Csak haladékot kapott a bajba került soproni Waldorf-iskola, megoldás még nincs

„Bár igaz, hogy a kitűzött célunktól még messze vagyunk, de azt is leírhatjuk, hogy ha az eddig összegyűlt 6.691.160 forint adomány nem érkezett volna be hozzánk, akkor ez az iskola már nem létezne” – írta pénteki Facebook-posztjában Kedves-Kukoda Zsuzsanna, a soproni Csillagrét Waldorf-iskola egyik alapítója, a fenntartó alapítvány vezetője. A bajba került iskolát fenntartó alapítvány nemrég adománygyűjtést indított 30 ezer ember 1000 forintja címmel, hogy fenn tudják tartani a tizenkét pedagógussal és ötvenhét gyerekkel működő iskolát.

Az iskola az eddig gyűjtött pénzzel és a háromhavi állami normatívával, amit visszamenőleg most megkap, nyert egy kis időt – mondta a Telexnek Kedves-Kukoda Zsuzsanna, akinek három gyermeke is a soproni Waldorfba jár.

„Decemberben szeretnénk folytatni az adománygyűjtést, utána pedig összeülünk, és eldöntjük, hogyan tovább.”

Két hete írtuk meg, hogy két év állami normatíváját kellett visszafizetnie a soproni Waldorf-iskolának, mert a Magyar Államkincstár nem találta megfelelőnek az adományozási szerződésüket. A bírósági döntést a Kúriánál megfellebbezték volna, de az ügyvéd nem a megfelelő helyre adta be a papírokat. Fenntartót váltottak, így a tanítást folytathatták, de ez is költségekkel járt, így 110 millió forintra nőtt a tartozásuk.

A soproni iskola kálváriájának híre több ezer olvasót késztetett véleménynyilvánításra. Kedves-Kukoda Zsuzsanna azt mondja, az iskolához közvetlenül csak pozitív reakció érkezett, pedig voltak, akik már azt sem értették, miért lett ebből egyáltalán hír.

„Az iskola elkúrta többször is, a bíróságnak meg igaza van. Ja, hogy adomány kell nekik, ezért kell hír” – vélekedett egy olvasó, aki emailt is írt erről a szerkesztőségnek. "Oldják meg, ha elrontották. Sok más iskolának is kellene adomány – üzente.

Rendben kell lennie a dokumentumoknak

Érdekes fejlemény, hogy múltkori cikkünk megjelenése után jelentkezett a Telexnél az az államkincstári ügyintéző, aki 2021-ben a vizsgálatot vezette az iskolánál, és kiszúrta a szabálytalanságot. A neve elhallgatását kérő férfi már nem dolgozik a Magyar Államkincstárnál, átült az asztal másik oldalára: az állami támogatásokat igénybe vevő szervezetek működését nézi át és készíti fel ügyfeleit az ellenőrzésekre. Az által elmondottak hasonló tevékenységet végző, állami támogatásból is élő szervezetek számára is hasznosak lehetnek.

A névtelenséget kérő egykori ellenőr azt mondta:

a soproni Waldorf-iskolánál végzett hatósági vizsgálatnak semmilyen politikai háttere nem volt, és nem is volt célja az intézmény ellehetetlenítése.

De akkor mi is történt a jogszerűséget és a szabályok betartását vizsgáló ügyintéző szerint? A Kincstár a jogszabályok értelmében utólagosan ellenőriz, dokumentumok alapján. A fenntartóknak kifejezett előírás, hogy gondoskodniuk kell a szabályos működést alátámasztó dokumentációról. Az ellenőrzések akár négy évre visszamenőleg is visszanyúlhatnak, és mivel elsődlegesen dokumentumalapúak, belátható, mennyire felértékelődik a jelentősége annak, hogy mi szerepel az egyes iratokban.

Ezzel szemben az ügyfelek által előszeretettel használt „adminisztratív hiba” kifejezés könnyen keltheti azt a látszatot a közvélemény szemében, hogy a dokumentumok tartalma igazából nem is olyan fontos, és a hatóság egy valódi jelentőséggel nem bíró tévedést, jóhiszemű mulasztást, esetleg véletlen „elírást” szankcionál.

