Lázár János mellé bújtam az eső elől, miközben fideszes politikusokat hallgattam, ahogy Horthyt éltetik

Borongós időben érkezünk vasárnap Kenderesre. Azon a vasárnapon, amikor pont olyan béna idő van, hogy az embernek máshoz nincs is kedve, mint autóba ülni és elhajtani Budapesttől keletre egy eseményre, amelyet két hívószó fémjelez: Lázár János és Horthy Miklós. Harminc éve annak, hogy újratemették Horthy Miklóst, szülőfaluja ennek alkalmából kisebb műsort csapott koszorúzással, zászlókkal, átadott vasútállomási épülettel – amibe felújítása óta most először mehettek be rendesen a kenderesiek.

Erős programnak ígérkezett, és ekkor még nem is tudtam, hogy nagy bölcsességeket tudok majd meg Horthyról meg a liberálisokról is, hogy vitézekkel fogunk egymásra mosolyogni a Horthynak szánt koszorúk felett, meg azt sem, hogy konkrétan Lázár János mellé menekülök majd be a zuhogó eső elől. Riport a napról, amikor Kenderes újra megünnepelte Horthyt.

„Szeretik itt Horthyt, de ez így is van jól”

„Műsor, koszorúzás” – szűkszavúan ennyit mond a napi programról egy férfi, majd jelzi, hogy nem érdekli a társaságom: biciklire száll, elteker. Ünnepelni jött ő, nem beszélgetni. Fekete zakóban, fekete nadrágban teker, elmegy a kenderesi Horthy-ligetbe összegyűlt temérdek rendőr mellett, aztán még pont odaér délután három előtt pár perccel a liget közepén felhúzott nagy fehér sátorhoz. Oda, ahová a gyász színeibe öltözött emberek gyülekeznek.

Kenderesen vasárnap leporolta mindenki a szép cipőt és az ünneplőst, felkapta a díszmagyart, aztán elindult a megemlékezésre. Szeretik Horthyt, az ő földjük szülötte, mondják. A helyiek szerint sok a helyi, a nem helyiek meg úgy számolják, hogy inkább az ország több pontjáról meg külföldről jöhettek ide a megemlékezésre. Nem derül ki, kinek van igaza, csak a korosztályról tudunk levonni biztos következtetést: az inkább olyanokból áll, akik már a harminc évvel ezelőtti újratemetésen is itt lehettek. Volt, aki itt is volt. Ő büszkén meséli, hogy nem volt kérdés, hogy eljön ma a szerinte a történelem során „olyannyira meghurcolt” Horthy Miklós sírját megkoszorúzni.

„21 éves koráig mindenki liberális, aztán elkezd olvasni”

– mondja nekünk egy vitéz. Vele úgy kezdünk el beszélni, hogy messziről kiszúrjuk, ahogy fotókat készítenek rólunk, ezért közelebb megyünk, hátha szükségük van egy élesebb képre is. Ők azt állítják, mindenkit egyesével lefotóznak, mi kételkedünk, aztán kibújik a szög a zsákból: nem tűntünk idevalónak, azért fotóztak le, nehogy aztán valami bajt keverjünk a végén. Kétlik amúgy igazából, hogy lehetne itt bármi probléma,

„errefelé mindenki szereti Horthyt, de ez így is van jól. Vitéz vagyok én is, persze, hogy tetszik a megemlékezés”

– mondja az egyik. A másik vitézzel még később is összenézünk, akkor már a Horthy Miklósnak szánt koszorúk, majd a kormányzó vagonja fölött. Úgy látszik, mindkettő tetszik neki. Elköszönünk aztán egymástól, de azt még azért megköszönjük, hogy saját bevallásuk szerint 21 év alattinak néztek minket, a két, kockázatosnak tűnő fiatal lányt.

Ők az elsők, akik ilyen hosszan beszéltek velünk. Amúgy nem nagyon szeretnek itt beszélgetni, inkább az eltekerős férfihoz hasonlóan elmennek azok, akiket megszólítunk. Akikkel beszélünk, azokkal sem túl változatos dolgokról tudunk szót ejteni: igazságot akarnak Horthynak, szobrot is akarnak neki, van, aki pedig a propaganda hatását megmutatva arról beszél, hogy a baloldal/Nyugat akarja eltaposni Horthy Miklós emlékét. Ez a Horthy melletti egyhangú hozzáállás nem is meglepő itt, Kenderesen. Ahogy azt a 24.hu riportja korábban bemutatta, ez az a település, ahol még a DK-s is azt mondja, hogy Horthy bizony értéket jelent.

