„Gyuszi nagyon bosszúálló, nem szeretném, hogy ebből gond legyen”

„Simonkáról? Mindent tudok!” – válaszolta jókedvűen egy idős férfi, aki a májusi napsütésben biciklizett a hat utcából álló Pusztaottlaka egyetlen kisboltja felé. A bácsi lelkesen mesélte, hogy Simonka Györgyöt jó barátjának tartja, mindenképp rá fog szavazni. „Nem lopott, sikkasztott! – válaszolta, amikor az egykori fideszes polgármester, majd országgyűlési képviselő bírósági ügyéről kérdeztük. – Az nem lopás, ha valamit elrakok, akkor elsikkasztom, érthető?” – magyarázta nevetgélve a férfi, és egyáltalán nem ő az egyetlen a környéken, akit nem befolyásol a voksolásnál, hogy a jelöltet és rokonait, üzlettársait bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással és egyéb bűncselekményekkel vádolják.

Simonka az eljárásban ártatlannak vallotta magát, és bízik benne, hogy a bíróság igazságot is szolgáltat neki. Szerinte politikai okból indult ellene az eljárás koholt vádak alapján, mert mások érdekeit sértette sikeres forrásszerző tevékenységével.

„Nekem is volt bírósági ügyem, mikor a sógoromat rávették, hogy majdnem ellopta a szamarat, meg ilyen hülyeségek, és bíróságra kellett menni – magyarázta a háza előtt egy lócán üldögélő asszony, hogy ő miért nem csalódott Simonkában. – Nekünk is vannak egyes ügyek. Nem érdekel, hogy ki hogy csinálja. Mindenki úgy csinálja, ahogy tudja.”

Pusztaottlakán sokan jóságos, szinte népmesei hősként tekintenek Simonkára, aki „almát, krumplit, mindent adott”. A faluban sokan Gyuszikának nevezik, örülnek a Simonkához kötődő Szafari parknak, és nosztalgiával gondolnak vissza korábbi polgármesterségének éveire: „Mióta ő nincs, egy kis szórakozás nincs a faluban.” És maga Simonka is a település önzetlen pártfogójaként beszél magáról, szerinte ha ő a háttérből nem segítene, rég bezárt volna a kisbolt is. Azt is elmesélte nekünk, hogy amikor átvette a falu irányítását, olyan nagy volt a baj, hogy a köztemetésre se volt pénz. Ahogy meséli, akkor ő és képviselőtársai ásták ki a sírt, és temették el az elhunyt pusztaottlakaiakat, „mert a polgármesternek egy kicsi faluban mindenhez érteni kell, és mindent el kell végezni”.

Néhány hete azonban felbolydult a környék politikai élete, Simonkának kihívói akadtak. Habár elsőre mindez csak egy viharsarki kis település belügyének tűnhet, az egyik polgármesterjelölt szerint Pusztaottlaka helyzetében összesűrűsödik mindaz, ami 2006 óta Magyarországon történt. Vagy még inkább, ami nem történt az ide áramló EU-s milliárdok ellenére sem.

„Húzd már el a függönyt, és ne kukkoljál! – kiabált át az utca túloldalára egy középkorú nő, akit a háza kerítésénél szólítottunk meg. – Itt mindenki mindenkinek a rokona, szoktuk mondani, hogy olyan ez, mint egy nagy család, és mindenkinek ő a keresztapja” – mesélte Simonkáról, akit öntörvényű és gátlástalan embernek írt le. Szerinte a településen rengetegen függnek tőle, mert Pusztaottlakán ő a leggazdagabb, legbefolyásosabb üzletember. „Mindenki kussban van, mert valamilyen szállal kötődik, itt olyan összefonódások vannak, de aki tegnap még aláírt, ma már félti a munkahelyét. Rengeteg pénz folyik be, de ennek a településnek nem így kéne kinézni.”

Simonka valóban sok EU-s forrást szerzett, az Index 2018-as portrécikke szerint a 2007–2015-ös uniós ciklusban évente átlagosan 107 milliót. Ha ezt visszaosztjuk, az jön ki, hogy minden egyes pusztaottlakai emberre 300 ezer forintnyi támogatás érkezett, amivel még Felcsútot is sikerült felülmúlni. Összehasonlításképpen pedig a szomszédos Medgyesbodzáson ez az összeg 2527 forint volt ugyanabban az időszakban.

