Egy nyelvész szerint két párbeszédet mosott össze a bíró a Gyárfás–Portik-ítélet indoklásában

A bíró két, Portik Tamás és Gyárfás Tamás között elhangzó párbeszéd mondatait összemosta az elsőfokú ítélet indoklásában – állítja a Magyar Narancsban megjelent írásában dr. Cseresnyési László nyelvészprofesszor.

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után, 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet az 1998 februárjában történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás bűnsegédként hét év fegyházbüntetést kapott.

Az ítélet szerint Gyárfás nem felbujtó, hanem bűnsegéd volt, mivel a gyilkosság ötlete valójában Portiktól származott, Gyárfás azonban úgymond elfogadta és pszichikailag támogatta Portiknak azt a javaslatát, hogy végezni kell Fenyő Jánossal. Az ítélet szerint az elfogadás aktusa ahhoz a pillanathoz köthető, amikor Portik azon kérdésére, amely így hangzott: „Szétbasszuk?”, Gyárfás az elfogadás jeleként széttárta a karját és rábólintott.

Azt Gyárfás Tamás már közvetlenül az ítélet után, az ATV reggeli műsorában szóvá tette, hogy nem hangzott el olyan párbeszéd, amire a bíró utalt. Cseresnyési László nyelvészprofesszor a peranyagok alapján és a Gyárfás–Portik-beszélgetést felhasználva arra a következtetésre jutott, hogy a bíró – a szerző feltételezése szerint figyelmetlenségből – két, létező párbeszéd mondatait mosta össze. Cseresnyési azt is megjegyezte, hogy a „rábólintás”, ami szerinte valóban egyértelmű egyetértést jelez a gesztusnyelvben, nem is fordul elő egyetlen Portik–Gyárfás-párbeszéd hangfelvételén sem.

Az egyik szövegrész az, amelyikben Portik kérdése, tehát a „Szétbasszuk?” elhangzik. A másik – két és fél hónappal későbbi – pedig egy olyan szövegrész, amelyikben elhangzik, hogy Gyárfás válaszul széttárta a karját. Az előbbi párbeszédben a Fenyő-gyilkosságról van szó, és Portik ebben „megbízónak” állítja be Gyárfást. A másik szövegrészben ugyancsak a Fenyő-gyilkosságról van szó, de Cseresnyési szerint annál a résznél, amiben Gyárfás arról beszél, hogy széttárta a kezét és nem tiltakozott, a két szereplő valójában egy másik ügyről, egy ellene Kaposváron folyó eljárásról beszélgetett.

Gyárfás védekezése szerint Portik az ujjainak az összedörzsölésével mutatta, hogy a probléma pénzzel megoldható. Csakhogy Gyárfás szerint a probléma és a téma is a kaposvári ügy volt, és Portik a kezével a pénzre, a rendőrség lefizetésére utalt, nem pedig az emberölésre.

Az ügyészség máshogy látta. „Nem mutogathatott pénzt, azaz lefizetést, mert egyértelmű a beszélgetés előzményeiből, hogy Fenyő János megölésére adott megbízásról beszélnek” – mondta az ügyész a perbeszédben.

A törvényszék az ügyészség álláspontját fogadta el, noha Cseresnyési szerint az idézett (közvetlen) előzményben Gyárfás háromszor is a kaposvári ügyre utalt. „De nincs az a csűrés-csavarás, ami felülírná a szöveg tanúbizonyságát” – írta a nyelvész, utalva a szerinte helytelen bírói értelmezésre.

A nyelvész idézi a törvényt is, miszerint „a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.” Emellett írt egy 2017 októberében publikált tanulmányról is, amiben szerepelt, hogy „bűnösséget megállapító és szabadságelvonással járó ítélet csak a valószínűség igen magas, bizonyossághoz közeli fokán hozható”. Szerinte megkérdőjelezhető, hogy ebben az ügyben a valószínűség igen magas, „bizonyossághoz közeli” fokáról a bíróság meggyőződött.