Aztán a beszélgetés lehetősége el is száll, kezdődik a műsor, a kb. százötven-kétszáz fős közönség feláll, elénekli a Himnuszt: „azt a Himnuszt, amely szellemében élt és alkotott Horthy Miklós”, mondja a konferanszié. Az ünnepségen ma kicsit itt Kenderesen minden Horthyé, a nemzeti érték, a Himnusz, de még a kedvenc hangszere, a tárogató is többször színpadra lép. Összességében azért behúz az esemény szürrealitása. El is mélázok azon, hogy vajon az első sorban ülő Kásler Miklós összerakná-e Mátyás király után Horthyt is, meg azon, hogy biztosan el fogom majd mesélni a gyerekeimnek, hogy én még láttam tárogatómestert egy Horthy által ihletett ősbemutatón, miközben vitézek kacsintottak rám.

A tehetetlen és hősi Horthy-kép

Egy Horthy-megemlékezés pont olyan, mint ahogy azt az ember elképzeli, már ha valaha elképzel egy Horthy-megemlékezést. Ez az az esemény, ahol egy tárogatómester eltárogatja az „Ott, ahol zúg az a négy folyót”. Itt szóba kerül ezerszer is Trianon, ég a revizionista szellem, nem maradhat el az az indokolatlan időpontban érkező bekiabálás sem, miszerint:

„Vesszen Trianon!”

Kenderes fideszes polgármestere lép először színpadra, hogy ismertesse Horthy életrajzát, Horthy Miklós szüleinek házasságkötését, családalapítását. „Kilenc gyermekük született. Köztük hősi halottat, számos nemzetalapítót és életét feláldozni is képes hazafit találunk” – mondja Barabásné Forgács Edit. Barabásné szerint bár Horthyt „elszólította a tengerészet”, Kenderes mindig gondolt rá, ahogy ő is Kenderesre: ha nincs Horthy Miklós, Kenderes most bizony nem így nézne ki, állítja.

„A 20. század sötét fellegeket sodort a Horthy család fölé is. Az akkor már folyton a legjobb megoldást kereső, de tehetetlen Horthy elhagyta szeretett nemzetét és hazáját. (...) Szégyenkezésre nincs okunk, alázatosan, de büszkén kell felemelnünk a fejünket és tisztelegni Horthy Miklós előtt” – fogalmazta meg a polgármester. Ahhoz képest, hogy a Fidesz harminc évvel ezelőtt távol maradt Horthy Miklós újratemetésétől afféle „se vele, se ellene” politikával, most azért erős gesztusokat mutatott be a kormány az ő színeiben pompázó politikusokon keresztül.

Horthy Miklós 1993-as újratemetése két oldalra szakította az akkori Magyarországot: az érme egyik felén voltak, akik örömmel fogadták Horthy hamvainak hazahozatalát, mások a fasizmus szimbólumát látták a kormányzóban. Az akkori kormány politikusai, az MDF-es miniszterek sorra mentek el Kenderesre – szigorúan „magánemberként”. A kormány lépését balról több párt is elítélte, a Munkáspárt például azon aggódott, hogy ha így állami rangra emelik Horthy újratemetését, akkor „ez a ma még élő társadalom megosztásához vezethet, és nemzetközi politikai bonyodalmakat idézhet elő”.

A 444.hu gyűjtése mutatta be, hogy az akkor liberális Fidesz – amely nem ment el az újratemetésre – nyilatkozataiban inkább tartózkodott attól, hogy Horthyt megítélje. Orbán Viktor ekkor a korabeli tudósítások alapján azt mondta: „A Fidesznek nincs véleménye Horthy Miklós újratemetéséről, de nem fogalmaztak meg testületi álláspontot a mohácsi vésszel és a tatárjárással kapcsolatban sem.” Később tartózkodott attól, hogy Horthyról bármit is mondjon: 2017-ben pedig ellentmondásosan először kivételes államférfinak nevezte Horthyt, majd azt mondta Netanjahuval találkozva, hogy Magyarország bűnt követett el, amikor a zsidóság deportálásakor nem védte meg polgárait.

