Egy van belőle az országban, mégis lebontja a MÁV a százéves víztornyot Szegeden
2023. október 12. – 17:50
Kiadták a bontási engedélyt a szegedi Máglya sori acélszerkezetű víztoronyra, derül ki az építésügyi dokumentációs rendszerben (ÉTDR) megjelent bejegyzésből. A 35 méteres építményt még az 1920-as évek végén húzhatták fel a Tisza-part közelében, a rendszerváltás után is üzemelt még, azóta pedig az elhagyott helyek iránt érdeklődő urbexesek zarándokhellyé vált – és pont ez hozta el a vesztét.
Mivel az építmény a MÁV tulajdonában van, megkerestük a vasúttársaságot azzal, hogy valóban lebontják-e a tornyot, illetve miért döntöttek így. A vasúttársaság azt írta: az építmény víztorony funkcióját közel 20 éve nem látja el, helyét a közvetlenül mellette lévő szivattyúház vette át. A torony műszaki állapota az évek során csak romlott, ezért jutottak arra, hogy lebontják, és egyúttal rendezik is a környező terepet.
Mindezt még az idén tervezik megejteni,
a bontáshoz szükséges engedélyezési eljárás már el is indult.
Bár a víztornyot a szivattyúház építése után lezárták, és később a területet is elkerítették, sokszor lehetett látni embereket, akik felmásztak rá. Ezt a MÁV is kiemelte a bontás okai között. Bár rendkívül idős építményről van szó, a víztorony nincs műemlék besorolás alatt. Egyfajta ipari emlék, mely a Szegedre vonattal érkezők számára az egyik első jellegzetesség az ablakból kinézve.
A némileg a Warner Bros. filmstúdió jelképére hajazó szegedi létesítményről a legkorábbi feljegyzések a múlt század húszas éveiből származnak, ekkor adott ugyanis át a város akkori közgyűlése területet egy új vasúti víztorony építésére. A szegedi Vasúttörténeti Alapítvány által előkerített tervrajzok (oldalnézet, felülnézet) szerint az 500 köbméteres acélszerkezetű víztorony 35 méter magas, és 1925-ben tervezte a pestszentlőrinci Dr. Lipták és Tsa Építési és Vasipari R.T. Vasszerk-osztály.
Nagy Józseftől, az alapítvány titkárától annyit tudtunk meg, hogy néhány évtizede valószínűleg megsüllyedt az egyik tartóoszlop, ezért a vízkészletet le kellett engedni.
„Azóta a torony csak üres bádogdoboz.”
Nagy szerint a vízszükséglet megoldására helyezték el a nagyteljesítményű búvárszivattyút a torony tövébe.
Lánczi András, a hazai víztornyokat feltérképező Víztorony.hu szerkesztője szerint viszont a szegedi acéltorony teljesen egyedi, nincs több belőle itthon. Ami meglehetősen hasonlított rá, az nem acél, hanem betonlábakon állt a budapesti Ferencvárosi rendezőpályaudvaron.
A régi Szegeddel foglalkozó Facebook-csoportokban arról lehet olvasni visszaemlékezésekben, hogy a toronyból látták el a MÁV létesítményeit vízzel. A gőzmozdonyokhoz szükséges vizet a kőluk feletti vízházban tárolták, tehát ahhoz nincs köze, de innen kapta Alsóváros is az ártézi vizet az utcai öntöttvas kutakhoz. Másik neve állítólag a „Homola pohara” volt: a torony építési idején ez volt ugyanis a szegedi állomásfőnök vezetékneve.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.