A közönséges medvelepke lett az év lepkéje

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya 2023-ban indította el az Év lepkéje programját, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra. A tavaly nyáron lezajlott lakossági internetes szavazást a közönséges medvelepke nyerte 1556 (47%) szavazattal, így ez lett 2024-ben az Év Lepkéje. A második helyen a kis színjátszólepke, a harmadikon a gyakori ablakosmoly végzett.

A nyertes neve arra utal, hogy közönséges, de ez közel sem jelenti azt, hogy gyakran találkozhatunk vele. Mint az MME közleménye írja, sok lepke évtizedekkel ezelőtt kapta magyar nevét, amelyek több szempontból is elavultak mára. Erre egy jó példa a közönséges medvelepke, amely egykor sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult, ennek ellenére nem védett.

Az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelyekre. Csökkenését tovább fokozza, hogy sok fürkészlégy parazitálja és valószínűleg ezek felszaporodása drasztikusan hathatott elterjedésére.

Megjelenése nagyon jellegzetes: elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként. Ez rendkívül jól elrejti a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal. Látványos, riasztó színezete és mintázata nem véletlenül alakult ki. Nagy mérete és esetlen repülése miatt könnyű prédát jelentene madarak számára, azonban van egy trükk a tarsolyában: hernyó korában sok olyan növényt elfogyaszt, amelyek mérgező anyagokat tartalmaznak. Az ezekben található kémiai anyagokat képes lebontani, majd átalakítani gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká. Riasztó színezetű hátulsó szárnyait veszély esetén villantja ki, amelyek mérgezőségére hívják fel a figyelmet.

Azonban a kifejlett lepkének nem ez az egyetlen védelme. Feje mögött látható egy mélyvörös szőrpamacs, amelyet szintén veszély esetén villant ki, de ezzel párhuzamosan innen képes kis mennyiségű irritációt kiváltó folyadékot a támadójára spriccelni. Aggodalomra semmi ok, ránk nézve veszélytelen, az érzékeny bőrű embereknél minimális irritációt válthat ki.

Ezzel azonban nem ér véget a fegyverarzenálja. Egyre több lepkéről derül ki, hogy képes hangot kiadni – a medvelepke is képes erre. Mivel éjszaka repül a denevérek egy ínyenc falatnak tekinthetik. Viszont arra nem számítanak, hogy ez a lepke képes cincogó hangot kiadni, ami egyrészt megzavarja a denevérek tájékozódását, valamint ha mégis elkapják, akkor a rossz ízével társítják, így a denevérek előbb-utóbb kénytelenek megtanulni, hogy ez a lepke nem kerül terítékre.

Éjszaka aktív lepke, a fényforrások erősen vonzzák. Repülési ideje viszonylag rövid, július és augusztus között lehet vele találkozni. A nőstény a fényes, gömb alakú petéket csoportosan teszi le, a hernyók kikelés után rögtön táplálkoznak, majd fiatal állapotban telelnek az avarszintben és tavasszal folytatják a táplálkozást. Tápnövényeit tekintve nem válogatós, a legtöbb lágyszárú növényt elfogyasztja, de bizonyos fásszárú növényeket sem vet meg.

A hat centiméter hosszúságot is elérő hernyóját sokan „papmacska” néven ismerik. Igen jellegzetes, testét világos szemölcsök borítják, amiken a hátán fekete, a hasi oldalán vörös, sűrűn álló és hosszú szőrök díszlenek. Ennek a szőrzetnek több funkciója is van. Egyrészt védelmet nyújt, mivel irritációt okozhat bőrfelületre jutva, azonban embernél csak érzékenyebb bőr esetén válthat ki minimális reakciót. Másrészt bábozódáskor egy laza szövedéket készít maga köré, amibe szőreit szövi bele. Leginkább bábozódás előtt futhatunk össze a hernyóval, mivel ilyenkor nagyobb távokat is megtesz (pl. járdára, úttestre is kimászik) mielőtt megtalálja a megfelelő helyet.