Villanyszerelésnek indult, emberrablás lett a vége a szentendrei kalandnak

A következő történet főszereplői az ügyészségi közleményben nincsenek megnevezve, ezért hívjuk az egyiket Elkövetőnek (merthogy ő a bűncselekmény elkövetője), Sértettnek (ő ugye a sértett), valamint a Sértett Apjának, aki szintén kap egy kis epizódszerepet ebben a nem mindennapi kalandban.

Az Elkövetőről és a Sértettről annyit lehet tudni, hogy ismerték egymást.

A Sértett a szentendrei ingatlanjában villanyszerelői munkát akart elvégeztetni, ehhez keresett villanyszerelőt. Tavaly decemberben az Elkövető egy villanyszerelővel meg is jelent Szentendrén, hogy felmérje a munkát. A Sértett elment megvásárolni a villanyszereléshez szükséges anyagokat, de mivel nem volt pénze és a szülei sem adtak neki kölcsön, csak jóval később és üres zsebbel tért vissza az ingatlanba. Addigra a villanyszerelő már elment, az Elkövető pedig tudatta vele, hogy tartozik neki 47 ezer forinttal, mert ennyi pénzt kell adni a szerelőnek a felmérésért.

Nem lett jobb a hangulat akkor sem, amikor a Sértett közölte, hogy egy árva vasa sincs. Ekkor ugyanis az Elkövető azt mondta neki: ha nem fizet, levágja négy ujját. Azért, hogy a Sértett lássa, nem viccel, Elkövető elő is vett egy kést, amit megmutatott a Sértettnek.

De a Sértett ennek ellenére sem tudott pénzhez jutni.

Ekkor az Elkövető arra kényszerítette, hogy menjen vele az óbudai lakására. A lakásba érve az Elkövető elvette a Sértett mobiltelefonját, bezárta egy szobába és közölte vele: ha nem szerez pénzt, akkor „felelni fog”.

Másnap kiengedte a Sértettet és újra veréssel fenyegette meg arra az esetre, ha nem fizet. Az Elkövető ekkor többek között elővett egy dugóhúzót és azt mondta, hogy azt fogja a Sértett térdébe tekerni. Ez sem javított a hangulaton. Sőt, az csak rosszabb lett: ekkor ugyanis a sértett megtudta, hogy az előző napi 47 ezer forintos tartozás már 100 ezer forintra emelkedett, l'art pour l'art.

A Sértett szorult helyzetbe került, de volt egy kis szerencséje. Miután visszakapta a telefonját, az apjától sikerült 40 ezer forintot kérnie. A pénzt a Flórián téren vette át az apjától, de ekkor még egy szót sem szólt arról, milyen slamasztikába került. Ebben szerepet játszott, hogy az Elkövető végig mellette volt. Amikor az Elkövető megkapta a pénzt, arra kényszerítette a Sértettet, hogy menjen vele vissza az óbudai lakásba, ahol uzsorásokat megszégyenítő pimaszsággal közölte: további 150 ezer forinttal tartozik neki a Sértett. Az Elkövető azt akarta, hogy 150 ezer forintért vásároljon neki hitelre telefont a saját nevén. Ehhez viszont a Sértettnek újabb összeget kellett kérnie a szüleitől.

A Sértett ekkor felhívta az apját és elmesélte, milyen helyzetbe került. Azért tudta ezt megbeszélni vele, mert az Elkövető ekkor nem figyelte annyira. A Sértett és a Sértett Apja megbeszélték, hogy az apa színleg belemegy a második kölcsönösszegbe is, de annak átadásakor megszökteti a fiát. Ezután az Elkövető jelenlétében a Sértett újra felhívta az apját, majd találkoztak. Mivel a második találkozónál az Elkövető a Sértettet távolabbról követte, így utóbbinak volt annyi ideje, hogy beugrott apja autójába és a rendőrségre hajtsanak feljelentést tenni.

A Pest Vármegyei Főügyészség az ügyben felfegyverkezve elkövetett emberrablás bűntette miatt emelt vádat az Elkövető ellen.

Nincs tanulság, talán csak annyi: óvakodj az Elkövetőtől, bárki is legyen az!