Nagy bajban a soproni Waldorf-iskola: Nem azért dolgoztunk ennyit, hogy most lehúzzuk a redőnyt

Negyvenhárom család ötvenhét gyermeke, tizenkét pedagógus és az értük felelősséget vállaló alapítvány, egy barátságos, színes iskola, ahol a mese, a természet és az angyalok nagyon fontos szerephez jutnak. Ez a mérleg egyik serpenyőjének tartalma, a másik oldalt 110 millió forint tartozás húzza le. Röviden ez a soproni Waldorf-iskola jelene.

Ritka őszinteség és kitárulkozás

Manapság, amikor még kérdezni sem szabad az iskolák gondjairól, meglepő olvasmány a közösségi médiában október elején megjelent bejegyzés, amit Kedves-Kukoda Zsuzsanna, a soproni Csillagrét Waldorf Óvoda Általános Iskola egyik alapítója írt. A poszt arról szól, hogy a 2016-ban létrehozott iskola „most éli legnehezebb időszakát, hiszen további működése hamarosan lehetetlenné válik.”

Az iskola eredeti fenntartója a Csillagrét Waldorf Egyesület volt. Mivel az alapítványi iskolák a gyerekek tanításával közfeladatot látnak el, ehhez állami támogatást is kapnak, emellett a szülők által fizetett térítési díjakból, adományokból tartották fenn magukat.

Az állami támogatás csak akkor jár, ha minden bonyolult adminisztratív szabályt betartanak. Különbség van például a tandíj vagy térítési díj és az adomány között. Fontos előírás, hogy az adományozás csak önkéntes lehet, azt az iskola nem kötheti feltételekhez, azért a szülők nem várhatnak el ellenszolgáltatást, vagy annak elmaradása nem járhat következményekkel. Ez okozott problémát a soproni iskolánál.

A Csillagrétnek a szülők rendszeres havi adományt fizetnek, erre tettek vállalást az adományozási szerződésben. Ezen felül minden évben plusz egyszeri támogatást vállaltak, hogy fenn tudják tartani az intézményt. Művészeti hozzájárulást kell még fizetni – az a jogi nyelvezet szerint térítési díj vagy tandíj – minden évben kétszer, ami 20 ezer forint félévenként. Ebből veszik meg a füzeteket, krétákat, festékeket, méhviaszt. Mindig csak egy évre kötik a szerződést.

Két évvel ezelőtt a Magyar Államkincstár végzett ellenőrzést. „Az ügyintéző azt állapította meg, hogy az az adományozási szerződés, amit évek óta használunk mi is, mások is, nem megfelelő, mert azt sejteti, sugallja, hogy elküldjük azokat a családokat, akik anyagi okok miatt nem tudnak már tovább nálunk maradni. Ezzel ellentétben viszont nekünk a valóságban sosem volt ilyenre példa, hiszen nálunk ez fontos alapelv, hogy anyagi okok miatt senki ne záródjon ki abból az ideológiából, amit Rudolf Steiner hagyott ránk” – írta a Facebookon Kedves-Kukoda Zsuzsanna.

A bíróság szerint a házirendben szerepelt a jogsértő kitétel

Az egyesület megtámadta az Államkincstár határozatát, az ügy a Győri Törvényszék elé került, ahol a bíró 2022. november 10-én az iskolát elmarasztaló ügyintézőnek adott igazat. Megállapították, hogy nem volt jogsértő a hatóság következtetése, amely szerint ha a fenntartó által megkötött szerződésben meghatározott adományt nem fizetik meg, akkor az a tanulói jogviszony megszűnését eredményezi. A bíróság szerint az erre vonatkozó utalást a házirend is tartalmazta.

Az iskolának a bírósági döntés következményeként két évnyi állami támogatást vissza kellett volna fizetnie. Az egyesület nem fogadta el ezt, az ügy a Kúriára került, ott azonban ügyvédi műhiba történt. Az egyesület megbízott ügyvédje a cégkapu helyett az ügyfélkapun adta be kérelmüket, így a bíróság érdemben meg sem vizsgálta azt. „A kör bezárult számunkra, és iskolánk fenntartója gyakorlatilag tönkre ment” – olvasható a Facebook-bejegyzésben.

Az iskola természetesen azóta változtatott az adományozási szerződésen. Kivették a vitatott részt, így ha nem tud a szülő adományozni, a gyerek akkor is marad – válaszolta a Telex kérdésére Kedves-Kukoda Zsuzsanna.

Az iskolát fenntartó egyesületnek ezután kamatokkal 87 millió forint állami támogatást kellett visszafizetnie, és közben működtetnie egy iskolát, ami szinte a lehetetlennel egyenlő. Egy másik fenntartó dobott nekik mentőövet, hogy az iskolának ne kelljen azonnal bezárni a kapuit. Szeptember elsejétől a Jövő Forrása Alapítvány az iskola fenntartója, de az átállás is jelentős mínuszt eredményezett, és az iskola három hónapja állami normatíva nélkül működik. Jelenleg 110 millió forint a tartozásuk.

