Sulyok Tamás: Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom

Először reagált Sulyok Tamás államfő arra, hogy Karsai László történész a Hvg.hu-n megjelent írásában kiderítette, hogy Sulyok korábban valótlan információkat közölt a nyilvánossággal saját apjáról. A köztársasági elnök hivatalba lépése utáni első interjúját a Mandinernek adta, ebben reagált a vádra.

„Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt.

De létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam.

Ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném. A parlament engem, és nem a rendszerváltás előtt elhunyt édesapámat választotta meg köztársasági elnöknek” – mondta az új államfő a Mandinernek.

Sulyok az erdélyi Krónikában 2023. augusztus 24-én megjelent interjúban azt mondta: apja, dr. Sulyok László a háború után egy válóperben elvállalta egy olyan asszony képviseletét, akinek férje később kommunista párttitkár lett Székesfehérváron, és aki ezért bosszúból halálos ítéletet mondatott ki Sulyok apjára. Sulyok az interjúban azt is állította, hogy miután apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, tíz évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, így kerülte el a bitófát. Ahogy arra Ungváry Krisztián történész Telexen megjelent cikkében is felhívta a figyelmet, a fenti nyilatkozat több valótlanságot is tartalmaz.

Ahogy azt Ungváry is hangsúlyozta, „természetesen senki sem felelős felmenői tetteiért. Azt azonban nem teheti meg, hogy valótlan állításokat terjeszt róluk. Különösen nem teheti meg ezt egy olyan személy, aki először a magyar alkotmányosság őre, majd a nemzet egységét kifejező legfontosabb közjogi funkció birtokosa.”

Mit állított Sulyok, és mi a valóság?

Ahogy Ungváry Krisztián összefoglalta, Sulyok 2023-as nyilatkozata az alábbi pontokban tért el a valóságtól:

1. Sulyok szerint apját 1946-ban halálra ítélték, miközben apja ügyében soha nem született sem ilyen vagy hasonló értelmű vádemelés, sem bármilyen elmarasztaló ítélet.
2. Sulyok szerint apja 1945 után egy válóperes ügyben képviselte az egyik felet, miközben apja már korábban szökésben volt, mivel tartott attól, hogy szélsőjobboldali politikai szerepe miatt felelősségre vonják. Éppen ezért senkit nem tudott képviselni a bíróságon.
3. Sulyok szerint apja az ország másik felében bujkált, ehhez képest a Székesfehérvártól csupán 121 kilométerre fekvő Kiskunfélegyházán élt.
4. Sulyok szerint apja tíz éven át élt illegalitásban, ehhez képest, amikor 1949-ben ügyét újra elővették, akkor apját felmentették, így semmi oka sem lett volna arra, hogy ezt követően is illegalitásban éljen.
5. Sulyok szerint ő is megtapasztalta, hogy milyen szoros ellenőrzés alatt álltak a volt politikai foglyok, egészen az 1980-as évek végéig az állambiztonság folyamatosan ellenőrizte őket. Ehhez képest apja egy napig sem volt jogerősen elítélt politikai fogoly és az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára egyetlen dokumentumában sem szerepel mint megfigyelt személy. Ez azért is igen fontos adat, mert szemben az ún. ügynökdossziékkal, azaz a hálózati iratokkal, a nyilas vagy nemzetiszocialista múlt miatt állambiztonsági feldolgozásba vont személyek iratanyaga sokkal kevésbé lett az iratmegsemmisítések áldozata. Amennyiben tehát dr. Sulyok László évtizedeken keresztül állambiztonsági megfigyelés tárgya lett volna, arról biztosan maradt volna fenn irat.
6. Bár az ügyvédi végzettséggel rendelkező jogtudós Sulyok nem árulta el, hogy miért is ítélhették volna el apját, Karsai Lászlónak a Hvg.hu-n megjelent cikke szerint a leginkább valószínű vádpont, amit ellene meg lehetett fogalmazni, az az 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel megjelent cikk lehetett volna. Egy ilyen cikkért viszont nemhogy halálos ítéletet sem lehetett volna kapni, hanem még többéves börtönbüntetést sem.

De mi ez a cikk? 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban jelent meg Zászlóbontás címmel egy cikk, amit dr. Sulyok Lászlónak tulajdonítanak. (A cikk az ő neve alatt jelent meg, de 1949-ben a bíróságon több tanú is azt állította, nem ő írta. Igaz, Sulyok László emiatt soha nem indított helyreigazítási pert, pedig Ungváry érvelése szerint minden további nélkül megtehette volna.) Ebben a cikk írója többek között arról írt, hogy „most a belső megtisztulással egyidejűleg a magyar népi szervezettség útjára kell lépnünk, hogy a nemzet sebeit begyógyíthassuk” – ami egyúttal azt is jelentette, hogy a cikkíró az épp akkor befejeződő deportálásokat értette megtisztulás alatt.

Arra a kérdésre, hogy a cikkhez köze lehetett-e édesapjának, Sulyok a Mandinernek azt mondta, az apja „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”, így

elképzelhetetlennek tartja, hogy azt ő írta.