Még akkor is bőségesen áramlottak a fejlesztési pénzek, amikor már folyt a nyomozás Simonka ellen. Hogy minderre felhívja a figyelmet, Hadházy Ákos 2021-ben meglátogatta a beruházások helyszíneit, és elhagyatott tájak előtt tartott avatóünnepséget, ahol addigra már inkubátorháznak, kerékpáros túraközpontnak vagy termelői piacnak kellett volna épülnie több száz millióból.

„Amikor én voltam az országgyűlési képviselő, 12 éven keresztül, olyan versenyképességi fordulatot hajtott végre ez a körzet, ami előtte 50-60 évig nem volt” – mesélte Simonka, aki az útfelújítások, templomfelújítás mellett kiemelte azt is, hogy sikerült élettel megtölteni a korábban leglemaradottabbnak számító térséget. Most is azért indul a polgármesterségért, mert szeretné felvirágoztatni szülőfaluját. Úgy gondolja, azért vádolták meg korrupcióval, mert miközben mindent megtett az uniós forrásokért, „sokak tyúkszemére rálépett”. Szerinte politikai motivációból, koholt vádak alapján, hamis szakértői véleményekkel, és tanúk befolyásolásával sikerült csak felépíteni az ellene kreált ügyet, a média pedig azonnal bűnösként könyvelte el. Ő azonban bízik benne, hogy a bíróság igazságot szolgáltat, és megállapítják az ártatlanságát. „Nem csinálnék másképp semmit. Talán odafigyelnék Lázár figyelmeztető szavára, hogy ne álljak az útjába.”

Simonka 2006-ban lett polgármester, majd 2010-ben országgyűlési képviselővé is választották. 2014-ben azonban az összeférhetetlenségi törvény miatt elengedte a polgármesterséget, utóda a fideszes Pál-Árgyelán Elvira lett Pusztaottlaka élén. Idén is ő lett volna a kormánypárti jelölt, de miután Simonka bejelentette indulását, Pál-Árgyelán visszalépett. A faluban többen is megemlítették, hogy Simonka nyíltan kritizálja Pál-Árgyelán munkáját. „Nem Elvirára kéne visszamutogatni, aki valójában a bábja!” – háborodott fel a kampány miatt egy asszony, miközben Simonka egyik szavazója szerint „Elvira semmit nem csinált öt év alatt, ez olyan, mint a pesti, hogy mindent zárjunk le”. Kérdéseinkkel megkerestük a polgármester asszonyt is, de ő nem reagált, korábban a 24.hu-nak úgy fogalmazott, a családja kérte, hogy lépjen vissza a jelöltségtől.

Míg Simonkával egy több cégnek otthont adó modern telephely egyik emeletes irodaépületében ültünk le, egész más környezetben találkoztunk egy másik polgármesterjelölttel, a 76 éves Szabó Miklóssal. Egyszerű otthonában fogadott minket a nyugdíjas férfi és felesége, a teljesen átlagos, falusias házban semmi sem utalt arra, hogy a tulajdonosa 16 évig a település első embere volt.

„Azt, hogy hogyan kerültem a politikába, szinte magam se tudom megmondani. Volt egy falugyűlés, ahol elég sokat beszéltem. Aztán jött a helyhatósági választás, és jártak a nyakamra, hogy vállaljam el – mesélte Szabó, aki végül belement a jelölésbe 1990-ben, de nem nagyon foglalkozott az egésszel. – Mikor volt a választás, mi nyugodtan megfürödtünk, lefeküdtünk, majd fél tíz tájában, veri valaki az ablakot, hogy Miklós, jöjjön, mert maga a polgármester.”

Onnantól kezdve mindig a függetlenként induló Szabót választották polgármesternek, azonban 2006-ban legyőzte őt Simonka, ráadásul a választások idején agyvérzést is kapott. Hosszú ideig kórházban kezelték, ma is nehezen, csak bottal jár. Azóta, ha nem volt nagyon muszáj, inkább a lábát se tette be a hivatalba, teljesen visszavonult a helyi közélettől.

Amikor azonban meglátta Simonka szórólapját, kinyílt a bicska a zsebében. Meg is mutatta a színes A4-es nyomtatványt, amin Simonka csapata, az „Újítsuk meg Pusztaottlakát Mozgalom” hirdeti programját. Amikor megfordítottam a szórólapot, Simonka és jelölttársai mosolygós csoportképén gyerekrajzokat láttunk, egy nagy cilinder a főszereplőn, a másikon bohócorr. „Jaj, ne tessék lefotózni, csak az unokám szórakozott. Nem szeretnék ebből semmit, megmondom, miért, Gyuszi nagyon bosszúálló. Nem szeretném, hogy ebből gond legyen” – magyarázta Szabó, aki egyébként részletesen megírta már saját programját, mégis nehezen talált maga mellé képviselőjelölteket. Szerinte a legtöbben féltik a megélhetésüket, ezért inkább nem vállalják nyíltan a véleményüket. Amikor arról kérdeztük, nehéz kampányra számít-e, nagyot sóhajtott: „Durva. Nem a nehézség, hanem a sok vádaskodás, arra számítunk.”