Kampány a megmenekülésért

Ott tartunk, hogy a szülők, a pedagógusok és az épület tulajdonosának a jóindulatán múlik, hogy egyáltalán van még Waldorf-iskola Sopronban

– ér a történetben a jelenhez Kedves-Kukoda Zsuzsanna. Az iskola alapítói azonban nem adták fel. „Nem azért dolgoztunk ennyit, hogy most feladjuk. Tartozunk a ránk bízott gyerekeknek és önmagunknak is annyival, hogy minden lehetőséget megragadva tovább küzdünk az iskolánkért” – mondta az iskola alapítója. Kedves-Kukoda Zsuzsanna társadalmi munkában intézi az iskola ügyeit, főállásban szociális munkás, és három gyermek édesanyja, akik természetesen a Waldorfba járnak.

Novemberben ugyan visszamenőleg megkapnak három havi állami normatívát, háromszor közel 3,9 millió forintot, de ez csak részben jelent megoldást. Ez még a tanárok fizetését sem fedezi. Ezért gyűjtést indítottak, megszólítva, akit csak lehet: ha a 30.000 ember 1000 forintja elnevezésű kampányuk sikeres lesz, az megoldaná a jövőjüket.

Ceruza, de nem azonnal

Az alapító háromgyermekes anyukaként szeretett bele a Waldorf-pedagógiába, és hozta létre két társával 2016-ban eredetileg Fertőendréden a soproni járás első alternatív intézményét. Gyorsan kinőtték a falu egykori iskolájának az épületét, és a 2019/20-as tanévet már Sopronban kezdték.

A Waldorf-iskolában hangsúlyosan figyelembe veszik az életkori sajátosságokat és az adott korhoz tartozó fejlődési törvényszerűségeket. Például első osztály második félévétől kezdik el bevezetni a gyerekeknek a nagy átmérőjű ceruzát. Ennek az az oka, hogy a kéztőcsontok még nem állnak készen a ceruzafogásra. Krétával írnak, sokat rajzolnak, a testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztése egyformán hangsúlyos: „a szív, a kéz és a fej” egyidejű nevelése zajlik itt.

Miért szeretem, hogy a gyerekem Waldorf iskolába jár? – kérdez vissza Bella Melinda, egyike azoknak a szülőknek, akik kiállnak a soproni Csillagrét iskola mellett. „Reggel szorongás nélkül, szívesen megy iskolába a gyerekünk. Látom a fejlődését, nemcsak a konkrét tananyagban, hanem szociálisan is. Látom benne a nyitottságot a világra, a sokrétű érdeklődést, azt, hogy bátran kezd bele új dolgokba és mindenre van megoldási ötlete. A kilenc éves fiúnk tud varrni, nemezelni, készített már fából kisszéket, most a harmadik hangszerrel kezdett ismerkedni, szívesen szerepel az iskolai színdarabban.”

A szülő szerint magas színvonalúak a művészeti foglalkozások: zene, tánc, rajz, kézműves foglalkozások, dráma, emellett első osztálytól két nyelven is tanulnak. Sokat kirándulnak, van kiskertjük, ügyelnek az egészséges táplálkozásra is, mindannyian érzik, hogy egy jó közösséghez tartoznak. „A szülő és az osztálytanító együttműködése rendkívül szoros, úgyhogy igen, mindezt szeretem a Csillagrétben, és ragaszkodom is hozzá!” – sorolta érveit az anyuka. Nincs egyedül.

„A Waldorf-iskola gyermek- és nem teljesítményközpontú. Elfogadó légkör veszi körül, egyéni személyiségként közelítik meg és ahhoz mérten foglalkoznak a diákokkal, a gyerek önmagához képest való fejlődését értékelik. A saját határainak tágítása, átlépése a cél, nem pedig a verseny, a másik legyőzése” – fogalmazta meg egy másik elkötelezett szülő. Szerinte a gyerekek nem kész sémákat tanulnak meg, nem az információ mennyisége a lényeges, hanem hogy az alapvető ismeretek és készségek mélyen beépüljenek. Az osztályközösségeket igyekeznek úgy kialakítani, hogy az kicsiben leképezze a társadalmi összképet, tehát legyen gazdagabb, szegényebb, gyorsabb és lassúbb, akár részképesség zavarral vagy hátránnyal élő gyerek. A lényeg, hogy megtanulják az együttműködést és a szolidaritást.

„Sokat gondolkodtam azon, hogy ha 2016-ban tudtam volna, milyen nehéz lesz fenntartani az iskolát, vajon belevágtam volna-e? Mindig arra a meggyőződésre jutok, hogy igen. Szükség van a Csillagrét Waldorf Iskolára, szükség van ránk” – mondta eltökélten Kedves-Kukoda Zsuzsanna.