Rettegve mentem be az iskolába, mert azt hittem, meg fognak késelni, erre a gyerekek József Attilát szavaltak

„Ha egy jól működő állam lennénk, akkor nem lenne ránk szükség”

– mondta Bódis Kriszta író, pszichológus, a Van Helyed oktatási rendszerének létrehozója a Telex idei első támogatóknak szóló élő programján, a Közbeszéden. Az esemény a forprofit és nonprofit szektor közötti ellentétekről, a hazai civil szféra működéséről és küzdelmeiről szólt. Ezeket a témákat járja körbe Fábián Tamás és Szilli Tamás, a Telex újságíróinak Szép ez a munka, csak nem kellene miatta tönkremenni címen vetített filmje is, amit a Közbeszéd résztvevői láthattak először. A filmről, a civil szféra problémáiról, a finanszírozási rendszer káoszáról, a kiutakról Bódis Kriszta mellett Puskás Péter énekes, a Woodapest Egyesület és Füri Zenetér Egyesület egyik alapítója, valamint Fábián Tamás beszélgettek.

Első körben az a kérdés merült fel, hogy az emberek mennyire ismerik a magyar civil szférát. Bódis Kriszta szerint ma már önkénteskedni majdnem természetes, ahogy mikroadományokat adni is. Ám ez nem volt mindig így. Bódis szerint példák kellettek, amik megmutatták, hogy a civil szervezeteknek is van ereje, ami elindíthatja a változást. „Nekem az a tapasztalatom, hogy szájról szájra terjedt a hír, hogy ezt jó csinálni, hogy léteznek áthidalható szakadékok és találkozási pontok.”

Azonban ahhoz, hogy a különböző egyesületek fenn tudjanak maradni, pénzre van szükség, de még az adományozók sincsenek sokszor tisztában azzal, hogy Magyarországon hogyan oszlanak el a források – tette hozzá a Van Helyed alapítója. Ezért is lenne fontos az emberek edukálása. Valamint az is, hogy hiteles karakterek, akár közszereplők vigyék egy-egy fontos ügy hírét.

Először azonban nekik is le kell vetkőzniük az előítéleteiket, ahogy azt Puskás Peti is tette 21 évesen.

„A Megasztár után a borsodi Farkaslyukra mentünk el felolvasni. Ott akkor 80 százalék volt a munkanélküli. Rettegve mentem be az iskolába, mert azt hittem, meg fognak késelni. Majd ott álltak előttem a gyerekek, akik József Attilát szavaltak és arról meséltek nekem, hogy traktorosok szeretnének lenni”

– mesélte az énekes.

Ismert emberként őt is sokszor megkeresik kampányokkal, de nem mond igent minden felkérésre. Szerinte ugyanis a visszájára sülhet el, ha valaki egyszerre több dolog mellett kampányol.

„A divat-jóemberkedésnek és a lájkvadászatnak semmi haszna nincs”

– mondta Puskás. „Az embereket tényleg lehet motiválni, de ha egy hónap alatt nyolcvan dolog mellett állok ki, az hiteltelenné teheti a projekteket, amik ezáltal veszítenek a fontosságukból.”

A civil szervezetek munkájára a fojtogató politikai légkör és a kormányoldalról felbukkanó civilellenes hangok is rányomják a bélyeget. „Dokumentumfilmesként kezdtem, mert úgy gondoltam, hogy a közbeszéd megváltoztatásával lehet egy olyan világ felé elindulni, amiben egyenlőség van.

Azonban az emberek nem szeretik, ha valaki felhívja a figyelmet az igazságtalanságra, ha megmutatja, hogy a romák is emberek. Egy ennyire átpolitizált társadalomban aktivistaként, mozgalmárként rengeteg ellenséget szerzel”

– részletezte Bódis. A Van Helyed alapítója szerint ezért is küszködnek az alulról épülő, organikus civil egyesületek. „15 év után jöttem rá, hogy egy kútba dobálom az önkéntesek munkáját. Rendszerszinten kell megoldást találni, hosszú távra tervezni és gondolkodni, nem rövid projektekben egy ennyire átpolitizált térben.”

Ahogy arról a Közbeszéd elején lejátszott filmben is szó esik, sokan először önkéntesként kerülnek bele a civil véráramba. Így történt ez Fábián Tamással is, aki több mint fél éve kezdett el önkénteskedni az InDaHouse Hungary Egyesületénél. „Kéthetente hétvégén, vagy ahogy épp kijön, elmegyünk Borsod megyébe, és ott élő hátrányos helyzetű gyerekekkel tanulunk” – mondta a Telex újságírója, aki szerint az elmúlt hónapokban sokat látott abból, milyen oktatáshoz is fér hozzá egy leszakadó térségben élő kisgyerek. Olyan iskolákban, ahol nem szaktanárok oktatnak, ahol nincs menza, ahol az oktatók úgy rugdossák át a tanulókat egyik osztályból a másikba, pedig nem is biztos, hogy tudnak írni és olvasni. Ezzel kapcsolatban képbe került az állam szerepe és felelőssége is.

Fábián szerint azért is van szükség ennyi civil szervezetre, mert az állam nem lát el bizonyos feladatokat. „Az embereknek sorsát nem annak kellene meghatároznia, hogy az ország melyik részére születik, de az állam nem teremti meg azokat a feltételeket, hogy ez ne így legyen.”

Puskás szerint nem lehet arra várni, hogy „valaki helyettünk megcsinálja”. Felelősséghárításról van szó Bódis szerint is: sokszor hallja azt a magyarázatot, hogy „fizetem az adómat, én megtettem, amit tudok”, de ez nem elég.

„Nehéz megértetni az emberekkel, hogy ez egy közös ügy. Tömegekről mondunk le, olyanok támogatásáról, akik hatékony, jó munkaerők lennének”

– teszi hozzá Bódis, aki szerint csak a saját kárunkra dolgozunk: ha nem számoljuk fel a rendszerszintű problémákat – lásd szegénység, egyenlő, minőségi oktatás –, akkor nemcsak a társadalmi szakadékok lesznek egyre nagyobbak és mélyebbek, de az ország gazdasági problémái is.

Ahogy a korábbi Közbeszédeken is, a beszélgetés végén kérdéseket tehettek fel a nézők a meghívott vendégeknek, például arról, mekkora a verseny a civil egyesületek között. „Megy a verseny a donorokért, és én ezt ki merem mondani. Érdekes, mert nem beszélünk erről, olyan, mintha ezt szégyellni kellene. Elképesztő sok energiát visz el, hogy eladjuk magunkat, és még ciki is felvállalni” – mondta Bódis.

Puskás Peti szerint az örök kérdés persze az, hogy mit tudunk és mit lehet csinálni, mert beszélni róla nem elég. „Elmentem egy szaporítótelep felszámolására, és készítettem egy videót, amit félmillión néztek meg egy nap alatt. Majd másnap láttam, hogy az egyik ismert adok-veszek oldal megváltoztatta az állatok eladására szóló szabályzatát. Cselekedni kell, annak lesz következménye.”

A civilekről szóló riportfilm hamarosan a Telexen is látható.

A Közbeszéd a Telex támogatóknak szóló élő beszélgetéssorozata, a korábbi eseményekről itt olvashatja a beszámolóinkat.

A magyarországi kutyaszaporítás brutalitásával, korrupcióval terhelt világával Szilli Tamás kollégánk foglalkozott. Magyarország, a kutyagyártó nagyhatalom címmel jelent meg tavaly dokumentumfilmje, ami ezen a linken elérhető.