Csirkepaprikás? Unicum? Néptánc? A család? – Tusványoson megpróbálták megfejteni, mi a magyar kultúra

Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese egyszer Malagán volt, ahol egy ismerőse főzött. „Olyan csirkepaprikást rittyentett”, hogy a helyiek utána „szó szerint cuppogták az ujjaikat. Aztán amikor megmutatták nekik az Unicumot, na, azt az örömteli felkiáltást a beszélgetés nézői el sem tudják képzelni”. Mindez „A magyar kultúra kihívásai a globális világban” címmel rendezett beszélgetésen hangzott el Tusványoson.

A beszélgetést a megafonos Ibolya Csenge vezette, aki csak véleményvezérként mutatta be magát. Vendégei Máthé Áron mellett Sikó Anna, Magyarország tbiliszi nagykövete, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke és Hoppál Péter kormánybiztos, fideszes országgyűlési képviselő voltak.

Ibolya Csengének a gyerekkora jut eszébe a magyar kultúráról, mert külföldön nőtt fel diplomata családban. Fel is tette az első kérdést: Hogyan látják a magyar kultúra megítélését külföldön? Rögtön Hoppál Péterhez fordult, aki állítása szerint sok évet töltött Törökországban.

„A kultúra napjaink felértékelődött ágazatai közé tartozik. A nyugati világ értékválságban tengődik, erre kell valami válasz, az identitásmegtartás pedig legerősebben a kultúrában van jelen” – felelte a korábban a Petőfi- vagy a Himnusz-emlékévért, most pedig a magyar–török évadért is felelős kormánybiztos. Hoppál szerint „mi olyan nemzet vagyunk, aminek szenzációs kormánya van 14 éve. Okosan gondolkodunk, a keleti világgal is egyensúlyba kerültünk. A keleti nyitást ma már mindenki utánozni akarja”.

Ibolya Csenge szerint ők a Megafonnál sokat foglalkoznak a globalizációs nyomással, meg is kérdezte ezért: hogyan tudjuk megőrizni a kulturális örökségeinket ilyen hatalmas globalizációs nyomás alatt? A Nemzeti Emlékezet Bizottságának a cikk elején már idézett elnökhelyettese szerint nehezen. „Ha körbemegyünk Budapesten, nagyítóval kell magyar éttermeket keresni. Azt mondják, az vagy, amit megeszel.

A tisztelt budapesti népség, katonaság mindent megeszik, épp csak a magyar hiányzik az eszköztárából” – mondta Máthé Áron.

A Schmidt Mária-féle Terror Házát azért pozitív példának hozta fel, szerinte még a lengyelek is ebbe a „mintaadó múzeumba” mennek okulni.

A magát örök optimistaként definiáló Hoppál szerint a magyar nemzet nem áll azért rosszul. Szerinte a 2010 előtti időszakban a magyarok a szociális, baloldali értékekben gondolkodtak, de alig 10 év alatt ez megfordult.

Ma már 60-40 százalékban a magyarok többsége „inkább a nemzeti, szuverenista, konzervatív, keresztény értékeket megtartó családmodellben” gondolkodik.

Ez Hoppál szerint „óriási teljesítmény. Ehhez persze hozzájárulnak a kormányzati gesztusok”. A fideszes képviselő szerint még a parlamentben velük szemben ülő ellenzéki parlamenti képviselők között is vannak páran, akik így gondolkodnak.

Hoppál beszélt még az erdélyi török megszállás idejéről, vagyis ahogy ő fogalmazott: „oszmán megszállásról. A törökök rendesek, az oszmánok nem rendesek”. Szerinte „az erdélyi fejedelemség volt az az entitás, ami át tudta örökíteni a Szent István-i magyar hagyományrendet, törvényileg is, de kulturálisan mindenképpen”. Hoppál szerint ebben a 150 évben az erdélyiek közjogi értelemben megmaradtak magyaroknak, ebből tanulni lehet.

Ahogy Ibolya Csenge körbenézett a sátorban, azt látta, hogy

szinte mindenki előtt „szuperkompjúter van. Ez a mai modern világ”.

Ezért azt kérdezné: a digitalizáció milyen szerepet tölt be a magyar kulturális tartalmak terjesztésében? Hoppál Péter szerint ma már minden a digitális térben zajlik, ha nem tartjuk a lépést, lemaradunk. „Áldott emlékezetű elődje, Szőcs Géza” költöztette át a kulturális tartalmakat a digitális térbe, például a Mátyás király-féle Corvinákat.

Ibolya Csenge aztán felidézte, hogy kedd este a néptáncsátorban megállt egy pillanatra, és könnyes lett a szeme is. Ott arra jutott: ez a kultúra. De mi a kultúra Hoppál Péternek? A fideszes képviselő szerint a kultúra leginkább a családban érhető tetten, „amikor megélhetem azt, hogy a gyerekeim ugyanazt a műveltségi örökséget viszik tovább, amit én hoztam a nagyapámtól, apámtól”. De az „a kultúra legszebb virágcsokra”, amikor látja, hogy rendezi be a fia a saját életét.

Ibolya Csenge szerint egyébként milyen szép is lenne, ha a pénteki olimpiai megnyitó nem Párizsban lenne, hanem Budapesten, mert akkor milyen sokan megismernék a magyar kultúrát.

Néhány mondat a beszélgetés többi résztvevőjétől:

• Sikó Anna, tbiliszi nagykövet: „Mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek rólunk, és szerintem ebben elég jók vagyunk a mai napig.”
• Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke: „A megmaradásunk záloga, hogy magyarnak lenni jó. Nyelvében él a nemzet.”
• Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese: „A Disney-világból dől a hülyeség, a nettó baromság a gyerekre.”

A beszélgetés végén Hoppál még dalra is fakadt, az Erdő, erdő, erdő című dalt énekelte el.