„Ő a 20. század embere, régi sémákat követ, amivel nem sokra megyünk 2024-ben és főleg az előttünk álló időszakban” – mondta Szabóról Kocsis Violetta, aki szintén indul a polgármesteri címért. Kocsis először Magyar Péter mezőhegyesi eseményén tűnt fel, de nincs köze a Tisza Párthoz, ő és a csapata is függetlenként indul.

„A teljes gazdasági és politikai elitet elutasítom. Ennek ellenére Magyar Péter mozgalmát üdvözlöm, mert tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi berendezkedésben csak pártokkal lehet változást elérni” – magyarázta Kocsis, aki tizenegy éve él Pusztaottlakán. Korábban saját vállalkozásával varrónőként dolgozott külföldön, több országban is élt, de a 2008-as gazdasági válság idején döntötte el, hogy szakít a városi élettel. Jelenleg villanyóra-leolvasóként dolgozik, így ismerkedett meg Bús Zoltánnal, aki ma már vele együtt kampányol, és indul képviselőnek.

Kocsis ragaszkodott hozzá, hogy jelölttársaival közösen adjanak interjút, és mivel Pusztaottlakán négyfős a testület, de egyikük lebetegedett, ezért hármójukkal ültünk le Major Józsefné Marika ápolt kis kertjében. Majorné korábban a Fidesz tagja volt, de tíz éve kilépett, mert úgy érezte, rossz irányba tereli a párt az embereket. Bús Zoltán korábban saját vállalkozását építette, de kiábrándult az üzleti életből, egészségi állapota pedig annyira megromlott, hogy nemrég leszázalékolták: „A Covid után olyan céltalan embernek éreztem magam, akivel egyesben szántani lehet” – magyarázta Bús, akinek most a közösségépítés adott új motivációt.

A csapat azt tervezi, hogy a következő hetekben végigkopogtatják a falut. Ha megválasztják őket, teljesen újraszerveznék a település életét, rendszeres falugyűléseket ígérnek, a közösen meghatározott célokért pedig közösen dolgoznának. Ösztönöznék az önellátó gazdálkodás elterjedését a faluban, és innovatív ötletekkel küzdenének a klímaváltozás ellen. „Meggyőződésem, hogy ez a viszonylagos elmaradottság, ami a magyar vidékre jellemző, ez az úgynevezett hátrány, előnnyé fordítható – magyarázta Kocsis. – Nem lehet az cél, hogy elérjük a nyugat-európai vagy észak-amerikai életszínvonalat, mert a kutatások azt bizonyítják, hogy nem a nagy vagyon teszi boldoggá az embert, hanem épp annak az ellenkezője, egy nyugalmas, természetközeli, kiegyensúlyozott közeg.”

Pusztaottlakát elhagyva még útba ejtettük Gyulát, ahol Bod Tamás újságíróval találkoztunk. Amellett, hogy a helyi közéletet ismeri, Simonka tárgyalásairól is rendszeresen tudósít. 2017-ben azonban elindult Simonka ellen az Együtt színeiben, politikai szerepvállalására így emlékezik vissza: „Sokkal előbb lettem politikus, mint hogy ellene indultam volna, 2013-ban csatlakoztam az Együtthöz Bajnai Gordon hívására, a tíz alapító tag között voltam. 2019-ben pedig azért indultam az orosházi körzetben, mert addigra nagyon sok tényt, adatot hoztam nyilvánosságra Simonka ügyeiről, és naiv módon azt hittem, hogy ezt a választópolgárok majd elismerik. Na, egyáltalán nem méltányolták, úgyhogy ennyi volt.”

Bod szerint Simonka Dél-Békés megkérdőjelezhetetlen ura volt, és ugyan ebből mára semmi nem maradt, a közvetlen környezetében még mindig van hatalma, így is jó esélye van megnyerni a pusztaottlakai választást. „A közösből lopni csomó ember szerint nem bűn, hanem szinte erény, ügyesség, furfangosság – fejtette ki Bod. – Lehet, hogy nem az aznapi pénztárcánkból vettek el, de a közös kasszának mi is a tulajdonosai vagyunk.”