Karsai a sorstársa haláláról: Szomorúságot éreztem, örömet és dühöt

„Szomorúságot éreztem, örömet és dühöt. Nagyon szomorú vagyok, mert meghalt egy sorstársam. De örülök azért, mert már nem kell szenvednie. És dühös vagyok, amiért az államtól nem kapott semmi érdemi segítséget” – mondta a Népszava megkeresésére Karsai Dániel arról, hogy hétfőn ALS betegségben elhunyt az 54 éves óvodapedagógus, Dunavölgyi Erzsébet, aki ugyanolyan beadvánnyal fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz, mint az alkotmányjogász.

Dunavölgyi Erzsébet visszautasította a mesterséges táplálást, így az állapota gyorsan romlott. Karsai, akit hónapok óta gyomorszondával táplálnak, a Népszavának azt mondta: ez mindenkinek a saját döntése, amit tiszteletben kell tartani. Szerinte ő ebből a szempontból is szerencsésebb, mint a sorstársai, mert bár korábban ő maga is élvezetét lelte az evésben – imádta az olasz konyhát, a paradicsomleves és a diavolo pizza volt a kedvence –, számára nem okozott akkora nehézséget az elengedés.

Karsai szerint Dunavölgyi Erzsébetet sokkal jobban megviselte a fizikai leromlás, de az alkotmányjogász szerint az asszony nem feladhatta a küzdelmet, hanem úgy döntött, hogy elege van, elutasította az értelmetlen szenvedést. „Nem tudom, kapott-e pszichológustól segítséget, de az ilyen mentális szenvedést nem képes meggyógyítani semmilyen gyógyszer vagy a világ legjobb pszichiátere sem. Mert ez nem depresszió, hanem ultra nagy szívás! De ez nem menti fel az államot az alól, hogy ilyen segítséget is adjon.”

Az alkotmányjogász csalódást érzett, amikor a strasbourgi bíróság elutasította a beadványát, de szerinte „az életben nem lehet mindig nyerni”. Azonban az elmúlt hetekben mind ő, mind a kollégái azon a beadványon dolgoztak, amelyet az EJEB nagykamarájának nyújtanak be néhány napon belül, nem várva meg a rendelkezésükre álló három hónapot. A z alkotmányjogász úgy tudja, hogy Dunavölgyi Erzsébet beadványát a lánya viszi tovább, mert édesanyja halála ellenére nem engedi elülni az ügyet.