Összefogott a falu, mindenki dolgozott, így lett bölcsődéje Kübekházának
2023. november 13. – 05:00
A polgármester csülökpörköltet főzött, amikor lerakták a gyepszőnyeget, a túlórázó közmunkások mellé mások is beszálltak dolgozni, egy falubeli segített a mosdók, zuhanyzók felszerelésében, a mosógép bekötésében, és egy kismotoroknak szánt, lebetonozott ring is készült az udvarra. Szeptemberben adták át Kübekháza új bölcsődéjét, ami nem jöhetett volna létre a helyiek összefogása nélkül, a kormányzati támogatás ugyanis csak az épületre volt elég.
„Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat” – ez az új-zélandi közmondás olvasható a Szegedtől 18 kilométerre lévő, 1600 fős, román határ melletti Kübekháza első bölcsődéjének fotocellás ajtaján. A Fióka-lak szeptemberben készült el, építésébe önkéntesek és a falu közmunkásai is beszálltak, mivel a pályázati pénz nem volt elég.
„Gyakorlatilag minden olyan önkormányzat forráshiányos, amely intézményt tart fönn” – mondja Molnár Róbert, a falu független polgármestere. Szerinte a pénzbőség amúgy is csak elkényelmesíti az embert, mivel „pénzből mindenki tud bármit csinálni, de az az igazán kreatív dolog, amit akkor is megcsinálnak, amikor nincs pénz”.
A bölcsőde története hat évre nyúlik vissza. 2017-ben adott be az önkormányzat egy pályázatot az építésére, akkor a megigényelt 60 millió forint elég is lett volna a kivitelezéshez. „Két évig nem történt az elbírálás ügyében semmi, és közben elszabadult az infláció” – meséli Molnár. Hiába nyerték meg az összeget, később már nem fedezte volna a költségeket, így letettek a bölcsődeépítésről, és kénytelenek voltak visszaadni a 60 milliót is az államnak.
2020-ban egy Top Plus pályázaton már 150 millió forintért mentek, akkor már ennyibe került volna egy bölcsőde. „És akkor bejött a Covid, elszálltak az árak.” Ezért egy 20 milliós kiegészítő támogatást is kértek, aminek révén az épület végül elkészült, de nem volt használható.
„Ekkor még csak kevés eszköz volt benne, gyakorlatilag inkább csak maga az építmény volt meg. Ahhoz, hogy bölcsőde legyen, még jócskán bele kellett nyúlni a büdzsébe.”
Kalákában dolgoztak
„Összeraktam egy csülökpörköltet, közben raktuk a gyepszőnyeget, időnként megkavartuk, és este kilencre leraktuk a füvet” – eleveníti fel a munkákat a polgármester, aki a pandémia alatt még egy kertépítész szakmunkásképzőt is elvégzett, így ő ültette a növényeket a bölcsőde kertjében.
A helyi közösség összefogott azért, hogy használni is tudják az ingatlant. A közmunkásokkal együtt tizenöt–húsz ember dolgozott érte naponta, a takarítás, berendezés, a bútorok összerakása és a gyepszőnyegezés mind az ő feladatuk volt. Hegyes Mirjam, a közfoglalkoztatottak irányítója azt mesélte a Szegedernek, hogy „a közmunkásoknak gyakran túlórázniuk is kellett, de szívesen csinálták, mert várták, hogy kész legyen a bölcsőde”.
„A legfőbb szempont az volt, hogy kint is, bent is élhető környezetet alakítsunk ki” – ezt már Pető Ferenc fűzi hozzá, aki szintén segédkezett a gyepszőnyegezésben. „A mai napig átjárunk önkéntes barátaimmal nyírni, karbantartani.” A helybéli férfi részt vett a mosdók, zuhanyzók felszerelésében és a mosógép bekötésében is, és a polgármester látványtervei alapján egy kismotoroknak szánt ringet is készített az udvarra.
„Megcsináltunk szinte mindent, amihez értettünk, hogy ne kelljen drága pénzért szakembert hívni.”
„Innen indul Európa” – mondja az új bölcsődéről Gácsi Istvánné, aki a sötétítőfüggönyöket varrta az intézménybe. A falu nyugdíjas „varrónője” bár sosem tanulta a szakmát, szabad óráit azzal tölti, hogy az otthoni gépén dolgozik a falunak. Ő az, aki az utcára került Béla konténerházába is készített függönyöket még tavasszal, de korábban gondoskodott a falu zászlajáról, valamint a Covid-járvány alatt részt vett a maszkok készítésében is.
Szép a bölcsi, de nincs elég dolgozó
Az intézményben három ember jut tizenkét gyerekre. Közülük is csak egynek van ideje a kicsikkel foglalkozni, mert valakinek takarítania is kell, az épület pedig hatalmas, emelete is van, ahol nagyrészt a bölcsőde mellett lévő óvodából hiányzó helyiségeket pótolják. Persze ott van még a mosogatás, az étkezés előkészítése és a kert karbantartása, amiről szintén gondoskodni kell.
„Teljes figyelmet, odaszánást kívánnak ezek a gyerekek, a dajkának már nincs kapacitása arra, hogy füvet is nyírjon.” További alkalmazottakra azonban nincs pénze az önkormányzatnak, mivel 6–10 millió forint lenne két karbantartó bérköltsége éves szinten.
Így továbbra is a falu lakóira számítanak. Egy önkéntesprogramot is indítottak, amihez csatlakozva az emberek mint Bölcsi Papik és Bölcsi Mamik, havi három órát dolgozhatnak az intézményben, ahogy azt a polgármester is teszi.
„A közösségi összefogásban erő van. Ha vannak egy közösségnek céljai, akkor vezet oda út is” – mondja Molnár Róbert.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
