mindössze annyit lehetett tudni, hogy diplomata útlevelük volt, cserélgették egymással a szobákat, az autóikat, és éppen a robbantás napján hagyták el a hotelt, azaz szívódtak fel.

Nem tudni, hogy a rendőrségről anno kiszivárgott információkat az újságírók vagy maguk a rendőrök színezték-e ki, ha egyáltalán kiszínezték. Ugyanis tizenkét évvel a merényletet követően választ kaptak a nyomozók, de ezek a válaszok merőben eltértek a korábban felröppent hírektől, miközben nem lett kevésbé rejtélyesebb az ügy.

Ami bizonyos, hogy egy 2001-ben íródott rendőrségi jelentés szerint a szlovákok már 1998-ban elküldték a magyaroknak a hosszú évekkel később az Aranykéz utcai merénylet miatt jogerősen elítélt Jozef Rohác ujj-és tenyérnyomatát a magyar rendőrségnek. Tehát már akkoriban kiderülhetett, hogy a Béke Hotelben talált ujjnyomok nem egyeznek Rohác mintáival. Később, 2001 nyarán a rendőrök a Rohác szűkebb „stábjába” tartozó szlovák bűnözők ujjnyomatait is kérte a szlovákoktól, akik csak hosszabb huzavona után, de végül rendelkezésre bocsátották ezeket. Ám egyik minta sem stimmelt azokkal, amiket a hotelben rögzítettek a helyszínelők.

A kétezres évek vége felé részben bűnügyi, részben politikai érdekké vált, hogy a kilencvenes évek megoldatlan, de a maffiával összefüggésbe hozott merényleteit a rendőrség felderítse. Ezekkel ugyanis még adósak maradtak a nyomozók.

Az akkoriban keletkezett rendőrségi iratok ugyanakkor arról árulkodnak, hogy az Aranykéz utcai robbantás ügyében a szlovák hatóságok nem bizonyultak túlzottan lelkesnek.

Egy 2009 júliusában készült és a Telex által megszerzett nyomozati terv szerint szükséges lett volna létrehozni egy magyar-szlovák nyomozócsoportot, aminek az előkészítése, szervezése már 2009 eleje óta folyamatosan zajlott. Többször egyeztettek a magyar rendőrök a szlovák rendőrséggel parancsnoki szinten, személyesen is, de telefonon, e-mailen is próbálkoztak. Ám 2009 szeptemberében világossá vált a magyarok számára, hogy ebből nem lesz semmi, mert a szlovák fél nem támogatja a közös nyomozócsoport felállítását.

Saját nevükön jelentkeztek be, nem volt rejtegetnivalójuk

A hoteles „szálban” a fordulatot az hozta, amikor 2010 őszén az addig megoldatlan ügyeken, köztük az Aranykéz utcai robbantás felderítésén dolgozó magyar rendőrök – jogsegélykérelem keretében – Pozsonyban tolmács segítségével ki tudták hallgatni azt a három szlovák állampolgárt, akik a merénylet idején a Béke szállóban laktak.

A külön-külön meghallgatott férfiak egybehangzóan mesélték el a történetet. Elismerték, hogy a hotelben kiállított bejelentőlapon – ami ekkor még a rendőrök rendelkezésére állt – az ő kézírásuk szerepel.

Azt állították, hogy annak idején egy angol informatikai cégnek dolgoztak szoftverfejlesztőként, 1998 nyarán pedig azért utaztak Budapestre, mert a cégnek egy budapesti bank adott projektmunkát.

Elmondták, hogy reggeltől késő délutánig a budapesti bankban dolgoztak, aztán visszamentek a szállodába, megvacsoráztak és lefeküdtek aludni, majd kezdődött újra a nap. Szórakozni nem jártak el, nem találkoztak másokkal, így magyarokkal sem – állították.

Kérdésre elmondták, hogy a hotelben mindenki abban a szobában lakott, amit neki lefoglaltak, nem cseréltek szobát sem és látogatókat sem fogadtak. A szoba széfjét nem használták, és ami a lényeg: fogalmuk sincs arról, miként kerülhetett oda bomba anyagmaradványa.

Elmondták azt is, hogy az utolsó nap reggel kijelentkeztek a hotelből, elmentek dolgozni a bankba, majd miután ott végeztek, visszautaztak Szlovákiába.

Nincs tudomásuk, hogy bárki is visszaélt volna a nevükkel, okmányaikkal – mondták 2010-ben a tanúkihallgatásukon.

A korabeli hírekkel ellentétben tehát a Béke Hotel titokzatos vendégei a saját nevükön jelentkeztek be a szállodába és nem diplomata útlevéllel – így feltételezhetően nem is volt rejtegetnivalójuk. Így az a verzió is elbukott, hogy szlovák titkosügynökök lettek volna, hiszen akkor nem a saját nevükben, a saját okmányaikkal, hanem álnéven jelentkeztek volna be.

Ráadásul – ha hinni lehet az általuk elmondottaknak – nem cserélgették sem a szobájukat, sem az autóikat. És nem ismertek senkit azok közül, akik anno a magyar olajmaffiához kötődtek, Rohác nevét pedig csak a médiából ismerik – állították.

Tizenkét év elteltével természetesen nehéz lett volna felül ellenőrizni az általuk elmondottakat, mindenesetre nagyon úgy tűnt, hogy a Béke Hotel zsákutcának bizonyult a nyomozásban.

Egy 2011-ben született rendőrségi jelentés mindenesetre arra a megállapításra jutott, hogy a kérdéses szobákban a robbantás előtti napokban megfordult szállóvendégeknek, így a szlovákoknak, a két bűncselekményekhez – tehát az Aranykéz utcai merénylethez és a Terjék-gyilkossághoz – semmi közük nem volt.

A rejtély velünk él

Jóllehet a nyomozati iratokban nem találni nyomát, de az Aranykéz utcai robbantás miatt Rohác mellett felbujtóként elítélt Portik Tamás egyik volt bizalmasa azt mesélte, hogy a társaság néha megfordult a Béke Hotelben, ismerték ugyanis az egyik ott dolgozó idősebb férfit. Portik köreiben úgy tudták, hogy az idős férfi a rendszerváltás előtt az állambiztonsági szolgálat besúgója volt. De mindez nem jelent semmit, és ha lenne is összefüggés a bomba és a hoteles kapcsolat között, esély sincsen ennek utánamenni, esetleg megkérdezni őt: az idős férfi ugyanis, aki jóban volt Portikékkal, néhány éve meghalt.

Az ügyön dolgozó rendőrök szerint ha elvarratlan is maradt „hoteles szál”, az legfeljebb csak tévútra vitte a nyomozást, igazából nincs jelentősége, a tettesek pedig megvannak és bőven elég bizonyíték állt rendelkezésre ahhoz, hogy elítéljék őket.

De ettől még tény: továbbra sincs magyarázat arra, hogy a bomba anyagmaradványai hogyan, miként és miért kerülhettek a hotel szobáinak széfjeire.