Kálloy Molnár Péter: Én valószínűleg egy sértődős, túlérzékeny majom vagyok

Meg kellett küzdenie a vidékiség hátrányaival, és úgy érzi, több jelentős alakítását nem értékelte kellően a szakma, nem ismerik igazán a verseit, a rendezéseit és zenei alkotásait – mondta Kálloy Molnár Péter színművész Veiszer Alinda e heti műsorában. Az interjút teljes egészében havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A külföldi castingokkal indult a beszélgetés, a színészt jó angoltudásáról kérdezte a műsorvezető. Kálloy Molnár Péter azt mondta: valóban többször ment külföldre, és próbált élni a lehetőségekkel. A londoni Guildhall School színész szakán tanult, ahol a hazaihoz képest egészen másfajta mentalitást tapasztalt meg. Ott nem rúgtak ki embereket félév végén, mint itthon a Színművészetin, és szerinte figyelemreméltó, ahogy kint a színészek és rendezők egymás felé fordulnak. Ha például az egyik színész javasol valamit a másiknak a szerepe eljátszásához, azt itthon okoskodásnak venné a másik, míg kint jó szándékkal fogadják az ilyen jellegű tanácsokat, és megköszönik, sőt ki is próbálják. Ez neki kint kifejezetten pozitív tapasztalat volt.

„Mivel érzékeny és bizonytalan vagyok, nekem pont az kell, hogy elismerjenek. Akkor szárnyakat kapok”.

Szóba került a Beugró című műsor, ami Pokorny Liával, Szabó Győzővel, Rudolf Péterrel, Ruttkay Laurával vagy Debreczeny Csaba közösen az improvizáción alapult, és ez Kálloy Molnár számára tényleg játék tudott maradni, lubickolt benne. Nem mellékes, hogy a műsorban többen is vidékiek voltak, mert szerinte a határtalan szabadság, ami gyerekkorukban megadatott nekik, sokfelé irányuló érdeklődést eredményezett.

Vajon van-e hátránya a vidéki származásnak? – kérdezte Veiszer Alinda. Kálloy Molnár Péter érezte ezt, hiszen a fővárosban alig ismert valakit, és több dologban le volt maradva a többiekhez képest. Ugyan mostanra már letett valamit az asztalra, ez a küzdelem azért szerinte sajnos örök.

Szóba kerültek megjelent verseskötetei is. Az egyik kötet és több költemény hangulata kapcsán a sértettséget hozza fel mint állandó és létező jelenséget az életében.

„Én valószínűleg egy sértődős, túlérzékeny majom vagyok”

– vallott magáról. Hogy honnan jön a sértettség? Kálloy Molnár úgy érzi, nem a helyén van, nem ismerik el bizonyos alakításait, amik pedig tényleg jók voltak. Elismerést leginkább a Beugróval és a SÖR-rel (Shakespeare Összes Rövidítve) ért el, de szerinte több más jelentős alakítását nem értékelte kellően a szakma. Nem kaptak kellő visszhangot a Röhrig Gézával közös filmjeik, se a monodrámájuk, amelyek véleménye szerint kiemelkedőek. Saját bevallása szerint a színész szívesen dolgozna színházban művészeti igazgatóként, mert tele van ötletekkel, de ez sajnos nem jött eddig össze neki. Annak ellenére, hogy már 20-25 darabot rendezett színházban, nem ismerik a rendezői oldalát sem, és nem írnak róla a kritikusok.

Zenészként se, költőként sem jegyzik, pedig mindkettőben alkotott, de valamiért nem írnak kritikát róla, pedig örülne neki, hiszen abból tanulhatna. Vannak is a fiókjában kiadatlan művei, de mivel senki nem írt korábbi könyveiről se jót, se rosszat, nem látja értelmét megjelentetni őket. Ahogy mondja,

soha nem mérettetett meg a zeném, a költészetem.

A filmekre visszatérve elárulta: két forgatókönyve is van, amihez az ország legjobb színészeivel, például Cserhalmi Györggyel vagy Básti Julival már egyeztetett, de csak ígéreteket kapott a megvalósításra. Mivel pályázaton nem nyert pénzt, vár, amíg megkeresi egy támogató. A következő hat-nyolc mindkét filmet meg szeretné csinálni, mert ezek szerinte minden részletében nagyon jók, és érzi, hogy nem tud hibázni.

Szóba került egy színházakkal kapcsolatban megfogalmazott kritika is, ami szerint aki vezetői székbe ül Magyarországon, az általában csinovnyikokat nevel ki magának, ezzel tartósítva befolyását, így biztosítva a jövőjét. Kálloy megerősítette: szerinte a vezetők fele zseniális művész, de nem egészséges, ha öt-tíz évig ül valaki vezetői székben, és nem frissül a színházi szemlélet.

Az interjúban szóba került, hogy amikor 19 évesen váratlanul elvesztette 59 éves édesapját, annak milyen hatása volt a művészetére. Kálloy Molnár úgy érzi, apja hitvallását, értékítéletét, a kinyilatkoztatásait a mai napig magában hordozza. Az igazságérzete is nagyon erős, ami olykor bajba sodorja.

„Engem az igazság vezet, ez a legnagyobb szívás egyébként, ezért én ölre tudnék menni.”

Az igazság kapcsán szóba került a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) felülről vezérelt, alapítványi átalakítása, ami után az oktatói és hallgatói kör jelentős része elhagyta az intézményt. Kálloy Molnár Péter erről nem akart sokat beszélni. Annyit mondott, hogy ő most az SZFE-n tanít, de nem politizál, hanem azzal szeretne valamit letenni az asztalra, hogy jó előadásokat csinál.