Itt volt három kínai, drónoztak, aztán megkérdezték, van-e eladó, kiadó ház

Éles versenyben végül Szegedet választotta a kínai BYD, hogy felépítse első európai autógyártó üzemét, ezt az ünnepek előtti utolsó munkanapon jelentette be Botka László polgármester és Szijjártó Péter külügyminiszter. Bár az utóbbi hónapokban nagy titkolózás volt a gyárról, az önkormányzat állítólag közvélemény-kutatást is végzett, Botka szerint a lakosság „döntő többsége támogat egy ilyen környezetvédelmi, ipari beruházást”.

Nem így gondolják a Liliom Lakókertben élő, többnyire fiatal felnőtt családosok. „Ez egy csendes, nyugis, családias környék lett volna” – mondja a Szegedernek egy férfi, aki még korábban költözött ide, amikor az új városrészben kevesebb lakóház állt. Állítása szerint a BYD már kinézte magának a lakóparkot, és gyanítja, hogy ide szeretnék beköltöztetni a felsővezetést.

„Múlt hét pénteken itt volt három kínai. Drónoztak, aztán amikor elkezdtem beszélgetni az egyik szomszéddal, idejöttek érdeklődni, hogy van-e eladó, kiadó ház”

– meséli a férfi, aki szerint a BYD új gyárának felsőbb vezetői sanszos, hogy ide költöznek majd be.

Szerinte a lakóparkban élők „fel vannak háborodva azon, hogy ideraknak egy ipari parkot, holott ez lehetne éppen az autópálya túloldalán” is. „Magával a gyárral különösebben nagy bajom nem lenne. Nem az udvaron kalapálnak karosszériát” – utalt arra, hogy a gyártási folyamatok zárt üzemben zajlanak majd, nem fogják megzavarni a lakosok nyugalmát. A baj inkább az, hogy a szegedi 502-es elkerülő utat meghosszabbítják, a négysávos út pedig egy szakaszon a kertek végében zúg majd, ahol most egy kis töltés után csak szántók vannak a végtelenségig.

„Ez egy kicsit jobban aggaszt” – mondta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kínai cég által lefoglalt 300 hektáros területen kiváló minőségű szántóföldek vannak, amelyeket lehetne továbbra is földművelésre használni, ha nem építik be. A BYD területe egyébként az M43-as autópálya másik oldalára is átnyúlik majd, de csak egy vasúti terminál erejéig, az ipari park egésze a város felőli részen lesz, amit a helyiek közül többen kifogásolnak.

Vannak, akik nem is tudtak a gyárról. Egy fiatal lány, akit megállítunk, hiába lakik a környéken, annyit hallott csak, hogy a közelben lesz egy ipari park, de a gyárépítésről nem értesült.

A várható hanghatásoktól is tart az a pár, amelynek tagjai kutyát sétáltatva álltak meg velünk beszélni. Erre szerintük nem igazán megoldás az erdősáv, amit a gyár és a lakott terület közé telepítenek, hogy tompítsa az esetleges zajokat. „Mikorra nő az meg?” – érvelt a nő, aki azt tapasztalta, hogy már így is hangosabb a környék, mint korábban volt, az utóbbi években jobban hallani az autópálya forgalmát is.

A pár szerint kérdés, hogy az egyelőre szabadon hagyott területeket később beépítik-e, de ők azt is vitatják, hogy valóban nem lesz-e akkumulátorgyártás, vagy más vegyipari tevékenység, például autófestés a gyárban. „Miért éri meg nekik külön logisztikázni az akkumulátorral, ha itt van az egész összeszerelés nulláról?” – kérdezi a férfi. Az akkumulátorgyártás egyébként a hivatalos kommüniké szerint nem Szegeden történik majd.

Ő úgy tudja, hogy az üzemben „rengeteg vizet fognak felhasználni”, és úgy emlékszik, a lakossági fórumon is víztározókról volt szó. Egyelőre azonban nincs arra utaló jel, hogy ezekre az akkumulátorgyártáshoz lenne szükség, és az sem elképzelhetetlen, hogy mezei tűzivíztározók lesznek csak.

„Felmerült, hogy elköltözünk innen”, mondta a férfi, aki arra számít, hogy két év, mire felépül a gyár, ekkor derül ki igazán, milyen hatása lesz a környékre. „Itt szerettünk volna élni öregségünkig – jegyezte meg felesége –, de hogyha elköltözünk, akkor olyan helyet fogunk keresni, ahol nincs autópálya, nincs szántóföld, hogy véletlenül se legyen az, hogy valami odaépül.”

Ezt persze nem mindenki teheti meg. Egy másik, babakocsit toló férfi lapunknak azt mondta, ő a lakáshitel miatt nem tudna elköltözni, és a házat sem tudja eladni, amíg vissza nem fizet mindent a banknak. Debrecenből költözött a városba, ott szerinte már nagyon „elszaporodtak” a vendégmunkások, és attól fél, hogy a BYD miatt Szegeddel is ez fog történni. Ennek akár lehetne is alapja, ugyanis a gyárnak háromezer dolgozója lesz, Csongrád-Csanád foglalkoztatottsága pedig majdnem teljes, így a környező vármegyékből, esetleg külföldről kell majd munkaerőt importálni.

A férfi attól tart, hogy nemsokára már Szeged utcáin is alig lehet majd magyar emberekkel beszélni. Amikor arról kérdeztük, mit szólnak a gyárhoz a környéken lakók, azt mondta, nem nagyon szoktak beszélni egymással, legtöbben azt sem tudják, kik a szomszédjaik.

Néhány utcával arrébb, a száz évvel korábban épített Béketelepen a Rózsa borozóba betérve családias beszélgetést szakítottunk meg. Itt már inkább pozitív a BYD fogadtatása, a biliárdasztalt körülülők a zaj miatt sem aggódnak különösebben, szerintük régen is volt mit hallgatnia a népnek, „a kakas kukorékolt, a templomban harangoztak”. A várható pozitív hatásokat is azonnal sorolni kezdték. „Szuper jó munkalehetőség”, „Szegeden húsz éve nem fejlődött semmi, most legalább fog”, mondta egy férfi.

A vendégmunkásoktól azért részben ők is tartanak. „Itt nem dolgozik majd magyar embör”, jósolta az egyik nő, bár ezzel nem mindenki ért egyet a kicsiny vendéglátóipari egységben. Az egyik férfi szerint nem kell félni tőlük, mert az illegális bevándorlókkal szemben a vendégmunkások „papírral jönnek, szerződéssel, dolgozni”. Egy másik férfi is csatlakozott, mondta, hogy PVC-granulátum gyártásával foglalkozó munkahelyén több indonéz kolléga van már, és az új évtől még többen lesznek.

„Nagyon rendesek, nagyon közvetlenek. Egy tud angolul az ötből, a többi másolja a mozdulatokat.” A társaság egyik tagja sem gondolja, hogy a BYD miatt visszajönnek azok, akik külföldre költöztek, miután itt nem találtak munkát, de abban bíznak, hogy sok szegedi fog dolgozni a gyárban.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.