A Fidesz Horthy megítélésébe azóta se állt igazán bele, nem küldte el minisztereit a kenderesi megemlékezésre sem – ezt kritizálta a Mi Hazánk jelen lévő képviselője, Novák Előd, amikor két tárogatóelőadás között vele beszélgettünk. Szerinte minden politikai pártnak tiszteletét kellett volna tennie itt, mert Horthy szoborért kiált.

„A mostani helyzet hasonlít kicsit arra a '93-as kormányzati hozzáállásra, amikor a miniszterek úgymond magánszemélyként itt voltak. (…) [Kásler Miklós is] megtehette volna ezt akkor, amikor miniszter volt. Antall Józseftől is a halálos ágyán kellett megtudnunk, hogy keresztény Magyarországot akart.”

Novák arról is beszélt, hogy állami kézbe kéne venni a Horthy-ünnepléseket, emléket kéne állítani neki egy filmmel is, ugyanis Novák szerint számtalan forgatókönyvi alapot ad az a korszak. Szerinte most a Fidesz azzal, hogy nem karolja fel Horthyt, kétkulacsos politikát folytat, „nem azt képviseli, amit gondol”. Novák méltatlannak látja, „hogy egy exminiszter idejön, miközben miniszterként soha nem jött ide”, mondja Káslerék sora felé nézve. Hozzáteszi, hogy a mai nap kérdése az: „beleáll-e a kormány, vagy nem meri nyíltan felvállalni” azt, amit Horthy iránt érez.

A Fidesz beleáll?

„Ez a magyar történelem: szorgos kezek, fürge ujjak!”

– hangzik el a meglepő megállapítás egy ponton a színpad felől. Novák közben arról is beszél nekünk, hogy abban sem tudunk egyetérteni, ami fekete vagy fehér – Horthy meg ennél komplexebb.

Hogy ne lenne egyetértés? Nováknak a kenderesiek között biztosan nincs igaza, mert a színpadon elhangzó beszédek alapján igenis egyoldalú, kritikától mentes Horthy Miklós megítélése. A beszédek lényegét így lehetne összefoglalva pár mondatban.

• Horthy Miklós gazdaságilag megmentett mindent, bővítette az országot, amúgy is tehetséges tengerész volt.
• Megmentette az országot a vörösterrortól.
• Jó embereket választott maga mellé, Bethlent, Telekit, Klebelsberget.
• Trianon pedig örökre fájt és fájni fog.

A helyi református, katolikus egyházi személyek, akik felszólalnak, hasonló Horthy-mosdatásba kezdve azért beszélnek a kormányzó hibáiról: de csak olyanokat mondanak, hogy „a jóisten ne a mulasztásait nézze, hanem a hitért tett munkáját”.

Az elsők között aláírt zsidótörvényről, a vidéki zsidóság deportálásáról, hadüzenetekről nincs itt szó, ahogy a Hitler oldalán való hadba lépésről sem.

Helyette az igazán fontos dolgokat a fideszes F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő mondja ki, aki ismerteti, hogy Horthy alatt volt cukorgyár Szolnokon, amit elvesztettük, de hát mit van mit tenni, követelni kell.

„Újra répacukorgyárat a vármegyébe!”

– kiáltja az égbe F. Kovács. Ráadásul szerinte Horthy igazi hazafi is, hiszen a történelem mindig ismétli magát, „a folytonos harcot a szabadságért és a függetlenségért. És megismétli vezetőinek történetét: küzdelem a szabadságért és függetlenségért, majd bujdosás, szökdösés, újratemetés.”

F. Kovács itt volt amúgy harminc éve is, akkor „büszke felemelt fejeket látott, és fényt felcsillanni, az igazság fényét”. Nehéz azért ezután azt mondani, hogy a Fidesz most teljesen lapítana Horthy ügyében. A szintén fideszes Fazekas Sándor erre rákontrázva beszélt arról, hogy az újratemetésen „nemzeti érzetű magyarok” voltak ott. Fazekas egészen odáig is elment, hogy

„a túloldalon ezt nem szívesen hallják, de Horthy Miklós a 20. századi államalapító, [akinek] Hitlerrel (!) és Sztálinnal szemben is harcolnia kellett. (...) [de] a ‘20 és ‘49 közötti időszak megítélésének eldöntése nem tisztünk”.