Az adományozást nem lehet feltételekhez kötni

Ahogyan azt a Waldorf-iskolát fenntartó alapítvány is elismerte, a hatóság által vizsgált időszakban az iskolával jogviszonyt létesítő gyermekek szüleivel szerződést kötöttek, amiben a szülők vállalták, hogy rendszeres adományt nyújtanak az alapítványnak. Az adomány célja az volt, hogy az alapítvány megfelelő színvonalon tudja működtetni az intézményt. Ugyanakkor ehhez kapcsolódott egy olyan kitétel, hogy ha az adományt nem fizetik a szülők, akkor a gyermekük tanulói jogviszonya megszűnik, azaz ott kell hagyniuk az iskolát.

A szerződés tehát kapcsolatot teremtett a befizetett adomány és a tanulói jogviszony között, ami ellentétes az adomány jogszabályban foglalt elvével (önkéntes felajánlás ellenszolgáltatás elvárása nélkül). Adományozásnál a felek között nincsen egymással szemben semmiféle kötelezettségvállalás, a feleknek egymással szemben nincs követelésük – magyarázta a Telexnek az egykori államkincstári ellenőr. Ehhez képest a soproni Waldorf korábbi adományozási szerződése szerint a szülő nem azért teljesítette a befizetést, mert egyetért az alapítvány általános célkitűzéseivel, hanem kifejezetten azért, hogy a gyermeke az alapítvány által fenntartott iskolában tanulhasson.

A nem állami fenntartású iskola írásbeli szerződésben emellett további befizetéshez kötheti a tanulói jogviszony létesítését és fenntartását. A szabályos szerződésnek három kitétele van.

• A szerződő fél a szülő mellett az iskola, és nem az alapítvány.
• A befizetés az iskolát, és nem az alapítványt illeti meg.
• Mindkét fél számára egyértelmű, hogy a befizetéssel a szülő tulajdonképpen az oktatást fizeti meg, nem pedig adományoz. A szerződés nincs az önkéntesség álcájába bújtatva. A szülő kötelezettséget vállal a befizetésre, amiért cserébe az iskola kötelezettséget vállal arra, hogy biztosítja az oktatást.

Problémás volt a szerződés

Egyértelműek a vállalt kötelezettségek, és az egymással szemben támasztott követelések is. A szabályosan megkötött szerződés a szülőnek és az iskolának is biztosíték, hiszen ez az alapja annak, hogy egy esetleges jogvita egyértelműen rendezhető legyen a felek között – részletezte a szerződésre vonatkozó szabályokat a volt ügyintéző, aki az alapítvány gyakorlatát két okból is problémásnak találta.

Az alapítvány szerinte „egyrészt szabálytalan, a szülőket félrevezető szerződéses állapotot teremtett, másrészt pedig az alapítvány felé terelt olyan bevételeket, amelyek valójában az iskolát mint önálló jogalanyt illetnék meg” – fogalmazott a szakértő. „A visszafizetési kötelezettséget sem kizárólag azért írta elő a Kincstár, mert a szerződés szabálytalan volt, hanem azért is, mert a kialakított gyakorlat miatt az alapítvány és az iskola gazdálkodása nem volt teljes mértékben átlátható, márpedig ez alapkövetelmény az olyan szervezeteknél, amelyek állami támogatást vesznek igénybe.” „Az egy sajnálatos körülmény a konkrét ügyben, hogy a Kúria felülvizsgálatára egy formai hiba miatt nem kerülhetett sor” – tette még hozzá a korábbi államkincstári ellenőr.

Korábban Kedves-Kukoda Zsuzsanna a Facebookon arra utalt: a soproni iskolában a valóságban sosem volt arra példa, hogy egy diákot azért küldjenek el, mert a szülő nem adományoz. Náluk ugyanis fontos alapelv, hogy anyagi okok miatt senki ne záródjon ki a Waldorf-pedagógiából. Az államkincstári ellenőrzés után az iskola kivette a vitatott részt az adományozási szerződésből, így az ma már jogszerű, de újabb vizsgálat is lesz az intézményben.