Meghalt Grétsy László nyelvész, a magyar nyelvművelés kiemelkedő képviselője

91 éves korában meghalt Grétsy László nyelvész, tanár, a magyar nyelvművelés kiemelkedő alakja. A professzor az Anyanyelvápolók Szövetségének konferenciáján lett volna díszvendég hétfőn, ezen a rendezvényen jelentették be halálhírét.

Grétsyt már gyermekkorában is érdekelték a nyelvi játékok, egyetemi tanulmányai alatt viszont még irodalomtörténettel foglalkozott, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára vették fel magyar–történelem szakra, ahol 1954-ben szerzett diplomát. Fokozatosan a nyelvtudomány felé fordult, 1960-ban szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdett el dolgozni, melynek később főmunkatársa lett. 1971-ben a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki, és az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének vezetője lett. 1992-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé választották.

1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, ügyvezető elnöke, elnöke, 2013-tól pedig tiszteletbeli elnöke lett.

Több szakfolyóiratnál dolgozott, a Magyar Nyelvőrnél, az Édes Anyanyelvünknél, az Élet és Tudománynál, valamint a Szabad Földnél.

Országszerte ismertté a magyar nyelv hagyományaival, illetve annak ápolásával kapcsolatos népszerű televíziós műsorai tették. Az első tévés műsora 1960-ban indult, Családi félkör címmel, majd sorban következtek A nyelv világa, a Szójáték klub, a Szabálytalan nyelvtanóra, az Álljunk meg egy szóra!, a Gyöngyök, végül, 2004-ig, az Anyanyelvi szószóló. Ezek közül a legismertebb a Vágó Istvánnal közösen vezetett Álljunk meg egy szóra! című műsor volt, amelyben egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát magyarázták el. A nyelvművelő tévésorozat 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott.

Munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el. 1976-ban a SZOT-díjat, 1982-ben a Kiváló Népművelő díjat kapta meg. Legnagyobb elismerései a Magyar Örökség-díj, amelyet 2007-ben és a Prima Primissima díj, amelyet 2012-ben kapott meg.

Három lánya, 12 unokája és két dédunokája született.

A nyelvészprofesszor 90. születésnapja alkalmából készült interjúban az Új Város Online-nak azzal kapcsolatban, hogy miért fordult a nyelvészet felé, azt mondta:

„Mivel vallásos családban nőttem fel, egy-két egyházi, felekezeti lap, folyóirat is járt hozzánk. Ezeket (is) olvasva eleinte misszionárius akartam lenni, majd, mivel a szavakkal való bíbelődést, a rejtvényfejtést már tízéves koromtól nagyon szerettem, úgy éreztem, inkább költő leszek. Ezért is jelentkeztem az ELTE bölcsészkarára. Fel is vettek, de ott, megismerve egy-két kitűnő nyelvészprofesszort, elsősorban a nyelvtörténész Pais Dezsőt, már fél év eltelte után megérett bennem a gondolat, hogy igen, a szavak bűvöletében szeretnék élni, de nem költőként, hanem mint nyelvész, a nyelv búvára, művelője.”

A magyar nyelvről pedig azt mondta, „nyelvünket – nem csak a nemzeti elfogultság mondatja velem – a világ egyik legszebb hangzású nyelvének tartom”.

2022-ben a Blikknek azt mondta, rengeteg munkája van, és nagyszerűen telnek a napjai. Még abban az évben szerkesztőtársával, Kiss Gáborral együtt dolgozott a Melyiket válasszam? című nyelvművelő könyvecskén, amelyben azt mutatták be „sok-sok példával, hogy különböző esetekben és helyzetekben hogyan, milyen szempontokat figyelembe véve lehet két kínálkozó szó vagy kifejezés közül kiválasztani a jobbat, a megfelelőbbet”. Akkor az mondta, más önálló könyvet már nem tervez, de két lapba is küld még cikkeket, az Édes Anyanyelvünkbe és az Élet és Tudományba.