A relativizált Horthy-bemutatás után aztán mindenki a mély gyász hangulatában vonul át Horthy kriptájához, ahol mindenki a koszorúk sorrendje miatt aggódik, de a szervező elmondja, hogy „katonák rendezték, biztos, hogy rendben van”. A végeláthatatlan hosszúságú koszorúzás közben aztán feltámad a vihar, fújni kezd a szél, Fazekas Sándor pedig először azért mégis rossz koszorút kap a kezébe. Ezen is túl vagyunk, indulhatunk át a Horthy-kisvasúttal a vasútállomáshoz, hogy átadják a megemlékezéshez kapcsolódó kiállítást, benne Horthy vonatával és Maybachjával.

Ennek a megnyitására már Fazekasnál és F. Kovácsnál is nagyobb falat jön a Fidesztől, Lázár János nyitja meg az átadást. És úgy érezzük, Novák Előd meg is kapja a válaszát arra, hogy ma lesz-e beleállás itt. Lázár ugyanis a színpadon így fogalmaz a megemlékezés részét képező vasúti épület megnyitásán:

„Manapság a politikában a mellébeszélésnek, sunnyogásnak, a hazudozásnak és a gyávaságnak nagy divatja van. Én azt gondolom, hogy világosan és egyértelműen kell beszélni: ma, akik itt összejöttünk, azok tisztelik Horthy Miklóst és emlékét, tisztelik Horthy Istvánt és emlékezetét. Azért jöttünk össze hogy fejet hajtsunk és emlékezzünk” – mondja.

Vagyis nem ezzel kezdi a beszédét, hanem azzal, hogy a zuhogó eső elől felhívja az embereket a színpadra, betessékeli őket az épületbe. A 24.hu korábbi riportja alapján valószínűleg most először fordul elő, hogy a kenderesieknek nem az épület melletti kis valami alatt kell az esőben várniuk, hanem a felújított épületben.

A váró egyébként nagyban kötődik Horthy Miklós nevéhez, alatta bővült, újult ez az épület, amelyet 2020-ban a Fidesz is felújított. A felújítás egyébként szépen sikerült, maximum az eső ront kicsit az összképen: de az sem, hiszen ahogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja korábban megfejtette, az eső is azért esik, mert Horthyt siratja.

És nemcsak az ég gyászol, de úgy érezzük, Lázár János is. Szerinte Horthy ugyanis ha valami, akkor három dolog: kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona.

A kétkedőknek Lázár azt üzente, Horthy 1919-ben megmentette az országot attól a sorstól, amit „a nyugati nagyhatalmak” Magyarországnak szántak.

Lázár sokat beszél a vasúti rendszerről, arról, hogy Trianon ezt hogyan befolyásolta: de nehezen figyelek a beszédre, elkalandozok a nyakamba zúduló esőn, meg azon, hogy milyen ironikus, hogy a fotós kollégám pont azért késett két órát az eseményről, mert a MÁV vonatai Békéscsaba felől minden átszállásnál csúsztak. Aztán Lázár bemegy, megtekinti a kiállítást, amely Horthy István korábbi MÁV-elnökről mesél, elidőzik egy Horthy-filmen, aztán a Turán megtekintése után pár szóra mi is beszélünk. Lázár azt mondja, ma nem ment el a kriptába (úgy, mint 2019-ben, amikor ezzel felháborodást keltett), de „valószínű, hogy visz még egy szál virágot” Horthynak, szokott ugyanis járni erre máskor is.

„Az objektív értékelés várat magára. Minél távolabb kerülünk időben 1920–1944-től, annál objektívebben tudjuk megítélni. (...) Rendkívül sok az érzelem a [Horthy megítéléséről szóló] kérdésben, sok idő kell, hogy ez a kép letisztuljon.”

Lázár hozzáteszi, ő Antall József '93 előtti mondásait tartja Horthyról mérvadónak. De „nemcsak fekete-fehér, kicsit bonyolultabb világ volt ez akkor is, most is”, ezt akarták a Horthy Istvánról szóló kiállítással árnyalni, mert az ő teljesítménye „a mai napig megkérdőjelezhetetlen”.